Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (www.avkf.hu) tanára, dr. Ancsin István Fundamentális teológia - A vallás c. jegyzetében a következőket írja a szektákról:

"MAI VALLÁSI IRÁNYZATOK: SZABADEGYHÁZAK ÉS SZEKTÁK

Mivel a jelen Fundamentális teológia – vallás c. jegyzetünk nem csak általánosságban, hanem bizonyos fokú konkrétsággal is foglalkozik a vallás és a vallások jelenségével (többek között a hinduizmusról, a buddhizmusról és az iszlámról szóló fejezetekben), semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy általában világszerte is, hazánkban pedig a rendszerváltást követő időszakban gombamód elszaporodtak az új vallási mozgalmak, melyeket általánosítva nevezhetünk mai vallási irányzatoknak, ezen belül szabadegyházaknak (kisegyházaknak) és szektáknak is. (Az elnevezések természetesen nem tetszőlegesek, egymással általában nem kiválthatók és nem helyettesíthetők.) Ezek a vallási irányzatok – jóllehet aktív tagjaik száma nem haladja meg hazánkban az 1-2 százalékot – intenzív módon jelen vannak a hazai vallási életben, ami aktivitásuknak, hatékony szervezési és toborzási módszereiknek, médiaszereplésüknek, önreklámozásuknak stb. köszönhető. Mivel a mai vallási irányzatok bemutatása egy külön jegyzetet igényelne, itt röviden csupán arra vállalkozunk, hogy elhelyezzük őket a vallások térképén, és megnevezzük néhány sajátosságukat.

1.             Szabadegyház, kisegyház, egyház

A szabadegyház kifejezés már a XIX. századtól jelen van a vallási fogalomtárban – főleg Észak-Amerikában -, ahol ezek működése mindig is jelentős volt. Az elnevezés kezdetben arra utalt, hogy ezeknek az egyházaknak a tagjai nem a gyermekkeresztség, hanem személyes döntésük alapján lettek az adott egyházi közösség tagjaivá. A szabadegyház elnevezés később a történelmi egyházaktól (hazánkban a történelmi egyházakhoz tartoznak: Római Katolikus Egyház, Református Egyház, Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) és az államtól való függetlenségüket volt hivatott hangsúlyozni. Magyarországon 1945-ben jött létre a Szabadegyházak Szövetsége, amelynek a baptisták, metodisták, adventisták, ókatolikusok, a Keresztény Testvérgyülekezet, az Üdvhadsereg és a Krisztusban Hívő Zsidó Gyülekezet voltak a tagjai. 1950-ben a hatalom nyomására megalakult a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa, amely a következő tagegyházakat képviselte az állam és a nyilvánosság előtt: baptisták, metodisták, adventisták, pünkösdisták, Élő Isten Gyülekezete, Isten Egyháza, Keresztény Testvérgyülekezet, az Őskeresztény Apostoli Egyház és Szabad Keresztyén Gyülekezet. Ezekre a szabadegyházakra magyar viszonylatban probléma nélkül alkalmazható a kisegyházak megjelölés, mivel taglétszámuk töredéke a történelmi egyházakénak. (Ez a megjelölés problematikus lenne viszont pl. Észak-Amerikában, ahol a keresztény közösségek között a hívők létszámát tekintve a baptisták és a metodisták megelőzik a katolikus és a protestáns egyházak taglétszámát.)

Meg kell itt említenünk, hogy a keresztény teológiában többnyire az egyház és a szekta (esetleg szabadegyház) csoportosítás jelenik meg a vallási közösségek tekintetében. Ugyanakkor A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény egyházakról, felekezetekről, vallási közösségekről (Preambulum) és vallásfelekezetről a 8. § (1) tesz említést, melyeknek aztán az egyház gyűjtőnevet adja. Az egyházak állami nyilvántartásba vételéhez egyébként (egyéb feltételek együttes teljesülése mellett) elegendő, ha az „egyházat legalább száz természetes személy megalapította” [9. §. (1) a)]. Az állami egyházjog tekintetében tehát ugyanúgy egyház a Magyar Katolikus Egyház mint a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház vagy a Magyarországi Szcientológia Egyház. Jelenleg (2007-ben) 144 bejegyzett egyház létezik Magyarországon.

2.             Szekta

A szekta szó latin eredetű, és két különböző fogalomra is visszavezethető: 1. „secare” – lemetszeni, levágni; 2. „sequor, sequi” – követni. Mindkét kifejezés sokatmondó: az első alapján szektának nevezhetjük azokat a közösségeket, amelyek valamelyik egyházból váltak ki. (Általánosságban is igaz, hogy szinte minden szekta valamely világvallás árnyékában, annak gyökereiből táplálkozva tevékenykedik, bármennyire szeretnének is „tabula rasa”-t létrehozni indulásukkor.) A második kifejezés arra utal, hogy ezek a vallási csoportok kizárólag magukat tartják Krisztus (nem keresztény szekta esetén az adott vallási tan vagy személy) igazi, legitim és kiválasztott követőinek. Tény ugyanakkor, hogy a szekta szónak a magyar nyelvben meglehetősen terhelt és negatív jelentése van, ami sok esetben már eleve bizonyos előítéletek keretébe zárja a róluk való beszédet.

Amennyiben feltesszük a kérdést, hogy milyen ismertetőjegyek alapján nevezhetünk szektának egy vallási közösséget, akkor a következő sajátosságokat jelölhetjük meg – hangsúlyozva, hogy az összes, lentebb felsorolt ismérv ritkán vonatkoztatható együtt és egyszerre valamely vallási csoportra.

1.      A közösség tagjai teljes hűséget esküsznek karizmatikus vezetőjüknek.

2.      Rossz szemmel nézik a racionális gondolkodásmódot vagy teljesen tiltják azt. A valóságot fehér-fekete, jó-rossz általánosító problémamegoldással közelítik meg.

3.      Missziós tanúságtétel és misszionárius buzgóság.

4.      Gyakran félrevezető tagtoborzási technikákat alkalmaznak.

5.      Meggyengítik tagjaik pszichés helyzetét azáltal, hogy azok ne önmaguktól, hanem a közösségtől, illetve annak vezetőjétől várják problémáik megoldását és döntéseik meghozatalát.

6.      A szektákat csak saját (sokszor csak a vezető vagy vezető réteg) anyagi előrehaladása érdekli és hazudnak, amikor azt hangoztatják, hogy a társadalom és a rászorulók helyzetének jobbításán fáradoznak.

7.      Pénzügyeikkel kapcsolatban teljes titoktartás jellemzi őket.

8.      Hagyománynélküliség: a történelmi tradíció teljes vagy részleges hiánya.

9.      A közösség tagjai teljes vagy részleges szabadidejükben anyagi ellenjuttatás nélkül végeznek munkát a csoport javára.

10.  A szekták tagjai szeparálják magukat a külvilágtól, elutasítják azt: zárt világban élnek.

11.  A közösségnek és tagjainak felsőbbrendűség-érzése („Übermensch-tudat”).

12.  Teljes üdvbizonyosság.

13.  Exkluzivitás, azaz az igazság kizárólagos birtoklásába vetett hit.

14.  Kizárólag a közösség tagjai lesznek az egyedüli túlélői a hamarosan bekövetkező világvégének.

Még mielőtt magunk is a fekete-fehér látásmód hibájába esnénk, a fent felsorolt, a saját szemszögünkből negatívnak, hiányosnak vagy túlzónak tartott magatartás mellett meg kell említenünk, hogy a szekták sokszor olyan pozitívumokat tudnak nyújtani tagjaiknak, amire a nagyegyházak esetenként strukturális jellegükből kifolyólag nem képesek: rendszeres összejövetelek; közvetlen, családias légkör; kapcsolatok, barátságok gyors kialakulása, egymás segítése a magánéletben is; kölcsönös elismerés.

Az itt felsorolt pozitívumokat  mindenesetre egybe kell vetni  a negatívumokkal és meg kell nézni, hogy merre billen a mérleg nyelve, illetve hogy a rövid távú előnyök milyen hosszú távú hátrányokkal párosulnak a közösség tagjainak személyiségfejlődése során.

Bár szekta és szekta között is különbség van, mivel a mai magyarországi vallási életben relatíve fontos szerepet töltenek be, név szerint is érdemes megemlítenünk a szekták között Jehova Tanúit, a Hit Gyülekezetét és a Szcientilógia Egyházat."

Forrás: Wikipédia

Szekta

A szekta egy nagyobb vallási, kulturális, politikai, vagy szociális szempontból jól megkülönböztetheteő csoporttól, elkülönülő, azzal szembenálló kissebb csoport.

A fogalmi értelmezés

Tágabb illetve szűkebb értelmezések

Tágabb értelmezések

Eredetileg ez a szó jelentett egyszerűen csak „felekezetet” vagy „irányzatot” is, pl. Josephus Flavius használta A zsidó háború c. művében a zsidó vallás három irányzatának (farizeus, szadduceus, esszénus) megnevezésére. Ma használatos értelemben azonban a valláson belüli felekezetek (pl. a kereszténységen belül a katolikus, református, evangélikus, unitárius, baptista stb.) nem számítanak szektának, még akkor sem, ha nagyon kicsik (pl. a baptisták), inkább kisegyházakról szokás beszélni. A Magyar Értelmező Szótárban ennek ellenére ez az értelmezés is szerepel.

Destruktív/Konstruktív nézetek/gyakorlatok

Szűkebb értelmezések

Köznapi és szűkebb értelemben a szekta szó olyan, általában vallási (tágabb értelemben esetleg társadalmi) csoportra utal, mely törvénybe ütköző, illetve a társadalom egy jelentős részének számára szélsőségesen destruktív nézeteket vall (pl. gyilkosság-öngyilkosság szükségessége, fizikai önfeláldozás), illetve ilyen cselekedetekre hív fel, vagy pedig a társadalom által „konstruktívnak” minősített elveik ellenére az illető kisközösség tagjai (különösen vezetőik) mégis destruktív gyakorlatot folytatnak. Pl.: Azok a vallási/tágabb értelemben társadalmi csoportok, melyek a zaklatásig vagy a törvényességet túllépve követik, üldözik azokat a tagjaikat, akik kiléptek szervezeteükből.

Abúzív/destruktív nézetek/gyakorlatok

A olyan hitalapelvek és azokra épülő gyakorlatok/tanítások és melyek következtében, a tagokat olyan dolgokba vonják bele, vagy a tagok olyan dolgokat sajátítanak el, melyek számos területen kedvezőtlenek az egyén személyes, lelki életében, negatív hatása sokszor az egyén személyközi kapcsolataikban is megnyílvánul. Pl.: Egy vallási vezető "elvárásokon" keresztül rákényszerít a vallási szervezet egyik tagjára olyan dolgot melyel a tag "nem érzi jól magát" Pl: hogy hazudjon, azzal a manipulatív és abbúzív tanítással alátámasztva, hogy ha nem teszi meg ezt akkor nem fog üdvözülni. stb.

Forrás: www.mek.ro (Magyar Néprajzi Lexikon)

Szekták

A történeti egyházakból a 19–20. sz.-ban kiváló vallásos csoportosulások és irányzatok. Sok vonásban hasonlítanak a késő-középkori eretnekmozgalmakhoz, amelyeknek azonban népi kultúránkban nem maradt nyoma, és folytonos kapcsolatuk nincs a mai mo.-i szektákkal. A szekták szembenállnak az intézményes felekezetekkel, azokat hamisnak, bűnösnek és hitetlennek mondva magukat tartják a legigazabb és legjobb vallásos híveknek. Tanításaikat a Biblia egy-egy könyve, fejezete, esetleg néhány mondata kiemelésére és abszolutizálására alapozzák. Általában elvetik az egyházi szervezet szükségességét és az intézményes lelkészképzést, gyülekezeteiket gyakran eredeti foglalkozásukat megtartó laikus prédikátorok vezetik. A szektákat jellemzi a szigorú vallásos törvények és szabályok betartása, és a jámbor vallásos, olykor fanatikus rajongás. Élvezeti cikkekkel (dohány, alkohol) általában nem élnek. Többnyire kultúraellenesek (filmet, televíziót nem néznek, nem vallásos tárgyú könyveket nem olvasnak), szórakozni nem járnak. A nem szektatagoktól elkülönülnek, zárkózottak, többnyire vallási kötelezettségük az endogám házasság. – A szekták elsősorban a prot. egyházakból szakadtak ki, ezért tanításaikban rendszerint megtalálhatók a prot. egyházaknak a r. k. egyházról vallott felfogása (Pl. a böjtről, a templomok képeiről és szobrairól, a szentekről stb.). A szekták Mo.-on is általában a prot. (ref.) egyházak tagjaiból toborozták híveiket az 1840-es évektől folyamatosan. Nagy térhódításuk 1890–1920 közé esett. Mo.-on a szekták első terjesztői Ny-Európában járt iparoslegények voltak. Az eredetileg jellegzetesen városi és nem paraszti gyökerű szekták tanításai azonban Mo.-on kisebb mértékben terjedtek az ipari munkásság és a városi polgárság körében, tagjaikat elsősorban parasztokból toborozták. Nagyszámú szegényparasztot és agrárproletárt a szociális nyomor és elégedetlenség vitt a szektákba, hogy ott vallásos vigasztalást és megnyugvást találjon. Másfelől szektatagok lettek azok, akiknek a bensőségesebb hitéletre vágyakozását a múlt században erősen liberalizálódott és megmerevedett prot. egyházak nem tudták kielégíteni. Kisebb mértékben az intézményes egyházakkal szembeni sértettség is szaporította a szektatagok számát. A mo.-i szekták mind külföldi eredetűek. – 1. Nazarénusok: Tipikus paraszti szekta. Mo.-on legkorábban kezdett terjedni a szekták közül. Alapítója Samuel Frőchlich svájci ref. lelkész volt, aki kiábrándult korának racionális teológiájából. A nazarénus tanításokat zürichi gyülekezetéből 1839-ben közvetlenül tőle hozta Hencsey Lajos Zala megyei r. k. iparoslegény, aki Mo.-on a szekta első nagyhatású terjesztője lett. Előbb a Balaton környékén, majd Liptóban, 1849 után a D-Alföldön támadt sok híve a nazarénusoknak. Magyarokon kívül német, szlovák és szerb híveket is szereztek. A nazarénus hittételek terjesztői vándorló iparosok és „parasztpróféták” voltak. A nazarénusok magukat „Krisztus hivő”-nek nevezik. Rendkívüli mély vallásos kegyesség és puritánság jellemzi őket. Az eskü tilalmát és a „ne ölj” parancsolatot abszolutizálják és ezért a fegyveres katonai szolgálatot megtagadják. Hittételeik sokban egyeznek a Mo.-on először szintén szektaként jelentkező → baptistákéval (szintén felnőtt korban bemerítkezéssel keresztelkednek). – 2. Adventisták: Amerikai eredetű szekta. Alapítója William Miller baptista farmer volt, aki kiszámította és megjövendölte Krisztus második földrejövetelét. Kezdetben nagytömegű hívet gyűjtött, miután azonban a prófétált 1843-as, majd az 1844-es évben sem következett be Krisztus visszajövetele, az adventista szekta hívei megfogytak és két irányzatra szakadtak. Új prófétanőjük White asszony hirdette, hogy Krisztus azért nem jött el, mert a keresztyének a szombat helyett a vasárnapot ünneplik és ez rettenetes nagy bűn. A szektának harcolnia kell a szombatnak ünnepként tartásáért, s Krisztus akkor jön el, ha a hívek száma 144 000 lesz. Az adventistáknak a szombat-ünneplést és az idő hétnapos beosztását abszolutizáló ágát hetednapos adventistáknak vagy szombatistáknak nevezik. Hitelveik sokban hasonlítanak a baptistákéhoz (felnőtteket bemerítkezéssel keresztelnek). Nemcsak a szeszes italtól és a dohánytól, hanem a disznóhústól, a teától és a kávétól is tartózkodnak. Az úrvacsorakor tartják a lábmosás szokását és betegeiket olajjal kenik meg. Jellemzi őket a számmisztika (Krisztus visszajövetelének idejét számítgatják), a kabalisztika, az élénk vallásos iratterjesztés és a lelkes, elragadtatott térítési tevékenykedés. Ez a szekta Mo.-ra valószínűleg a múlt század végén, a jelen század elején az Amerikát járt kivándorlókkal került. Városi és falusi proletárok közt egyaránt terjedt. – 3. Pünkösdisták vagy pünkösdhivők, magukat „evangéliumi keresztyének gyülekezetének” nevezik. Amerikai eredetű szekta, a baptista vallásból vált ki, tanításai ahhoz állnak legközelebb. Mo.-on a század első évtizedeiben Amerikát járt agrárproletárok terjesztették el. A pünkösdistáknak is szigorú egyházfegyelmük van, de liberálisabbak és nyitottabbak a nazarénusoknál és adventistáknál. A híveknek legfőbb kötelességük a jó és kegyes cselekedetek gyakorlása, a szegények segítése, a betegek ápolása és a buzgó vallásosság. A pünkösdisták a megtérés tényét abszolutizálják. Úgy fogják föl, mint a szentlélek közvetlen behatolását az egyszerű hivő lelkébe, ami együttjár a „nyelveken szólás” tehetségével. Azaz a hivő hangos imája akkor a legelmélyültebb, ha hangos, összefüggéstelen, értelmetlen szavakkal, elváltozott arccal és heves gesztusokkal kísérve adja elő, „nyelveken szól”. Nevüket az első szentlélek kitöltésének emlékünnepéről, pünkösdről kapták. – 4. Millénisták, jehovisták vagy Jehova tanúi. Nevüket onnan kapták, hogy számítgatják és várják a bibliában, a Jelenések Könyvében megjövendölt „ezeréves birodalom” eljövetelét. Alapítójukról, Russel nevű amerikai nagykereskedőről russelistáknak is nevezik őket. A jehovisták az adventistákból váltak ki. Russel 1878-ban alapította és katonai szervezet mintájára megszervezte a szektát, mely 1913-ban a Nemzetközi Bibliatanulók Egyesülete nevet is fölvette. A jehovista szekta eltérően más többi szektától, rideg, minden érzelmi élménytől, vallásos intimitástól és kegyes cselekedettől mentes. Tagjaitól hitük megismerésén és megvallásán kívül a jehovista tanok állandó és következetes terjesztését követeli. Épp ezért a jehovistákat hallatlan nagy agresszivitás, vallási türelmetlenség és fanatikus hitterjesztés jellemzi. Tagadják a szentháromságot és a lélek halhatatlanságát, ezért sem a történeti egyházak, sem más szekták nem tartják őket keresztyéneknek. A jehovistáknak igen jól szervezett nemzetközi hálózatuk van. Központi lapjukat a világ sok nyelvén kiadják (magyarul Őrtorony). Szektaközpontjuk, amely a térítések költségeit fedezi, New-York külvárosában Broocklynben székel. Társadalomellenességük miatt működésüket Mo.-on a törvény nem engedélyezi. – Más mo.-i szekták pl. az Őskeresztyén Felekezeti Csoport vagy Schmitt Henrik Jenő gnosztikus filozófiájának követői, híveik kis száma és elterjedésük szűk köre miatt, kisebb jelentőségűek. A törvényesen elismert és egyházzá szerveződött szektákat Mo.-on a Szabad Egyházak Tanácsa egyesíti. – Irod. Szeberényi Lajos Zsigmond: Nazarenismus (Nagybecskerek, 1888); A szekták és az ellenük való védekezés módja (szerk. Mátyás Ernő, Sárospatak, 1933); Kovács Imre: A néma forradalom (Bp., 1936); Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták (Bp., 1942); Kardos László: Egyház és vallásos élet egy mai faluban (Bp., 1969).