Ismeret
Ismeretnek nevezzük a valóságra vagy annak valamely részére, témájára vonatkozó tapasztalatokat, általánosításokat, fogalmakat. Aki ismer valamit, az tájékozott (informált), tapasztalt a "valamiben", míg aki nem, annak hiányosak az ismeretei vagy nincs fogalma a dologról.
Az ismeret fogalom kapcsán meg kell különböztetnünk azt, ami a "fekete dobozban", a fejünkben van, attól, amit ebből megosztunk a másik emberrel a valamilyen típusú kommunikációs aktusban. A történelemben az utóbbiak közül az írásbeli kommunikáció termékei maradtak fenn legnagyobb számban, így az ismeretek megjelenési formájáról, mások számára is emészthető ábrázolásáról szólva a nyelv, az írás és a könyv fogalmaink körül kereskedhetünk leggyorsabban, míg az ismeret reprezentáció, amely az ismeretek tipizálása, csoportosítása, tárolása, visszakerése, átalakítása, stb. műveletekre is gondolva - ma bonyolult, számítástechnikai képzettséget is igénylő területnek számít.
Az ismeretek tartalmi megkülönböztetésének egyik módja a kategorizálás, másik módja lehet a hordozó, műfaj, vagy az ismeret egyéb minősége (frissesség, érthetőség, hozzáférhetőség, ár, stb.) szerint való. Számunkra itt és most talán a következő, ettől eltérő alapú osztályozásnak lehet különösebb haszna.
Trivia
Az egy dolog, szó, fogalom kapcsán leghamarabb felidézhető adatok, tények, asszociációk. Ezek gyakran egybeesnek az adott szó első értelmező szótári jelentésével, a dolog kapcsán hallható reklámszövegekkel, a hétköznapokban használt fordulatokkal (közhelyek), stb. körével. A csoport prototipus alapján ezt trivianak nevezzük.
A triviát meghaladó terjedelmű, de jellegét még megtartó általánosítások valamilyen kategorizálási módszer szerint, valamilyen osztályozási rendszerbe, nómeklatúrába foglalt gyűjteményének vagy annak egy részének a neve a lexikális ismeretek.
Recept
Az előbbiektől eltérő, tartalmát és bonyolultságát, nehézséget tekintve igen széleskörű ismeret típus a recept (vagy angolul "how to.." és a "know-how") amely lényegét tekintve azt tartalmazza, hogy miként és hogyan lehet vagy kell egy adott új vagy nem új dolgot előállítani, megcsinálni. Az étel elkészítésétől, praktikus házkörüli tennivalóktól az űrhajók vezetésének útmutatójáig ez számtalan, különböző hosszúságú és megfogalmazású, utasítás, algoritmus, szabályzat jellegű, főleg írott, erősen struktúrált szövegeket jelent.
Az ismeretek differenciálatlan tengerében való másfajta szempontú eligazodást a nyelvtani ismeretek segítik. Onnan nézve egy szövegrész alapvetően két típusú:
1. vagy cím, címke, elnevezés jellegű - és általában főnév, vagy névszói kifejezés,
2. vagy üzenet jellegű, azaz olyan szöveg, amely egy vagy több mondatból áll, amely szófüzérben az előbbi elemen kívül szerepel legalább egy állítmány is.
A cím, címke, stb. tipusú szöveg vagy ismeret valójában névként viselkedik, ezért az ismeretszerzés első lépcsőfokán áll, annak kezdete. Az üzenet ezzel szemben későbbi képződmény és a szövegnek mintegy konklúziója, befejezése.
Egy másik szemszögből (nyelvtan) ismereteink a mondatalkotó szótipusok, kifejezések szerint is csoportosíthatók, illetve maga a gondolkodás a különböző síkokon való haladás, átkapcsolás eszköze. Egy síkon belül (pl. mondat modell) a cél és az ok "billenőkapcsolós" viszonyban van, ahogy bizonyított tény, hogy a valóság leírására használt oksági és teleologikus modellek egyenértékűek, l. fizikában fénytan, mechanika.
Ismeretelmélet
Ismeretelmélet (Episztemológia)
Az ismeretelmélet, más néven episztemológia a megismerés feltételeit, határait meghatározó tanítás. A megismerés módszereit próbálja meghatározni, a tudományok alapjaival foglalkozik. Azt szeretné meghatározni, hogy mi a tudás, illetve, hogy mi a tudás megszerzésének legbiztonságosabb útja. Témakörébe egyaránt beletartozik a megismerés szubjektuma mint objektuma is.
Ismereteket két forrásból szerezhetünk: a tapasztalatból (a posteriori) vagy az elme működése révén (a priori). Továbbá ismereteinket másik két osztályba sorolhatjuk, attól függően hogy bővítik ismereteinket (szintetikus igazságok), vagy inkább magyarázzák azokat ( analitikus igazságok).
A priori
A priori (lat. "abból ami korábban van") A tapasztalatot a tényeket megelőző tudás ellentéte a posteriori azaz a tapasztalatbólszármazó ismeret. Eredetileg a késő skolasztika Arisztotelész forditásaiban merül felmelyben az okból az okozatra történő következtetést a prioronakaz okozatból (azaz a tapasztalt jelenségekből) az okra történő következtetést pedig a posteriorinak nevezték. Az újkori filozófiában módosúlt jelentést kap: az a priori kijelentések - azon kívül hogy tapasztalattól függetlenek - szükségszerű és univerzális érvénnyel bírnak (pl. René Descartes). Az a priori kijelentések tapasztalati adatok felhasználása nélkül tehetők: pl. "két páros szám összege szintén páros szám" kijelentés érvényessége közvetlenül belátható. Az a priori következtetések igaz premisszák és a következtetés szabályainak betartása mellett tapasztalati megerősítés nélkül is helytállóak (pl. a matematikai bizonyítások). Az a priori fogalmak (ideák) az empirista filozófiában merülnek fel:azokat a fogalmakat jelölik vele melyek nem származhatnak a tapasztalatból (pl. a szubsztancia fogalma). Immanuel Kant filozófiájában központi szerepet játszik a priori fogalma. Szerinte a kijelentések feloszthatók az analitikus-szintetikus és az a priori-a posteriori fogalompár segítségével. A filozófia feladata a priori szintetikus állítások rendszerének feltárása.
Akkor mondhatjuk valamiről, hogy tudjuk, ha e tudásunk igazolt. Napjainkban, az analitikus filozófia, mint fő irányzat nem azt vizsgálja, hogy hogyan szerzünk ismeretet, hanem inkább fogalmilag elemzi a megismerést.
Az ismeretelmélet egyik fő feladata, hogy megmondja, mikor igazolt egy hit, mikor mondhatjuk valamiről, hogy igazoltan tudjuk, hogy igaz vagy hamis. Általános sémája a következő:
- S tudja, hogy P akkor és csakis akkor,ha
- * P igaz
- * S azt hiszi, hogy P igaz
- * S igazoltan hiszi, hogy P
( Gettier szerint a fenti séma hamis, mert a feltételek nem elégségesek annak bizonyítására, hogy S tudja, hogy P.)
Gettier rövid cikke után számos kísérlet történt egy szüksélges és elégséges feltételrendszer meghatározására, a vita ma is folyik, ld. Osiris, 2002.
Az analitikus ismeretelméletet mérsékelt empirizmus jellemzi, azaz az ismeret legfőbb forrásának a tapasztalatot tekinti, azonban nem zárja ki, hogy van nemcsak a tapasztalatból származó ismeret, azonban ezek köre nagyon szűk. A fogalomalkotást kreatív, szabad tevékenységnek tekinti, a fogalmaink nem vezethetők vissza érzéki benyomásokra.
Tökéletes bizonyosságot a tudás terén nem érhetünk el (fallibilizmus). Az ismeretelméleti vizsgálodásoknak három fő kérdésköre van:
- A tudás
- Az érzékelés
- A szkepticizmus
A tudás
A filozófusok általában háromféle tudást különböztetnek meg: (1) ismertség általi tudás (valamely személy ill. esemény ismerete); (2)képesség tudás (pl. valamely nyelv megtanulásának a képessége); propozicionális tudás (olyan helyzetek amelyre vonatkozólag lehetnek ismereteink, pl. lehet ismeretünk arról, hogy az asztalon van egy csésze).
Az érzékelés
Az érzékelés öt érzékszervünk – látás, hallás, szaglás, tappintás, izlelés – valamelyikének a használata. Ezeken keresztül ismerkedünk meg a világgal, rajtuk keresztül teszünk szert tudásra.
Az érzékelés aktusa két összetevőből áll: az érzékelt tárgyból, illetve ezeknek a tárgyaknak az érzékeléséből.
A szkepticizmus
A szkeptikus olyan valaki, aki kételkedik mindenféle tudásban addig, amíg nem szerez megfelelő bizonyosságot róla.
Irodalom
Kibédi Varga Sándor: Valóság és érték |
AJÁNLOM AZ OLDALT
