Anarchia

Az anarchiáról a legtöbben a káosz szóra asszociálnak, ami igen nagy tévedés. Amit le kell szögezni a legelején: az anarchia a jelenlegi világban nem megvalósítható az ember alapvető gyengesége és hatalomvágya miatt. A lényege egy minden fajta uralom nélküli rendszer, amely azonban nem káosz. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy az emberek betartják az észszerű szabályokat, így egymással békében élnek. Az anarchizmusban tehát elviekben elképzelhető a magántulajdon létezése, de csak úgy, hogy azt senki sem szeretné megszerezni a tulajdonostól. A tévhitekkel ellentétben az anarchizmus nem tagadja bármilyen isten létét, igaz nem is erősiti meg azt. Vallással nem fogalkozik, azonban az egyházat feleslegesnek tartja. A kommunizmustól abban különbözik, hogy nem gondolkodik államban és nem tagadja isten létét.

Típusai

A kollektív anarchia azt takarja, hogy minden jellegű uralom és társadalmi különbség megszűnik, ez azonban csak egy elv, a gyakorlatban teljesen megvalósíthatalan. Az individuális anarchia kisebb közösségben képzeli el az anarchista eszmék megvalósítását, ez egyes közösségekben meg is valósul.

Akik képviselik

Az anarchizmust jelenleg legfeltűnőbben egyes punk zenekarok és természetesen a punkok képviselik. Magával hozta a stílusba az antifasizmus eszméjét is, ami egy megvalósítható célként jóval elérhetőbbnek hat, így jóval több híve is van, mint a teljes anarchiának.

Anarchizmus

Az anarchizmus uralomnélküliség, hatalom nélküli rend. Az anarchisták szerint az állam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a polgárai biztonságát védeni és a társadalmi integrációt megteremteni hivatott intézmények - az oktatás, a jogrend, az erőszakszervezetek - valójában az uralmon lévő elit hatalmának megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők.

Egyes politikai és gazdasági tanok szerint az anarchizmus minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, egyenlő, szolidáris, együttmüködő együttélésén alapuló önkéntes szervezettség. Válasz az erőszakra, tekintélyelvre és gyámkodásra épülő uralmi rendszerekre, amely a jog, az állam és egyes egyházak kényszerintézkedéseiben nyerhet kifejezést.

Egyesek úgy fogalmazzák meg, hogy az anarchizmus a demokratizmus magasabb foka, közvetlen és nem közvetett demokrácia.

Története

Errico Malatesta olasz anarchista a következő meghatározását adta: „Az anarchia szó görög eredetű és kormánynélküliséget jelent, egy népnek azt az állapotát, amelyben alkotmányos hatóság, kormány nélkül igazgatja önmagát”. - Tehát az anarchizmus legalább a görög demokráciáig vezethető vissza történelmileg. Mint modern eszmerendszer, kialakulása Mihail Bakunyinhoz fűződik. Az anarchista törekvések az orosz polgárháborúban a mai Ukrajna területén és a spanyol polgárháború elején Katalóniában voltak a legközelebb a megvalósuláshoz, mind a két esetben a bolsevikok verték le ezeket a törekvéseket.

Kritikák

Az anarchizmus kritikái általában abból a félreértésből adódnak, hogy az anarchia szót sokan a káosszal azonosítják. A másik gyakori ellenvetés, hogy az anarchizmus nem megvalósítható. Ehhez a kritikához kapcsolódik a következő angol nyelvű link: Past and present anarchist communities.

Az anarchizmus főbb irányzatai

• Anarcho-kapitalizmus
• Anarcho-kommunizmus

Anarcho-kommunizmus

Az anarcho-kommunizmus egy 20. századi eszmerendszer, amely a leninizmussal és a Szovjetunióval is szembenállt. Követői elutasítottak mindennemű állami szervezetet, de az állam „elhalásának” marxista doktrínája helyett annak forradalmi harccal való azonnali eltörlését követelték. A marxizmussal ennek ellenére nem álltak szemben, inkább annak az anarchizmussal való újraegyesítésére törekedtek.

A klasszikus anarchizmussal ellentétben viszont a proletariátus diktatúráját szükségesnek tartották, de szerintük ezt a diktatúrát az önmagát munkástanácsokba vagy kommunákba szervező proletárosztály gyakorolja majd. Elutasították a klasszikus anarchizmus általános szabadságeszményét, és sokkal kisebb hangsúlyt helyeztek az egyén szerepére, mint általában az anarchisták. Ugyanakkor szerveződéseikben elutasították a hagyományos pártformát is. A politikai merényleteket is adott esetben elfogadhatónak, szükségesnek tartották.

A mozgalomnak Európában sok híve volt, főleg az 1930-as 1940-es években. Elterjedt volt Franciaországban, Németországban és Magyarországon is. Legismertebb magyar anarcho-kommunista Schiess József. Maroknyi csoportja elsősorban merényletekre koncentrált, kevésbé az ideológiai munkára. A második világháború után mozgalmuk eltűnt.

Az anarcho-kommunizmus fogalmát gyakran azonosítják az anarchista kommunizmussal.

• Anarcho-primitivizmus
• Anarcho-szindikalizmus
• Anarcho-szocializmus
• Keresztény anarchizmus
• Ontológiai-anarchizmus
• Öko-anarchizmus
• Szituacionizmus

Anarchista gondolkodók

• William Godwin
• Mihail Bakunyin

Mihail Bakunyin

Mihail Alekszandrovics Bakunyin (1814. május 30., Prjamuhino, Tveri terület, Oroszország – 1876. június 13., Bern, Svájc) orosz anarchista forradalmár.

Élete

Nemesi családból származott, s már korán mély benyomást tett rá a jobbágyok alávetett és nyomorult helyzete. A katonatiszt pályát félbehagyva Berlinbe ment filozófiát tanulni, s korán megismerkedett a baloldali hegeliánusok társadalomkritikai eszméivel. Részt vett a német forradalomban, de a drezdai felkelés után Ausztriába toloncolták, ahonnét kiadták a cári hatóságnak. Hat évet töltött cári börtönökben, s eközben írta meg nevezetes Gyónást, amelyben feltárta európai tevékenységeit a cár előtt az uralkodó bocsánatáért esedezve. Ezt azonban nem kapta meg, Szibériába száműzték ahonnét azután 1861-ben Japánon keresztül sikerült megszöknie és visszatérnie Európába.

Bakunyin későbbi évei sem voltak kevésbé mozgalmasak: úgy látszik az jutott osztályrészéül, hogy egész életében bukott forradalmakban vegyen részt. Tagja lett a Nemzetközi Munkásszövetség orosz szekciójában, de nem szívesen vett részt a munkásmozgalom konkrét szervezésében. Ehelyett Olaszországban, ahol élt, az anarchista mozgalmat építgette, és létrehozott egy Alliance elnevezésű külön nemzetközi fórumot genfi székhellyel, amelyet szeretett volna elismertetni az Internacionálé részének, de ez Marx ellenállásába ütközött. Marx a munkásmozgalom kezdetleges, szektás formájának tartotta az anarchizmust, amely természetes módon fejezte ki a fejletlen polgári viszonyok közötti antikapitalista szellemet. Bakunyint végül nézetei és párhuzamos szervezkedései miatt kizárták az I. Internacionáléból, de az anarchizmus terjedését nehezen lehetett meggátolni. Bakunyin a kommün oldalán is harcolt, s annak bukása után Svájcba menekült, ahol néhány év múlva – még egy utolsó, bolognai forradalmi kísérlet után – Bernben halt meg.

Politikai nézetei

Államiság és anarchia című művében, melyet oroszul írt, az orosz forradalmárok számára igyekezett megvilágítani a nyugati forradalmi eszméket és az anarchizmus lényegét. A legnagyobb hatást a fiatal narodnyik értelmiségiekre gyakorolta. A szabadságért folyó küzdelem lelkes híveként lépett fel, aki meghirdette a szent lázadást minden elnyomás és kizsákmányolás ellen. Bár a társadalomkritikai marxista gazdaságtani megalapozást elfogadta, elemzéseiben általában figyelmen kívül hagyta a gazdasági tényeket, és élesen elutasította a szervezett politikai harc és az állam szerepének marxi felfogását. A Nemzetközi Munkásszövetség vezetőségében Marxot elméleti despotizumissal vádolta, és intrikus jellemnek állítva be a német gondolkodót, szemére vette, hogy rá akarja erőltetni nézeteit a mozgalomra, s olyan állami szocializmust készít elő, amely egy új tekintélyuralmat teremt majd. Nem értett egyet sem a szervezett munkáspártok, sem a mozgalom egységes ideológiájának szükségével, s mindkettőben a másként gondolkodók elnyomásának eszközét látta.

Bakunyin a szabad spontaneitás híve volt – az állam és a vallás szerinte minden korban összefogtak az ember szabad, spontán öntevékenysége ellen, hogy leigázzák. Az ember eredendő jósága és társas mivolta, ha el nem nyomják, szerinte spontán módon is önkéntes egyesüléshez vezet, olyan közösségek kialakulásához, amelyekben a tulajdon közös, és ahol mindenki szabadon kibontakoztatja képességeit. A tulajdon és a hatalom elleni lázadás szent ösztöne leginkább azokban van meg, akik a perifériára szorultak, s tőlük fog kiindulni a kapitalizmus megdöntése. A leginkább forradalmi lelkületűnek a szláv és a latin népeket tartotta, szemben a németek és a franciák etatista hajlamával. Elutasította a kommunista és szocialista pártok gyámkodását, szerinte a proletariátusnak magának kell megszerveznie saját felszabadítását. Az elmélet uralmával szemben a következő akció fontosságát hangsúlyozta, amely erőszakos, először „termékeny rendetlenséget” teremt, ami a tömegeket ellenállásra indíthatja a fennálló uralmi renddel szemben. A kapitalista rendszer megdöntését szerinte azzal kell kezdeni, hogy szétzúzzák az uralkodó hatalom központi intézményeit, elfoglalva a városházát, a közigazgatás legfontosabb épületeit stb

Utóélete

Bakunyin nézetei főleg az olasz és spanyol anarchizmus kifejlődésére voltak hatással, de sok későbbi orosz anarchista is az ő írásaiból merített inspirációt.

Magyarul megjelent művei

• Gyónás (Európa, 1983)
• Államiság és anarchia. Két párt harca a Nemzetközi Munkásszövetségben (Gondolat, 1984)

• Pjotr Kropotkin

Pjotr Kropotkin

Pjotr Alekszandrovics Kropotkin (Moszkva, 1842. december 9.-Dmitrov, 1921. február 8.) orosz herceg, földrajztudós, a darwini evolúciós elmélet híve.

Élete

A cárizmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült nyugatra szöknie, s rövidesen az anarchista mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az anarchokommunizmus megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit. A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó szolidáris közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az anarchista értelmiségiek feladata szerintea felforgató eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló politikai szervezetben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom (1917) után visszatért Oroszországba, de csalódva a bolsevik rendszerben, visszavonult a politikától.

A zenében, filmben, művészetekben

Az anarchizmus nagy hatást gyakorolt a különböző művészetekre, például az irodalomban a szimbolistákra. Az avantgárd művészet és az anarchizmus kapcsolata is erős, különösen a szürrealizmus és a dadaizmus esetében. A 1960-as évek újművészetei is erőteljes antiautoriter vonásokat rejtenek magukban. Fontos hatást gyakorolt még az anarchizmus George Orwell művészetére, aki a spanyol polgárháborúban találkozott az anarchista törekvésekkel. Erről a Hódolat Katalóniának című könyvében írt. Lev Tolsztoj-ra is nagy hatást gyakorolt az anarchista mozgalom, ő a keresztény-anarchizmus szellemében politikai műveket is írt. A punk zenét tartják egyesek az anarchizmus zenei kifejezőjének. Ennek egyik kultikus filmje az Üvegtörők.

Könyvek

• Mihail Bakunyin: Isten és az állam
• Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia (Gondolat, 1984)
• Batthyány Ervin - Migray József - Schmitt Jenő Henrik: Anarkizmus (1904)
• Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Magyar anarchizmus (Balassi, 1998)
• Bozóki András - Sükösd Miklós: Az anarchizmus elmélete és magyarországi története (Cserépfalvi, 1994)
• Gyurgyák János (sorozatszerk.): Modern ideológiák: Anarchizmus (Századvég, 1991) (szöveggyűjtemény)