Volt egy fiú ismerősöm. Egyik napról a másikra megváltozott. Levágatta haját, a fején egy rövid sikhá maradt csak, vászonnadrágban és ingben kezdett járni. Elmaradtak a kártyacsaták, a borozgatások, a szalonnasütések — helyette ghíben sütött szamószát, csapátit és halavát evett. Hajnal négytől hatig a Haré Krisnát kántálta, könyvespolcán pedig már csak a Bhagavad-gítának jutott hely... Egyszer s mindenkorra csatlakozott a Krisna tudatúakhoz.

Vagy ott van egy másik ismerős asszony, aki szintén megtagadta korábbi életét. Egy vasárnap délelőtt összecsomagolt, és elhagyta férjét és kiskorú gyerekeiket. Ma már csak a dianetikában, a szellemi egészség modern tudományában hisz. Auditora segítségével lassan megszabadul engramjaitól és clearré válik. Vagyis megtisztított ember lesz, aki totális szabadságban él, határtalan emlékezőtehetséggel, magas intelligenciahányadossal... Az asszony a szcientológia rendíthetetlen híve.
 Egy nagypapa nem vett többé tudomást családjáról, mivel nem mentek el vele a Jehova Tanúinak gyülekezetébe. Azóta gyerekei és unokái nélkül éldegél ebben a (Krisztus trónja jutása és a küszöbön álló világvége közötti) korban — és ez már az idők végeztéig így marad. Gyerekei és unokái nem menekülnek majd meg ebből a megsemmisítő csatából, nem léphetnek majd be az „új világ“- ba, ahol ő ezer évig fog uralkodni Krisztus oldalán...

A keresztény tanítás (vagy inkább a történelmi egyházak) már nincsenek olyan hatással az emberekre, mint mondjuk száz évvel ezelőtt — mert maguk is válságban vannak. Az ember, aki lelki kapaszkodókat keres, ezért sokszor más irányba fordul. Egyre gyakrabban hallunk új egyházakról, szektákról, idősekről és fiatalokról, akik megtérnek. Ki mondja meg, hogy melyik a helyes út, mitől lesz szekta egy vallási irányzat?

Miroslav Lojda pszichológus az Állam és Egyházak Viszonya Intézetének munkatársa. Szakterülete a lelki manipuláció: tanácsadást nyújt a szekták áldozatai, valamint az áldozatok hozzátartozói számára.
 — Mit értsünk szekta alatt? Meghatározná pontosan, milyen vallási csoportokról van szó?
 — Szekta minden olyan totalitárius jellegű szervezet, amely a pszichikai manipuláció, illetve az erőszakos meggyőzés eszközeit használja fel a tagtoborzás során. A manipuláció eszközei első látszatra ártalmatlannak tűnhetnek (zene, tánc, ének), de módot adnak a visszaélésre. A szekták nem csupán vallási csoportosulások, lehetnek terápiás, politikai, üzleti érdekeltségeik is, imádhatnak valamilyen ideológiát, egy vezért vagy a pénzt.
 — Hogyan lehet bekerülni egy szektába?
 — A verbuválásnak több módja ismeretes. Az áldozatot megszólíthatják közvetlenül az utcán: elbeszélgetnek vele, könyvet, újságot adnak a kezébe. Meditációra invitálnak szórólapokon, amelyeken olyasmiket lehet olvasni, hogy „Elégedetlen az életével? Gondjai vannak a munkahelyén, magánéletében? Változtatni szeretne az életén? — akkor jöjjön közénk.“ A találkozókon kellemes a légkör, szól a zene, érdekes emberek vannak jelen. A végén elmondják, hogy ez csak egy bevezető előadás volt a széles nyilvánosságnak. Majd megadnak egy telefonszámot, ahol az érdeklődők további információkat kaphatnak. A kör egyre szűkül, újabb előadások, találkozók következnek — közhely, de egy szektába nem lehet belépni. Az ember észre sem veszi, és már nyakig benne van.
 — Mi az, amivel megfogják az áldozatot?
 — A zenén, az éneken, a táncon kívül sokat manipulálnak az idővel. Kevés időt hagynak az alvásra: 4-5 órát, fizikai munkát végeztetnek a tagjaikkal, akik testileglelkileg kifáradnak. Így nincs idejük, erejük elgondolkodni azon: hova megyek, merre tartok? A tagoknak csak a szervezet által kiadott könyveket és újságokat szabad olvasni. Néhány szervezet tagjai szigorúan zárt közösségben élnek, ahol tilos a televízió, a rádió, az internet, egyszóval mindenféle kapcsolat a külvilággal, még a levelezés is. A tagok többnyire párosan járnak-kelnek, így egymást is ellenőrzik. Tilos bármi másra gondolni, tilos bármi mással foglalkozni, mint amit a szabályok vagy a vallási vezető előír — tilos a kritika! Tudatosan elszakítják az áldozatot a külvilágtól, aki amúgy is bizonytalan, mankót keres a létezéshez: elhitetik vele, hogy a kinti világ rossz, erkölcstelen, hamis, és aki elhagyja a szektát, az elkárhozik.
 — Ki válik áldozattá? Bárkit beszippanthat egy ilyen csoport?
 — Mindenki áldozattá válhat, aki spirituális, lelki vagy érzelmi krízisben van, csalódott a papjában, az egyházában, vagy éppen keres valamit, ami reményt nyújt számára. Fokozott veszélyben vannak azok, akiknek problémáik vannak a munkahelyükön, a családjukban, a házasságukban. Krízishelyzetbe bárki kerülhet — és ezek a társulások megoldást kínálnak minden testi és lelki bajra.
 — Mi alapján ismerhetjük fel, hogy szerettünk egy szekta káros befolyása alá került? Melyek az intő jelek?
 — Bizonyos csoportosulások először az életmód megváltoztatását javasolják. Sok szekta egyforma öltözéket és hajviseletet követel meg a tagjaitól: ez az összetartozást jelképezi, a másság, a kiválasztottság hitét erősíti. A tagoknak azt tanácsolják, hogy ne fecséreljék magukat világi dolgokra, inkább minden erejüket és idejüket a társaság javára fordítsák, vagy hogy szakítsák meg régi kapcsolataikat. Elhitetik velük, hogy a családtagjaik a felelősek minden testi és lelki bajukért. Ha a szülők azt látják, hogy gyerekük életmódja hirtelen megváltozik, amögött szinte törvényszerűen valamilyen függőség van. Függőség kábítószertől, drogtól — vagy egy eszmétől.
 — Mit tehetnek ilyenkor a családtagok? Hogyan viselkedjenek, mit csináljanak?
 — Semmiképpen sem szabad a gyereket magára hagyni, szemrehányásokat tenni neki — ez a legsúlyosabb hiba, amit elkövethetünk. Sokat kell vele beszélgetni, hogy érezze: fontos számunkra. Közben próbáljunk minél több információt megszerezni a szektáról, amelyhez csatlakozott. Ez nem nehéz, mert az elején az áldozat szívesen beszél: meg szeretné osztani az elementáris élményt, ami érte. Fontos, hogy a családtagok ne zárkózzanak el. Ha kilátástalannak látják a helyzetet, keressenek meg egy tanácsadói központot: kérjék szakemberek, pszichiáterek és pszichológusok segítségét.
 — Ha azt mondjuk, hogy nem lehet be-lépni egy szektába, akkor nem lehet kilépni sem belőle...
 — A legegyszerűbb, ha az ember önként otthagyja őket. Ez akkor megy könnyen, ha még nem kötelezte el magát teljesen nekik. Később azonban már nagyon nehéz. A legrosszabb, ami az áldozattal történhet: ha kizárják. Egy szektatag hasonló tüneteket mutat, mint a drogfüggő. Szektatagnak lenni ugyanolyan függőséget jelent, csak éppen a szektatagság más jellegű: pszichikai, lelki függőség. Ha az áldozattól megvonják a „drogot“, vagyis ha eltiltják a társaságtól, esetleg kitagadják, idegileg összeomlik. Hiszi ugyanis, hogy a szektán kívül nincs igazság, a „kinti“ világ rossz — és íme, egyik napról a másikra elveszít mindent, amiben hitt és még mindig hisz. Sajnos, voltak olyan esetek, hogy a szekta kizárt egy tagot — aki ezáltal annyira kilátástalan helyzetbe került, hogy az öngyilkosságba menekült. Addigra ugyanis minden régi kapcsolatát felszámolta, egyedül maradt.
 — Mit tehet a szakember?
 — Létezik egy harmadik út, amit kilépési tanácsadásnak nevezünk. A módszert a nyolcvanas években kezdték alkalmazni az USA-ban. Nálunk még csak gyerekcipőben jár. Lényege, hogy a családtagok meghívnak egy szakembert haza, aki megpróbálja meggyőzni az áldozatot. Ha magát a család barátjának adja ki, akkor rejtett kilépési tanácsadásról beszélünk. Ha a szakember úgy látja, hogy felfedheti magát, akkor nyílt tanácsadásról. Érvényes, hogy a függő embernek — legyen az drogfüggő vagy szektafüggő — nyújtani kell valami pótszert. Itt hivatkozhatunk a munkájára, a családjára, a tanácsadó igyekszik feléleszteni az áldozatban a múltat, régi kötődéseket, érzelmeket. Bonyolult, hosszadalmas és nehéz munka ez!
 — Ha ennyire veszélyesek ezek a szekták, miért nem lehet korlátozni a működésüket?
 — A demokratikus országok alkotmányai szavatolják a szabad vallásgyakorlást — a korlátozás tehát az alapvető emberi jogok megsértése lenne. Amerikában eleinte a kétségbeesett szülők úgy próbálták megmenteni gyermeküket, hogy erőszakkal bezárták a szobába, vagy elvitték valamilyen távoli helyre. Végül őket büntették meg, mert emberi jogaiban, szabad mozgásában korlátoztak egy nagykorú állampolgárt. A kérdéssel azonban kiemelten foglalkoznak, az uniós országokban például már azt is mérik, milyen arányban válóok a házastárs vallási fanatizmusa. Mi itt még nem tartunk. A volt keleti blokk országaiban évtizedekig elnyomták az egyházakat, ezért a kérdést érzékenyen kell kezelni. De ha megnézzük például a Szlovák Információs Szolgálat honlapját, ott fehéren feketén olvashatjuk, hogy figyelik ezeket a csoportosulásokat, főleg a szcientológusokat és a munistákat.
 — Köszönöm a beszélgetést!