Értelmes tervezés

Az értelmes tervezés (angolul intelligent design) azon vitatott állítást jelenti, mely szerint „az univerzum és az élővilág olyan jellemzőket mutat, amely egy intelligens tervezés vagy tervező eredményeképpen jött létre, ellentétben az olyan irányítatlan folyamatokkal, mint amilyen a természetes szelekció”. Hívei szerint az értelmes tervezés azonos súlyú vagy fejlettebb az élet eredetét magyarázó jelenlegi tudományos elméleteknél.

Az intelligens tervezés hívei általában nem tekintik valódi természettudománmyos elméletnek az „evolúció-tant” (mivel véleményük szerint nem felel meg a szükséges tudományelméleti kritériumoknak), még kevésbé cáfolhatatlan ténynek. Különösen annak olyan elemeit, mint az abiogenezis (ősnemzéstan), illetve a fajok fejlődésének „dogmája”; szerintük az evolúció elmélete, a „materialista ideológia” évszázados kísérlete önmaga igazolására. Az élet eredetével kapcsolatos tudományos kételyek igazolására (nem kreacionista) tudósok véleményét idézik, mint pl. Colin Patterson, Paul Erlich és Charles Birch.

Az értelmes tervezés kritikusai nem tekintik tudományos elméletnek az intelligens tervezést. Az Amerikai Tudományos Akadémia úgy foglalt állást, hogy az értelmes tervezés és a többi, az élet eredetét természetfeletti beavatkozással magyarázó állítás nem tekinthető tudományosnak, mert nem ellenőrizhetőek tudományos kísérletekkel és nem állítanak fel új, saját tudományos elméletet. ^[4]. Továbbá az USA-ban alkotmányellenesnek nyilvánították az intelligens tervezés nevű teremtéselmélet oktatását az állami iskolákban.

„A kreacionizmusnak mint a darwinizmus vallási kritikájának az állami iskolákban való oktatását az amerikai szövetségi legfelsőbb bíróság 1987-ben már betiltotta, az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elvére hivatkozva.

Az értelmes tervezés elmélete

Az értelmes tervezést hívei a tisztán az evolúció elméletének tisztán naturalista változataival szembeni alternatívaként mutatják be. Kinyilvánított céljuk ^[5] olyan empirikus bizonyítékok felkutatása, amelyek szerint a földi élet egy értelmes tervező vagy tervezők tevékenysége nyomán jött létre. William Dembski, az értelmes tervezés egyik vezető egyénisége szerint az alapvető állításuk az, hogy „léteznek olyan természeti rendszerek, amelyek nehezen magyarázhatóak cél nélküli erők eredményeképpen és olyan tulajdonságokat hordoznak, amelyek jelenlétéből minden más esetben valamilyen intelligencia jelenlétére következtetnénk”. ^[6]

Az értelmes tervezés hívei azt állítják, hogy az értelem jegyeinek bizonyítékait kutatják. Az általuk leggyakrabban példaként felhozott ilyen jelek az egyszerűsíthetetlen komplexitás, az információs mechanizmusok, és a specifikus komplexitás. Sokan közülük úgy gondolják, hogy az élő szervezetekben több ilyen jel is megfigyelhető, amelyből arra következtetnek, hogy az élet bizonyos aspektusai megtervezettek. Ez ellentmond a jelenleg uralkodó tudományos elméleteknek, amelyek a világot fizikai folyamatok révén – mint amilyen a „véletlenszerű” mutáció és a természetes kiválasztódás – magyarázzák. A tervezettség hívei azt állítják, hogy bár lehetséges, hogy nem tudunk megfigyelni az „értelmes tervező”-re vonatkozó közvetlen bizonyítékokat, ám hatását a természetre már észlelni tudjuk.

Dembski a Signs of Intelligence (Az értelem jelei) című, 2001-ben megjelent könyvben így ír: „Támogatói úgy tekintenek az értelmes tervezésre, mint olyan tudományos programra, amely az értelmes okok hatásait vizsgálja. Figyeljünk arra, hogy az értelmes tervezés az értelmes okok hatásait, nem pedig magukat az értelmes okokat kutatja.”

Az értelmes tervező koncepciójának eredete

A filozófusok évezredeken át gondolták úgy, hogy a természetben megfigyelhető komplexitás egy tudatos természeti, vagy természetfeletti tervezőt vagy teremtőt feltételez.

Az univerzum részeként működő tervező gondolatának legkorábbi írásos nyoma az görög filozófiából maradt fenn. Platón (kb. i.e. 427-347) Timaiosz című művében egy világteremtő demiurgoszról ír, aki már létező anyagból hozza létre a kozmoszt. Arisztotelész (kb. i.e. 348-322) a Metafizikában szintén ír a kozmosz teremtőjéről, akit az Első Mozgatónak nevez.

Ez a fajta gondolatmenet később a teleológiai istenérvként vált ismertté. Egyik leghíresebb megfogalmazása Aquinói Szent Tamás Summa Thelogiae című művéből származik (13. sz.), ahol a tervezettség az általa említett öt istenérv egyike. Másik széles körben ismert változata William Paley 1802-es könyvében leírt órásmester-analógia, melyet az intelligens tervezés hívei a mai napig használnak érvelésükben.

Az 19. században az ilyen érvek vezettek el az ún. természeti teológia kialakulásához, melynek célja a biológia tanulmányozása volt, hogy azáltal megértsék „Isten gondolatait”. Ez a mozgalom hajtotta a fosszíliák és más biológiai nyomok gyűjtése iránti szenvedélyt, ami végül Darwin elméletéhez vezetett a fajok eredetéről.

Az intelligens tervezés gondolata a 20. század során a természeti teológia újrafogalmazásának tekinthető. Ahogy az evolúciós elmélet térnyerésével egyre több természeti jelenséget volt képest megmagyarázni, az addig a tervezés bizonyítékainak tekintett példák folyamatosan változtak ám az eredeti érv változatlan maradt: a bonyolult rendszerek tervezőt igényelnek. A múltban emlegetett példák a szem (látórendszer) és a tollakkal borított szárny voltak, míg a manapság a tervezőt igénylő biológiai rendszerekre felhozott példák elsősorban biokémiaiak: a fehérjék műkösése, véralvadás és a baktériummotorok. (Lásd: egyszerűsíthetetlen komplexitás).

Az intelligens tervezés szándékosan nem azonosítja, hogy ki is a tervező – csak annyit állít, hogy ilyen létezik. Az intelligens tervezés híveinek többsége számára azonban a tervező nem más, mint a (legtöbbször keresztény) vallás Istene.

Az értelmes tervezésről folyó vita

Egyszerűsíthetetlen komplexitás

Az intelligens tervezés kontextusában Micael Behe vezette be az egyszerűsíthetetlen komplexitás fogalmát, melyet a következő módon határozott meg:

…egy olyan rendszer, mely számos, egymáshoz jól illeszkedő, egymással kapcsolatban álló elemből épül fel, melyek mind hozzájárulnak a rendszer alapvető funciójához, oly módon, hogy akár egy elemet is kiemelve a rendszerből, az a továbbiakban effektíve nem képes ellátni a funkcióját (Behe, Molecular Machines: Experimental Support for the Design Inference)

A konepció szemléltetésére Behe az egérfogó példáját használja. Egy egérfogó számos egymással kölcsönhatásban lévő darabból áll – ilyen a talp, a rugó, illetve az állatra lecsapó drótkeret – melyek közül a szerkezet működéséhez valamennyinek jelen kell lennie. Bármelyik eltávolítása azzal jár, hogy az egérfogó nem tudja ellátni a feladatát.

Az intelligens tervezés támogatói szerint a természetes kiválasztódás nem hozhatott létre egyszerűsíthetetlen komplexitású rendszert, mivel maga a funkció, amin a kiválasztódás végrehajtódhatna, csak akkor jelenik meg, mikor már valamennyi alkatrész a helyén van.

A Behe által eredetileg példaként felhozott biológiai rendszerek, amelyek szerinte egyszerűsíthetetlenül bonyolultak: az E. coli baktériumok ostora, a véralvadás, cilia és az adaptív immunrendszer.

A kritikusok rámutatnak, hogy az egyszerűsíthetlen komplexitás érve azzal a feltételezéssel él, hogy a rendszerben jelenleg meglévő szükséges elemek mindig is szükségesek voltak és emiatt nem lehetséges, hogy nem egyszerre, hanem egymás után jelentek meg. Azzal érvelnek, hogy valami, ami kezdetben pusztán előnyös, később nélkülözhetetlenné válhat, hogy a rendszer más komponensei megváltoznak Egy további érvük, hogy az evolúciós folyamatok során meglévő részek átalakulhatnak, vagy el is tűnhetnek a rendszerből. Ezt nevezik néha „állványzat” analógiának is , mely szerint építés közben egy állványzat megtarthat egy egyszerűsíthetetlenül bonyolult építményt (pl. egy készülő boltívet) ám annak elkészültével az álványzat eltávolítható és az építmény már képes lesz önállóan megmaradni, funkcióját betölteni.

Specifikált komplexitás

Finomhangolt univerzum

Az értelmes tervezés mozgalom

Az „ék” stratégia

A Discovery Institute „ék” stratégiát (wedge strategy) tárgyaló dokumentuma, melyet eredetileg szponzorok megnyerésére szántak véletlenül került nyilvánosságra. A dokumentum kijelenti:

„a feltételezés, mely szerint Isten a maga képére teremtette az embereket, olyan alap, amelyre az egész nyugati civilizáció épült”

Az stratégia céljai a következőek:

1. „A tudományos materializmus és destruktív erkölcsi, kulturális és politikai örökségének legyőzése.”
2. „A materialista magyarázatok felváltása azzal a teista meggyőződéssel, mely szerint a természetet és az embereket Isten teremtette.”

Az intelligens tervezés mozgalmának kritikusai szerint a dokumentum és az abban megfogalmazott stratégia rávilágítanak arra, hogy a mozgalmat vallási illetve politikai ideológiai célok motiválják és szántszándékkal homályosítják el a nyilvánosság előtt valódi programjukat.

1992-ben Johnson így írt:

„[Az ék stratégia] célja meggyőzni az embereket arról, hogy a darwinizmus eredendően ateista, eltolva így a vitát a kreacionizmus vagy evolúció kérdése felől az Isten létezése vagy nemlétezése kérdése felé. Ettől a ponttól az embereknek bemutatjuk a Biblia 'igazságát' és 'a bűn kérdését' és végül 'bemutatjuk nekik Jézust.'” [27] „Darwinism: Science or Philosophy”