Nárcizmus

A nárcizmus a nárcisztikus személyiség által mutatott tulajdonságok és viselkedés absztrakciójának a neve.

A szó eredete

A nárcizmus szó Sigmund Freud találmánya a görög mitológia Narcissus nevű alakja után.

Narcissus

Narcissus a görög mitológia hőse, szépségéről és büszkeségéről híres görög ifjú, aki elutasította Ekhó nimfa szerelmét, akinek a lány kérésére az lett a büntetése, hogy olthatatlan szerelemre gyúlt a forrás vizében megpillantott tükörképe iránt. A kielégítetlen vágyódástól halálba sorvadt, és a róla elnevezett virággá (nárcisz) változott át.

Jellemzői

Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg. A pszichológiában a nárcisztikus személyiség az, aki nagyon szereti (sajnálja) magát, és a kifejezésnek nincs alaphelyzetben patológiás értelme.

Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

A nárcisztikus személyből, sok más emberhez hasonlóan, általában hiányzik az empátia képessége, de problémáikat kezelni tudják azzal, hogy igényüknek megfelelő foglalkozást választanak, mint pl. színészet, tanítás, vezetés, és általában a média. Ezekben a foglalkozásokban a nárcizmussal még exhibicionizmus is párosul.