Evolúciós pszichológia
Az evolúciós pszichológia feltörekvő pszichológiai iskola, amely azt veti fel, hogy az emberi (és főemlősi) észlelés és viselkedés jobban megérthető, ha az emberi evolúciótörténet fényében szemléljük őket.
Az evolúciós pszichológiának forrása a kognitív pszichológia, genetika, etológia, antropológia, biológia és zoológia. Az evolúciós pszichológia kifejezést Michael T. Ghiselin használta először 1973-as cikkében és Leda Cosmides és John Tooby tették népszerűvé nagyhatású könyvükben (The Adapted Mind: Evolutionary Psychology and The Generation of Culture, 1992).
Az evolúciós pszichológiát számos területen felhasználják, mint a közgazdaságtan, jog, pszichiátria vagy politika. Az evolúciós biológiának sok közös pontja van a szociobiológiával, de megközelítésük több meghatározó kérdésben eltér.
Szociobiológia
A szociobiológia a biológia és a szociológia egy közös ága, ami az emberi és állati társadalmak viselkedését vizsgálja evolúciós stratégiai szempontból. Felhasználja az etológia, evolúció, szociológia és population genetics eszközeit is. Az emberekkel foglalkozó tudományokon belül a szociobiológia szorosan kapcsolódik az evolúciós pszichológiához.
A "szociobiológia" szót Edward Osborne Wilsonnak tulajdonítják, akinek híres könyve (Sociobiology: The New Synthesis, 1975; magyarul megjelent "Szociobiológia" címmel) a huszadik század egyik legnagyobb tudományos vitáját robbantotta ki.
A szociobiológia megkísérli megmagyarázni az evolúciós indokokat olyan jelenségek mögött, mint az aggresszió, altruizmus vagy a gondoskodás.
Elméleti háttér
A gondolatot, hogy az élő szervezetek biológiai gépezetek, amelyek megadott környezetben való működésre szerveződtek, William Paley indította el (bár mások munkáiból is merített), és ez az elmélet a mai modern gyógyászat és biológia alapja is. Charles Darwin and Alfred Russell Wallace előtt többen úgy gondolták, hogy ez a fajta tervezettség egy Isten létezésének bizonyítéka. Darwin és Wallace evolúciós elmélete megadta a tudományos választ a létfunkciók eredetére.
Az evolúciós pszichológia azon a feltételezésen alapul, hogy az emberi észlelés is, akárcsak az egyéb belső szervek, genetikai alapon létrejött természetes szerveződés, amit a természetes kiválasztódás hozott létre. Mint minden szövet és szerv tehát, ez is az élőlények túlélését és szaporodását hivatott elősegíteni. Az evolúciós pszichológiai megközelítés tehát aszerint viszgálja az észlelési funkciókat, hogy milyen evolúciós stratégiai szerep betöltésére jöhettek létre.
Az Evolúciós Pszichológia Öt elve
Az Evolúciós Pszichológusok az alábbi - bilógiából származó - öt alapelvet alkalmazzák az emberi elme megközelítéséhez:
1. elv Az agy fizikai rendszer, mely úgy működik, mint egy számítógép. Áramkörei olyan viselkedések létrehozására lettek tervezve, melyek illeszkednek a környezethez. 2. elv A természetes szelekció úgy alakította ki agyunk áramköreit, hogy képesek legyünk megoldani a fajunk fejlődése során felmerült (evolúciós szempontból fontos) problémákat, feladatokat. 3. elv A tudatosság csak a jéghegy csúcsa. Tudatos élményeink félrevezethetnek bennünket, és áramköreinket a valóságosnál sokkal egyszerűbbnek gondoljuk. 4. elv A különböző adaptációs problémák megoldására különböző agyi áramkörök alakultak ki, specializálódtak. 5. elv Modern koponyánkban kőkori elme lakik. Bár külsőnk modern, XXI. századi, a "hardware" - agyunk - a régi, hiszen az új agyi áramkörök kialakulásához nagyon hosszú időre van szükség.
(Cosmides, L. és Tooby, J. Evolúciós pszichológia: alapozó kurzus. In: Lélek és evolúció, szerk.: Pléh, Csányi, Bereczkei, Osiris, 2001 alapján)
Ismert evolúciós pszichológusok
Leda Cosmides és John Tooby mellett a terület legismertebb szerzői:
- David Buss
- Martin Daly
- Richard Dawkins
- Robin Dunbar
- Steven W. Gangestad
- David C. Geary
- Sarah Blaffer Hrdy
- Kevin B. MacDonald
- Robert Kurzban
- Geoffrey Miller
- Steven Pinker
- Matt Ridley
- Donald Symons
- Robert Trivers
- Margo Wilson
- Robert Wright
- John Maynard Smith
|