Sokféle irományt teszek közzé az adott szektára vonatkozó modulban. A különféle irományok között egy vízszintes egyenes vonal szab határt.

A Lap alján linkajánlások

Forrás: Wikipedia

A Gnoszticizmus

Perzsa, egyiptomi, platonikus és zsidó gondolatokat egyaránt tartalmazó Kr. u. I.-III. századi vallási-filozófiai irányzat, amely a tapasztalás révén megszerezhető tudást tekinti elsődlegesnek, szemben a hit által meghatározott ismeretekkel.

A Gnosztikus teológia

A gnózis a görög ’gnosis’ = felismerés, ismeret, tudás mely többféle úton is megszerezhető volt:

• Prófétai látomással
• Intuícióval
• Mágia útján

Gnosztikus ember

Az embereket három csoportja:

• Beavatott gnosztikus "Szellemi" a gnoszikus hívő megnevezése.
• Lelkiek Akik bizhatnak az üdvösségben, ha eljutnak a "tudásra".
• Testiek tömeg, massa damnata Akik képtelenek a szellemi ismeretek megszerzésére.

Gnosztikus etika

A világ gonosz a szolidaritás helytelen.

Liberális gnoszticizmus

A liberális gnoszticista irányzatokban a különféle hagyományos erkölcsi értékek kötelezettséget elvetése nyilvánult meg. Szexuálisban promiszkuitás, orgiák a kontrolvesztett "gonosz világ részét képező" embertársak káromlása , és a hatalmakkal szembeni elllenszegülés a gnosztikus etika által "szentesített" cselekedetek.

Aszkétikus gnoszticizmus

A gnosztikus aszkézis célja a keresztény aszkézissal szemben nem a test megtartóztatása hanem a test megölése, önpusztítás, önkínzás. A házasság tilttott mert az érzéki gyönyör is rossz, és eltaszít a magasabb rendű állapot elérésétől. A Gyermeknemzés bűn, mivel a gonosz teremtők művének további működését segíti elő.

Alapvető hitnézetek

1. Isten és az anyag Az anyagi világ eredendően rossz. Ezért az Istenségeknek nem lehet köze az anyagi világhoz.
2. Gonosz "teremtők" A gnosztikus világ az alacsonyabb rendű "gonosz démonok" termtménye.
3. A teremtés megvetett (gonosz dámonok műve).
4. A bibliai ószövetségi művek eleve rosszak ezért leértékelendőek.
5. Az ismeret szabadító ereje: Az ember teremtés révén jutott a szellemvilágból az anyagvilágba, de a helyes megismerés, a "gnózis" által megszabadul anyagi teste – igy az anyagvilág – fogságából, s halhatatlanná lesz.
6. A kiválasztottak elit csoportjának tudása: A gnózis isteni kinyilatkoztatások, titkos iratok révén jutott a kiválasztottak birtokába. Ez a tudás csak ezen kiválasztottaké lehetett.
7. A jó és a rossz: Isten az ősforrása minden jónak. Öröktől fogva a rossz anyag áll vele szemben; a jelenlegi világot demiurgosz teremtette, kit részben gonosz, részben közbülső lénynek tartottak.
8. Gnosztikus Krisztus tan: Istenből magából az eonok (görögül: aion; latinul: aeon) jöttek létre, akik a fényesség birodalmát alkotják. Miután az anyag, a gonoszok birodalma fényrészeket tart fogva, egy eonnak, Krisztusnak kell őket kiszabadítania. Krisztust a gnosztikusok vagy eonnak tartják, aki az emberrel egyesült, de a halál előtt elhagyta, vagy aki látszólagos testtel jelenik meg és az ismeretlen istenséget hirdeti. Mivel az anyag gonosz, nem lehet a testnek feltámadása.

Létrejötte-története

Az i. sz. I.-III. században Palesztínában, Szíriában, Egyiptomban, Kis-Ázsiában, Itáliában egyaránt találhatunk gnosztikus csoportokat. A keresztény tanításokat filozófiai nézetekkel és a korabeli vallási nézetekkel kombinálták. A Szentírásban a betű szerinti jelentésnél mélyebb értelmet kerestek. Hatott rá a zoroasztrizmus, a korabeli zsidó vallásból az apokaliptika, az angyalok tana és az esszénus közösség ideológiája, a platonizmus, a sztoa, az orfikus eszmék, valamint a logosz-tan. Az egyházi hagyomány Simon mágust tekintette az első gnosztikusnak. Tehát a gnoszticizmus egyik keletkezési, születési helye Palesztina volt. Alexandria is egyike volt a fő centrumoknak a II. században. A keresztény elemeket is tartalmazó gnózis fejlett formája itt tűnik fel először. A régi gnosztikus csoportok hanyatlásának kora a III. század. Egyre nagyobb volt az ideológiai nyomás a gnózis ellen, a fokozatosan erősödő keresztény egyház részéről. Azonban a Perzsa Birodalomban, a Szászánidák uralkodása alatt elindult egy új mozgalom, amely a kereszténység mellett egészen a középkorig a legnagyobb vallást hozta létre. Alapítója Mani volt, róla nevezték el a vallást manicheizmusnak. Tanításai több ponton megegyeznek a gnosztikusokéval. A gnosztikus tanok Európában később különböző formákban bukkantak fel. A Balkánra a paulikiánusok vitték ezeket a tanokat, melyek a IX. századtól a bogumilok mozgalmában éltek tovább, egészen a török uralom kezdetéig. Ismertek a franciaországi és itáliai mozgalmak, melyeket katárok, albigensek néven ismerhetünk. Erejük csak a XII. század elején tört meg. Egy antik gnosztikus közösség, a Koránban is szereplő mandeusok kisszámú csoportként mindmáig léteznek Irak területén.

Az első századi egyházból való kizárásuk

A gnoszticizmust a korai keresztény egyházatyák eretnekségnek nyilvánították, követőiket az egyházból kizárták. A gnosztikusok ugyanis filozófiai tanaikkal nem tudták összeegyeztetni a feltámadást így azt sem, hogy Krisztus feltámadása után testben jelent meg. A Bibliai újszövetseégi levelek már a gonoszticizmus alapgongolatai ellen is fellépnek mely tagadja Krisztus valóságos megtestesülésést. Az egyházatyák célul tűzték ki az úgynevezett Gnosztikus írások megsemmisítését. Pl.: Júdás evangéliuma.

Irányzatok

A gnoszticizmuson belül két fő vonalat lehet megkülönböztetni:

• az egyik a pogány gnózis, melynek fő formája a hermetizmus,
• a másik a keresztény elemeket is tartalmazó gnózis, melyen belül szintén több irányzat létezett, néhol meghatározó a keresztény elem, másutt csak nyomokban lelhető fel. Virágkora az i.sz. II. században volt.

A gnoszticizmus a mai Nyugaton is újjáéledt, főként a New Age mozgalomban, ezoterikus irányzatokban, és gnosztikus szekták formájában.

Gnosztikus tanítók és csoportok

A legismertebb gnosztikus tanítók:

• Simon mágus

Simon mágus, Szimón ho magosz, Simon magus, Simon Samaritanus (Gittón, Szamarea, ma Jordánia/Izrael, Kr. u. I. század eleje - ?,?) görög nyelven alkotó protognosztikus filozófus, vallásalapító. Életéről nincsenek pontos adataink, valódi neve sem ismert. A Kr. u. 40-es években Rómában működött. A korai keresztényekkel való összeütközését a Bibliában olvasható Apostolok cselekedetei ismerteti, tanairól részletesen beszámolt Hippolütosz a „Philoszophúmena” 6. fejezetében. Simon mágus volt a kereszténység előtti gnózis utolsó nagyhatású képviselője. „Apophaszisz megalé” (Nagy tagadás) című sokat emlegetett, de egészében elveszett írása az egyházatyák tudósításaiból ítélve a Tóra értelmezése az alexandriai hellenisztikus zsidó filozófia szellemében, mindenesetre a gnózis megalapozására. Tanaiban a görög mitológia is jelentős szerepet kapott. Ő maga „Isten nagy ereje”; társnője, a türoszi származású – állítólag nyilvánosházból kiváltott – Helené a megismerési princípium megtestesülése. Simon gnózisa a zsidó és görög mitológiai allegóriák átélésére, megvalósítására is törekedett. Hatása a Kr. u. II. század gnosztikus iskoláiban (Baszileidész, Iszidórosz, Valentinus, Ptolemaiosz stb.) élt tovább. A kereszténység legfőbb ellenfeleként támadta.

• Baszileidész
• Valentinus

Valentinus a gnoszticizmus egyik legjelesebb képviselője. Az i.sz. II. században, Alexandriaban született, zsidó szülőktől. 136-165 közt Rómában élt. Egy nem hiteles hagyomány azt mondja róla, hogy a római püspöki székre is aspirált, s azért lett eretnekké, mert helyette egy hitvallót választottak püspökké. Gyakorlati munkát végzett, s elméleti írások helyett levelekben s még inkább beszédekben terjesztette tanait. Világnézete plátói alapokon nyugszik, s keresztény elemekkel van telítve. Tanítását részben Theodastól, Pál apostol tanítványától származtatja, részben látomások útján nyert kinyilatkoztatásaira alapítja. Azt állította, hogy birtokában van Jézus „titkos tanításainak” egy gyűjteménye, és megtagadta, hogy azt átadja a római hatóságoknak.

Tanításának lényege az, hogy az emberi lélek isteni eredetű, melynek az a hivatása, hogy ismét egyesüljön istenével. Itt, az életben, az anyag és a démonok uralkodnak fölötte és az általuk támasztott vágyakkal beszennyezik. A lélek azonban diadalmaskodik rajtuk, amivel egyúttal a halálon is úrrá lesz. A diadal előfeltétele a vágyak felett való uralom, az önmegtartóztatás. Az aszkézis szükséges fokára azonban nem mindenki tud felemelkedni.

Az embereket három csoportra osztja:

• anyagi (khoikosz) emberek
• lelki (pszükhikosz) emberek
• szellemi (pneumatikosz) emberek

Ezzel döntően befolyásolta a többi gnosztikus viszonyát a keresztényekhez. Természetesen csak magukat tartották szellemi embereknek, olyanoknak, akik képesek a teljes igazság befogadására. A többi keresztényt sorolták a lelki emberek közé; a magasabb eszmékben járatlanokat az anyagi emberekhez. Ez a felosztás Szent Pálnál is megtalálható (Kor 15:44-48). Ireneus Adversus Haerses című művében így fogalmazza meg, a Valentinus által képviselt gnózis lényegét:

„ A megváltás a kimondhatatlan nagyság felismerése. Jelenti mindannak tudás általi lerombolását, melyek a tudatlanság nyomorúságából és a szenvedély által keletkeztek; a tudatlanság állapotának a lerombolását, hogy a tudás legyen a belső ember megváltása. Ez nem testi, mert a test romlandó, nem is lelki, mert a lélek a nyomorúságból való; a szellem az, mely lakóhely lehet. Szelleminek kell lennie tehát a megváltásnak. Az igaz megváltás pedig ez: Tudás által váltani meg a belső embert, a szellemit, s elég neki a mindenség ismerete.”

Valentinus jelentőségét legjobban az mutatja, hogy tanítása Rómában és Itáliában éppúgy elterjedt, mint keleten: Egyiptomban és Szíriaban. Kiváló tanítványok (Secundus, Ptolemaios, Herakleon, Bardesanes, Marcus) fejlesztették tovább tanait, s Egyiptomban még a IV. század második felében is voltak hívei.

• Markión

Markión, Marcion (Szinopé, Pontosz?, Kr. u. II. század) görög író.
A keresztény gnózis legnagyobb hatású tanítója volt, az egyház korai dogmatikáját nagyrészt az ellene folyó polémiákban alakította ki. Szülőhelyén a keresztény gyülekezet apja vezetése alatt állt, innen teológiai konfliktusok miatt távozva végigjárta Kis-Ázsiát, majd Kr. u. 140 előtt Rómában alapított gyülekezetet. Kr. u. 144-ben végleg szakított az egyházzal. Tanítása, amelyet kizárólag ellenfeleinek vitairataiból (Szent Ireneus: Adversus Haereses, Szent Ipoly: Refutatio omnium haeresium, Tertullianus: Adversus Marcionem, Epiphaniosz: Ancoratus et Panarion) ismerünk, a következő: az Ószövetség és a zsidók ismert, igazságos, alacsonyabbrendű istenével áll szemben a Jézus és Pál apostol által hirdetett ismeretlen, jó és legmagasabbrendű isten. Az előbbi teremtette meg pusztán anyagból a világot, a testből, lélekből álló embert, míg az utóbbi – tőle tökéletesen idegen lény – látszattestben küldi el megváltó fiát, hogy kereszthalálával váltsa meg az embereket a teremtés fogságából. A megváltás hitet és aszkézist követel, s a világ végén teljesedik ki, amikor a világ teremtőjével együtt megsemmisül. E tanításból, eltérően a többi gnosztikus áramlatoktól, hiányzik a belső ember, illetve az ismeretlen isten közti lényegi azonosság, későbbi tanítványainál már ez megjelenik. Markión állított össze először újszövetségi kánont (átdolgozta Lukács evangéliumát és Szent Pál tíz levelét), ezzel késztetve az egyházat ugyanerre. Egyes, nem megalapozott hipotézisek szerint ő volna Márk evangéliumának szerzője. Kr. u. 160 körüli halálától a III. század közepéig egyháza a hivatalos „nagyegyház" mindenütt elterjedt ellenfele volt, Kr. u. 400 körül a manicheizmus magába olvasztotta.

• Mani

Mani, Manichaeus, Manikhaiosz (Dél-Babilónia, Kr. u. 216 - Bélapat, Kr. u. 277) Iráni vallásalapító. Szülei feltehetőleg rokonságban álltak a párthus Arsakida uralkodóházzal. Apja Mani születése előtt nem sokkal csatlakozott egy zsidó-keresztény bemerítő szektához, az elkhaszaitákhoz. Mani e szigorúan aszketikus életet élő közösségben nőtt fel, de 12 és 24 éves korában „mennyei kinyilatkoztatást kapott, ezek hatására szakított az elkhaszaitákkal, s önálló egyház megszervezésébe kezdett. Rövid indiai útjáról Iránba visszatérve elérte, hogy a párthusokat felváltó Szászánida-dinasztia második uralkodója, I. Sábuhr engedélyt adjon neki birodalmában a térítő tevékenységre. Mani, tanítványai segítségével hatalmas sikereket ért el: már az ő életében Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig mindenütt szilárdan megvetette a lábát. E sikerek késztették a hivatalos vallás (a zoroasztrizmus egy formája) főpapságát, hogy rábírják I. Bahrámot, I. Sábuhr unokáját Máni elfogatására és kivégzésére. Mani következetesen dualista gnosztikus rendszere a késő ókor és a kora középkor talán legnagyobb területen, Hispániától egészan Kínáig elterjedt vallása. A „Fény Apostola" hirdette, hogy a világ számára ő hozta el a tökéletes, végső kinyilatkoztatást. Hirdette, hogy a világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye, jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában. Bár Mani sokat merített környezete vallásainak gondolataiból, szokásaiból, mégsem egyszerű kompilátor, hanem olyan egyéniség, akinek vallása itt-ott egy ezredéven át a véres üldözések ellenére is fennmaradt. Mani, más vallásalapítókkal ellentétben tudatosan alakította ki egyháza számára a szent iratok kánonát: iratait követői az eredetihez szigorúan ragaszkodva művészien díszített könyvekbe másolták. A kánonba Mani hét műve tartozott: az Élő Evanngélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve, a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindezen műveiből mindössze rövid részleteket, kivonatokat ismerünk.

A gnosztikus tanítók körül iskolák, csoportok formálódtak, így beszélhetünk Baszileidész-követőkről, valentiniánusokról, stb. Vannak azonban olyan csoportok is, melyek nem kapcsolódtak közvetlenül egy ismert gnosztikus tanítóhoz sem.

A legismertebb gnosztikus csoportok:

• Barbéló-gnosztikusok
• Ophiták és naasszénusok
• Káiniták
• Széthiánusok
• Mandeusok
• Paulikiánusok
• Bogumilok
• Katárok
• Albigensek

Gnosztikus szekták

A Naptemplom Rendje öngyilkos szekta

A Naptemplom Rendje Order of the Solar Temple gnosztikus tanításokra épülő öngyilkos szekta. Vezetője: Joseph Di Mambro és Luc Jouret. 1994 –és 1997-között összesen 74-ember halt meg három a szekta által szervezett tömeges öngyilkosságon.

Rózsakeresztesek

Alapítója az eredetileg Lutheri és a paracelsus-i tanokat követő Johannes Valentinus Andreae, aki a XVII. században "evangélikus-keresztény-ezoterikus" iskolává a szervezte újjá az õsi gnosztikus tanokat. Az új tagokat értelmiségi fiatalok körében keresik. A papokat bibliahamisítással vádolják, a hazug rágalmakkal hitelétvesztettnek beállított hagyományos kereszténységet elvetik. Ezt követően "beavatottak" titkos tudását igérnek, amely kiemeli híveit az elszürkült hétköznapi életbõl.

A rózsakeresztes impulzus sokat merített a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel (a 19. századig), amelynek még megmaradt eredeti szellemisége. Erről nagyon szépen ír Goethe (aki a titkos hagyományok szerint fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt. A rózsakeresztesek - pontosabban a szabadkőművesek - beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is. A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik fajtájának tekintették.

Az új tagokat értelmiségi fiatalok körében keresik. A papokat bibliahamisítással vádolják, a hazug rágalmakkal hitelétvesztettnek beállított hagyományos kereszténységet elvetik. Ezt követően "beavatottak" titkos tudását igérnek, amely kiemeli híveit az elszürkült hétköznapi életbõl.

Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlőség, testvériség”) is ő kívánta a gyakorlatban - a szociális élet hármas tagozódása eszméjében - alkalmazni, ám az akkor még nem volt lehetséges.

Állítólag Nostradamus, Paracelsus, Francis Bacon és a magyar felvilágosodás korának legelső alakja, Bessenyei György is közéjük tartozott. (a honlapszerk.)

Gnosztikus források

A gnózis vizsgálatakor két forráscsoportot használ a kutatás:

Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei

• Szent Ireneus: Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a „hamis gnózis” ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban Adversus haereses címen hivatkoznak rá.
• Hippolütosz: akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i.sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata).
• Epiphaniosz: (315-403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja.
• Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: pl. Tertullianus és Alexandriai Kelemen

Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések

A II. világháború végéig három kopt gnosztikus kódex volt ismeretes:

• Codex Askewianus: Valamikor az 1700-as években Dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a British Múzeumnak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a III. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a IV. századból való.
• Codex Brucianus: James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, Medinet Habuban vette. Jeú két könyvet és egy un. Cím nélküli értekezést tartalmaz. A művek valószínűleg a III. századból valók, a papiruszkódex az V-VI. századra keltezhető.
• Codex Berolinensis: Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége).

A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a Nag Hammadi-i leletben került elő. 1945-ben találtak rá a 13 könyvből álló kódexekre, melyek a IV. századra keltezhetők; a művek nagy része azonban a II. században keletkezett.

Forrás: Wikipédia

Júdás evangéliuma

(Iskarióti) Júdás evangéliumának nevezzük azt a 3. vagy 4. századi kopt nyelvű, vallástörténeti szempontból érdekes, feltehetően az egyiptomi El Minya környékén talált, jelenleg bázeli tulajdonú 62 oldalas kódexben fennmaradt apokrif másolatot, amelynek utolsó oldalán görögül szerepel az „euangelion” és a „Judas” kifejezés. Az írás egyértelműen a gnosztikus irodalom körébe sorolható. Ennek a másolatnak ismeretlen, feltehetően 1. századi eredetijére először Szent Ireneus, egy 2. századi püspök is utalt, amikor a szöveget eretneknek nyilvánította.

Története

Keletkezési ideje a Krisztus utáni 200-as évekre tehető (vizsgálatok szerint Kr. u. 220-340 között, ez volt a gnoszticizmus fénykora is). Hosszú ideig Szent Ireneus, egy 2. századi püspök is utalása volt az egyetlen forrás a dokumentum egykori létezésére.

• 1970-ben, egy az egyiptomi Al-Minyái barlangban megtalálták, majd illegális műkincskereskedőkhöz került.
• A kereskedőtől több másik műkincsel együtt elrabolják.
• A kereskedőnek sikerül visszaszerezni, majd szakértői vizsgálat által megállapítják, hogy eredeti (nem tudva, mi is az pontosan). Egy amerikai könyvtár érdeklődik utána, de a hárommillió dolláros vételárat nem tudják kifizetni - az egyiptomi visszaviszi az általa Európában visszaszerzett dokumentumot hazájába.
• Az akkor még ismeretlen tartalmú szöveget nem tudja eladni. Az Egyesült Államokba utazik, de itt sem tud túltenni rajta, ezért elhelyezi egy széfben.
• Ettől kezdve 16 évig a bank széfjében őrizték, ahol kiszáradt, apró darabokra hullott az eredetileg jóformán kifogástalan állapotú dokumentum..
• 2000-ben Frieda Nussberger-Tchaos régiségkereskebő birtokába került. Ő felajánlotta a Maecenas Foundation for Ancient Art alapítványnak.
• 2000-2005 között a National Geographic Society anyagi támogatásával restaurálták.
• A Restaurálása után, 2005 óta a Kairói múzeumban megtekinthető.

Tartalma

A gnosztikus filozófiákkal összhangban alakította át a bibliai evangéliumokban dokumentáltakat. A dokumentum által elbeszéltek szerint, Jézus kineveti a tanítványok pészachi imáját (egyébként az egész szövegben végig cinikus velük szemben), sőt az ima címzettjét is, akiről elárulja a tanítványoknak, hogy nem a valódi isten, csak a világteremtő demiurgosz, akit Nebro vagy Yaldabaoth néven neveznek, és hogy ő maga sem az, akinek látszik, majd megkérdezi a tanítványoktól, kicsoda valójában. Péter hitvallásának a Máté evangéliumából ismert leírásának mintegy antitéziseként Júdás az, aki feláll és „felismeri” Jézus igazi mivoltát. Jutalmul Jézus, kizárólag Júdásnak, kifejti „a tanítványok Istenénél magasabb rendű királyság titkait”. Elárulja Júdásnak, hogy az „elárulja” majd őt, de „árulása” épphogy a jézusi mű kereszthalál általi beteljesítése, Jézus lelkének a testéből való kiszabadulása lesz, s Júdás, noha sok időn át lesz kitéve a többi félrevezetett tanítvány és követőik gyalázkodásának, végül megdicsőül majd.

Gnosztikus Krisztus

Szemben a keresztény evangéliumokban rögzítettekkel a JE-ben Krisztus egy szellem. Teste nem igazi test csak szellemi megtestesülés.

Gnosztikus Júdás

Az irat szerint Júdás engedelmeskedett Jézusnak amikor elárulta őt. És ezzel Jézust küldetésének teljesítésében segítette. Júdást áruló helyett hősként írta le. Aki a legkedveltebb tanítványa volt szemben a bibliai evangéliumokkal akik Jánost nevezik meg a legszeretettebb tanítványának.

Gnosztikus megváltástan

Júdás, Jézus elárulásával -a gnosztikus tanításokkal összhangban- hozzásegítette Jézust ahoz, hogy lelke kiszabadulhasson az "eleve rossz test" fogságából. A mű -és a gnoszticizmus tanítása szerint a megváltás kizárólag a lélek megváltása illetve a léleknek a testből való kiszabadulása.

Linkek

Az Antropológiai és Kultúrális Tanulmányok Gnosztikus Egyesületének hazai honlapja: www.geocities.com/ageac_hu

A Gnózis arhívuma (angol nyelvű): www.gnosis.org

A gnosztikus Jézus (angol nyelvű): www.iclnet.org/pub/resources/text/cri/cri-jrnl/web/crj0040a.html

Képek Júdás evangéliumáról és a bemutatott oldalak fordítása koptról angol nyelvre: www.nationalgeographic.com/lostgospel/document.html?fs=www9.nationalgeographic.com

Júdás evanéliuma vagy Jézus Krisztus evangéliuma? Sípos Ete Zoltán írás: www.parokia.hu/publicate/judasev.html