Taoizmus

Története

A taoisták a több mint 2500 éves lelki gyakorlatok követői. Hitük a zen-buddhizmushoz hasonlóan olyan mint a „holdra mutató ujj”, ami azt fejezi ki, hogy a szavak csupán a fogalmakon túli végső valóságra mutató jelek. Az érték szerintük nem abban van, hogy a fogalmi mutatókat (a szavak értelmét) tökéletesítjük, hanem az általuk képviselt, végső valóság tisztán való meglátásában.

Az i. e. 6. században Kínában létrejött két nagy vallási irányzat egyike a taoizmus, ami a hagyomány szerint a legendás filozófus, Lao-ce (Lao mester) tanításain alapul . A tanok hosszú ideig szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak jóval később foglalták azokat írásba. A tao fő eleme a titokzatos természeti erő, amit bizonyos mágikus módszerek segítségével az ember is kiismerhet. Így úrrá válva a természet felett megértheti a múltat, és előre láthatja a jövőt is. Ez a gondolat adja a taoizmus elméleti alapját.

A taoizmus nagyszámú papsága legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a - különböző szertartásokon keresztül - a taoba, vagyis a világtörvénybe minél tökéletesebb betekintést adjon. A tao változtathatatlan és örök, ezért annak érvényesüléséhez mindenkinek a lehető legtökéletesebben kell alkalmazkodnia. S mivel ennek kibontakozását egyetlen dolog, az emberi szenvedély zavarhatja, le kell mondania mindenkinek egyéni vágyairól. Ez a tökéletes állapot, a nemcselekvés (vu-vei) állapota. A taoizmus istenei közül kiemelkedik Sang-ti, az ég-isten, és Lao-ce, akit a 2. században istennek nyilvánítottak. Szinte megszámlálhatatlan, ún. másodrangú isten és istennő szerepel a népi mondákban és mítoszokban. A taoista egyházi szervezet szigorú hierarchián alapul, élén a taoista pápával, akinek alá vannak rendelve a különböző rangú papok, szerzetesek és szerzetesnők.

A taoizmus két legfontosabb szövege Lao Ce „Tao-te King” (Az Út és az Erény Könyve) és a Chuang Tzu „Belső Fejezetek” című könyvei. A következőkben az ún. filozófiai-lelki taoizmusra koncentrálunk, a más, jövendölést és alkímiát is belefoglaló bennszülött hagyományok helyett.

Hitelvek

Istenképzet

Az legfelsőbb lény, azaz a végső igazság a szavakon vagy bármilyen fogalmi értelmen túli létezés, melyet egyszerűen csak „Tao”-nak neveznek (~Út) és az Út Hatalmát „Te”-nek hívják. Annak ellenére, hogy a Tao és a Te bizonyos értelemben hasonló más hitgyakorlatok Isten fogalmához, a taoisták csak elvétve hivatkoznak Istenre.

Megtestesülések

Taoizmusban nem létezik Isten semmilyen megtestesülése sem.

A világmindeség és az élet eredete

Az anyag a Végső Valóság megnyilvánulása. A taoista hit általában nem ellenkezik a tudományos felfedezésekkel.

A halál után

A taoisták számára a halálnak nincs különös értelme.

Miért van Gonosz?

Ahhoz hogy a taoisták jó- és rosszról alkotott elképzeléseit megérthessük, fontosnak mutatkozik hogy megkülönböztessük a gonosz “fogalmát” annak “valóságától”.

Fogalmilag a taoisták nem pártolják a jót a gonosz ellen, hanem minden kettősség kölcsönös függőségében hisznek. Szóval, mikor valaki valamit jónak nevez, automatikusan teremt egy “rossz”-at is, mert minden fogalom szükségszerűen valamilyen szemponton alapszik. Ha egy fogalomnak csupán egyetlen szempontja lenne, azt értelmetlenné tenné.

Megváltás

Minden tettnek van jó és gonosz oldala. A Taoizmusban ezt a kettősséget fejezi ki a “tai chi” és általában a yin-yang jelet használják. A taoista hit alapja a természetben fennálló folyamatos egyensúly az ellentétek között (pl. hogy valami “lent” vagy “fönt” van, csak attól függ, hogy mi hol állunk) és ennek megfelelően az egyensúly megbontására irányuló bármilyen igyekezet csupán ideiglenes, hatékonytalan és önpusztító kisérlet lehet. A siker titka a természetes egyensúly helyreállításának segítésében rejlik, azaz hagyni, hogy a jó rosszá váljon és a rossz megjavuljon, mint ahogy a dagály és az apály, a nappal és az éjszaka a tél és a nyár folyik az egyikből a másikba és vissza.

Másszóval: a bölcs megérti a jó és a rossz valóságát, míg az ostoba a jó és a rossz fogalmára öszpontosít. A bölcs tudja, hogy bármilyen jelenlegi gonoszt hamarosan egy új jó váltja fel, míg az ostoba örökigyekezetével gyümölcstelenül próbálja a gonoszt kiírtani. Gondolatrendszerükben a buddhista “Sunyata ~ üresség” fogalmához hasonlóan a jó és gonosz csupán fogalmi elvonatkoztatások, melyeknek nincs állandósult, független létezésük.

Érdemtelen szenvedés

Taoizmus nem tekinthető megváltó lelki gyakorlatnak. Szerintük nincs semmi, amitől meg kellene váltódni, meg kellene menekülni, vagy éppenséggel meg kellene gyógyulni. A megváltásban, megmentésben, vagy gyógyulásban való hit a kárhozathoz, elveszéshez és betegséghez vezet ugyanolyan módon, ahogy a jóban való hit a gonoszban való hithez vezet. Bár nem fogadják el a megváltás-kárhozat stb. hamis kettősségeit, hitük szerint a “Te és Tao”-val való egyszerű összhangban élés, az anyagi gazdagság, társadalmi fokozat, vagy tekintély erőszakos hajszolásának elkerülése örömteljes élethez vezet.

Mai kor kérdései

Ősi szövegeik nem tesznek említést olyan témákról mint az abortusz, homoszexualitás, válás, erőszakmentesség vagy társadalom javítási igyekezetek. Filozófiai szempontból valaki védelmezhető álláspontot alakíthatna ki ugyan róluk, de akármilyen véleményt jelentősen tompítana annak felismerése, hogy minden nézet csupán egyfajta fogalmi elvonatkoztatás lenne kis hasznossággal. Mindenesetre Taoizmus a hagyományos férfi és női szerepeket összhangnak tekintené. A Taoizmus egyes szektáiban lelki gyógymódokat gyakorolnak. A természetet védelmezik, ha nem is törvényekkel, tíltó rendelkezésekkel.

Rengeteg elmélet létezik e különleges szimbólum jelentéséről. Egyesek esőcseppet látnak benne, mások ebihalhoz hasonlítják. Valójában a szimbólum a világ két ellentétes oldalát mutatja. A jó és a gonosz összefonódását. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin-jang. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásból áll. Normális körülmények között az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.

Irodalom

Lao ce:Tao Te King

Taoista tajcsi

A taoista tai chi egy taoista szerzetes, Moy Lin-shin által kifejleszett tai chi forma. Torontóban kezdte el oktatni 1970-től. Moy mester módosította a hagyományos yang stílusú tai chi formát, integrálva a többi belső stílusból szerzett tudásával (Lok Hup Ba Fa, Pa kua, Hsing-I). Moy Lin-shin egyik fő tanára Leung Jee-peng (Liang Tzu-peng, 1900-1974) volt, a Lok Hup Ba Fa és más művészetek instruktora a Sanghaj-ban lévő Ching Wu Harcművészeti Akadémia-ról.

Moy mester egészségjavító és egészségmegőrző szándékkal állította össze a taoista tai chi formát, kihagyva a harcművészeti alkalmazásokat. A taoista tai chi 108 lassú és természetes mozdulat, amely a testet és a lelket ellazítja, javítja a koordinációt, fejleszti az erőt és a mozgékonyságot. A lágy fordító és nyújtó mozdulatok oldják a feszültséget és felfrissítik a gyakorlót. Jótékony hatással bír a szív-, ér-, csont-, izom- és idegrendszer működésére. Korhatárra való tekintet nélkül bárki végezheti. Ezt a formát főleg önkéntes instruktorok tanítják szerte a világon.

Linkek

Taoizmussal kapcsolatos linkek gyűjteménye: www.tao.lap.hu

A Magyarországi Taoista Tai Chi Társaság oldala: www.taoistataichi.hu

A Nemzetközi Taoista Tai Chi Társaság oldala (angol nyelvű): http://www.taoist.org/content/standard.asp