Bibliakritika

 A bibliakritika a Biblia bírálatát célzó, hitelességét megkérdőjelező írók könyvekben, honlapokon, dokumentált feltevéseinek összessége.

Ateisták és hitvédők

A keresztény teológia és a legtöbb keresztény egyház nagymennyiségű hitvédelmi irodalomal rendelkezik. Számos ateista filozófus véleménye szerint a Biblia számos ellentmondással terhelt. Sok hivő foglalkozott ezeknek megmagyarázásával, a Biblia védelmével. A bibliai önellentmondások vizsgálata igen komolyan foglalkoztatja, mind a vallási, mind az ateista oldalt, mind a független szakértőket.

A Bibliakritika kutatásának módszerei

A bibliai ellentmondások kutatása egy igen nagy küröltekintést igénylő kutatási terület, akárcsak minden olyan irat kutatása, amely igen régen keletkezett. Az ellentmondásosnak látszó szakaszok egy része a kor, a gondolkodás, a nyelvhasznlálat ismeretével kiküszöbölhető, de az ateisták szerint így is marad bőven olyan ellentmondás, amely csak nagyon erőltetett módon volna kimagyarázható. Az ateisták gyakran használják ezeket a biblia hitelességének, abszolút igaz voltának megkérdőjelezésére és egyben annak alátámasztására, hogy a Biblia egyszerűen egy mitológikus mű a sok közül. A bibliai ellentmondások kutatása a bibliakritika egy alfejezete, az pedig egy olyan diszciplína, amely kapcsolódik a filológiához, a teológiához, a történelemtudományhoz, a nyelvészethez, és a filozófiához is. A bibliai ellentmondások kutatásánál a Biblia kontextusának, a kor történetének, nyelvhasználatának, gondolkodásmódjának ismerete fontos lehet.

Bírált részek ellentétes nézőpontokból

Ölés

Valahol tiltja:

• 2 Móz. 20,13 "Ne ölj."
• 3 Móz. 24,17 "Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon."

Valahol parancsolta:

• 3 Móz. 20.11-13 "Ha valaki apjának a feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl, halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.

Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten. Förtelmességet követtek el, vérük rajtuk. Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk."

A biblia tanítása szerint ez nem ellentmondás, egyik esetben bűn volt a másik esetben büntetés ezköze. Másrészt mindenki a halált érdemelné Lásd: Róm. 6.23 "Mert a bűn zsoldja a halál," és mindenki bűnös: Préd. 7.20 "Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne." Valamint Isten ezzel tanította népét a "bűn sújára", következményeire, és a kegyelemre azok számára akiknek nem kell az egyébként iagzságosanan kirótt büntetést elszenvedniük.

Hazugság

• 2 Móz. 20,16 "Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot."
• Péld. 12,21 "Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek"

ezzel szemben

• 1 Kir. 22,23 "Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened."
• 2Thessz. 2.11 "Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak..." (Református újford.) Továbbá: vesd össze Józs. 2,4-6-ot Jak. 2,25-tel.

Lopás

• 2 Móz. 20,15 "Ne lopj."
• 3 Móz. 19,13 "A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold."

ezzel szemben

• 2 Móz. 3,22 "... s így foszszátok ki égyiptomot."
• 2 Móz. 12,35-36 "...és kifoszták az égyiptombélieket."

A lopást a Biblia bűnnek ítéli. Az ellentmondónak tűnő idézetek kiragadott részek. Ezekben az esetekben nem történt lopás, hiszen az emberek önként odaadták értékeiket. A bibliai idézetek "vágatlanul":

• 2 Móz 3,22:"Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot."
• 2 Móz 12,35-36:"Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket." Ezt az eseményt azért sem lehet lopásnak tekinteni, mert a zsidók 430 éven át éltek rabszolgasorban Egyiptomban, ami kollektív kizsákmányolásnak tekinthető. Ez tehát kárpótlás (kárpótlással kapcsolatban lásd még pl: Péld 13,22; Ésa 42,22; Jóel 2,25)
• Luk. 19,29-34:"És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá."

Faragott képek készítése

• 2 Móz. 20,4 "Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak."
• 3 Móz. 26,1 "Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok"
• 5 Móz. 27,15 "Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál"

ezzel szemben látszólagos ellentmondásnak tűnik:

• 2 Móz. 25,18 [Az Úr mondja:] "Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat"

-A biblia tanítása fényében ez valójában nem ellentmondás, hisz maga a bálványimádás tiltása miatt kérte Isten, hogy ne készítsenek maguknak bálványszobrokat.(Olyan élettelen alkotásokat melyeket Istenként imádtak) Másrészt a Kerúbok nem a földi, vagy vizi teremtmények (2 Móz. 20,4 ezek képmására készült alkotások elkészítését tiltotta a Jelenések könyvének tanítása szerint a kerúbok Isten földön kívüli királyságának mennyei lkényei.

• 1 Kir. 7,15-16.23-25 "És formála két réz oszlopot ... két gömböt érczből öntve ... és csinála egy öntött tengert ... tizenkét ökrön állott [s így tovább]"

-Az oszlop és a gömb nem földi lények képmásai (egyébként építésztről, csarnoképítésről van szó, lésd a szövegkörnyezetet) a "tizenkét ökrön állott " -a zsidókhoz írt levél tanítása szerint biblia őszövetség hősei, számtalan hibát, és bűnt követtek el. Abból, hogy Isten parancsolatainak áthágását a biblia leírja, nem következik ellentmondás.

Ezzel ellentétben: Mózes IV. könyve 21. rész

8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

Így a kígyó meformázása nem látszólagos ellentmondás.

Rabszolgatartás

• 3 Móz. 25,45-46 "Még a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok ... és legyenek a ti tulajdonotok ... örökké dolgoztathattok velük"
• 1 Móz. 9,25 "Monda [Noé]: átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt."
• 2 Móz. 21,2.7 "Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen ... És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek."
• Jóel 3,8 "És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr."
• Luk. 12,47-48 [Jézus mondja:] "És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik." [az eredeti szerint korbácsütésről van szó]
• Kol. 3,22 "Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak"

ezzel szemben

• Ésa. 58,6 "... az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek"
• Mát. 23,8 "Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus" [Az angol változatban a "doktor" "Master"- ként szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája)

Bizonyságtétel

• Ján. 8,14 "Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz"

ezzel szemben

• Ján. 5,31 "Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz."

• Ján. 8,14 - itt Jézus arra utal, hogy az Ő bizonyságtétele igaz, mert Ő Isten Fia. Ezzel a farizeusok vádjára felel, miszerint nem igaz a bizonyságtétele, mert Ő tesz tanúbizonyságot saját magáról.
• Ján. 5,31 - itt visszautal Jézus az 5 Móz 19,15-re, mely szerint két vagy három tanúbizonyságra "álljon meg a dolog", az állítás (valószínűleg a farizeusok is erre utaltak, amikor megkérdőjelezték). De hozzá is teszi, hogy nincs egyedül, hanem "Más az, a ki bizonyságot tesz rólam..." (Ján. 5,32).

Tehát a kérdésre egyértelmű "igen" a válasz a Biblia alapján.

Látta-e valaki Istent?

• Ján. 1,18 "Az Istent soha senki nem látta"
• 2 Móz. 33,20 "Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén."
• Ján. 6,46 "Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van [Jézus], az látta az Atyát"
• 1 Ján. 4,12 "Az Istent soha senki nem látta"

ezzel szemben

• 1 Móz. 32,30 "mert látám az Istent színről színre"
• 2 Móz. 33,11 "Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával"
• Ésa. 6,1 "A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot"
• Jób 42,5 "Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged."

Minden ember bűnös

• Róm. 3,23 "Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül."
• Róm. 3,10 "A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is"
• Zsolt. 14,3 "nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem"

ezzel szemben átszólagos ellentmondásnak tűnik:

• Jób 1,1 "Vala úz földén egy ember a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő."
• 1 Móz. 7,1 "Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben."
• Luk. 1,6 "És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak."

Valójában a biblia ezt a lászólagos ellentmondást is áthidalja: Préd. 7.20 "Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne."

Mindenható Isten

• Jer. 32,27 "Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?"
• Mát. 19,26 "Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."

ezzel szemben

• Bir. 1,19 "Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak."

Elfogadja Isten az emberáldozatot?

• 5 Móz. 12,31 "Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek."

ezzel szemben

• 1 Móz. 22,2 "És monda [Isten]: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked."
• 2 Móz. 22,29 "Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add."
• Bir. 11,30-39 "És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen ... és kezébe adá néki azokat az Úr. ... Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ... És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett"
• 2 Sám. 21,8-14 "De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát ... Mikálnak öt fiát ... És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. ... És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt."
• Zsid. 10,10-12 "A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által ... Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára"
• 1 Kor. 5,7 "...mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk."

• 5 Móz. 12,31-ben Isten egyértelműen megtiltja népének az emberáldozatot.
• 1 Móz. 22,2 Isten utasítást ad Ábrahámnak, hogy áldozza fel fiát. De mint tudjuk, ez az áldozat nem történt meg, méghozzá azért, mert Isten megakadályozta. Tehát nem történt emberáldozat. A szövegből pedig az is kiderül, hogy ez egy próbatétel volt: mi a fontos Ábrahámnak? (Bővebben erről)
• 2 Móz. 22,29 nem áldozatról szól. Az, hogy "fiaid elsőszülöttét nékem add" szolgálatra való felajánlást jelent. A bort és a gabonát sem áldozták fel oltáron.
• Bir. 11,30-39. Ha a kihagyott részeket is elolvassuk, kiderül, hogy Jefte leányának áldozata azt jelentette, hogy szűz maradt, és sohasem lett gyermeke. Erre utal: "Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.", valamint: "betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút."(Bővebben erről)
• 2 Sám. 21,8-14. A helyes értelmezéshez fontos, hogy ne vágjunk ki a szövegből alapvető fontosságú részeket. Ha teljességében olvassuk el a 2 Sám. 21,8-14-et, láthatjuk, hogy itt emberáldozatról beszélni erős csúsztatás. A 8. versszak és a 14. versszak vége ugyanis nem ugyanarról az eseményről szól:
  • A 21. rész elejéből megtudjuk, hogy a gibeoniták kérték Dávidot, hogy adjon a kezükbe hét embert Saul családjából, hogy kivégezzék őket (megtorolni Saul vérengzését). Ez tehát nem áldozat, hanem igazságszolgáltatás volt.
  • Isten akkor engesztelődött ki (és szűnt meg a csapás), mikor Dávid elhozatta Saul és megölt családtagjainak a holttestét, és eltemette őket (14.)

Akházia kora trónra lépésekor

• 2 Kir. 8,26 "Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett"

ezzel szemben

• 2 Krón. 22,2 "Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett"

Forrás: gyűjtemény Dan Barker Losing Faith in Faith c. könyve Bible Contradictions című fejezetének magyar fordításainak felhasználásával készült.

Eltérő nézetek

1. Az ateisták nem fogadják el e hívők hitét, hanem a bibliát irodalmi alkotásnak tartják mely sok történelmileg hiteles részlet lehet, de nem tartalmaz isteni kinyilatkoztatást, vagy bármilyen igazságot a szokásos történelmi információkon és a kor és az alkotó közösség általános tudásán kívül.
2. A keresztény hívők szerint a Biblia Isten igazsága,igazságának kinyilatkozatatása.

Keresztény álláspontok

A Vatikán álláspontja a Biblia értelmezéséről

A Vatikán hivatalosan támogatott dokumentumai alapján úgy tűnik, hogy inkább a fundamentalista szó szerinti értelmezés ellen van, de ez nem egyértelmű, inkábbb csak kritika formájában nyilvánul meg, a Vatikán inkább hajlik a szimbolikus értelmezés felé.

Hitbéli megközelítésben

Katolikus szempontból ismert ez a fajta kritikus hozzáállás a Bibliához. Mivel azonban a Vatikán hivatalos álláspontja szerint a Szentírás nem olyan jellegű szakkönyv, amelynek szavait szó szerint kell értelmeznünk, ezért nem is tulajdonít a katolikus egyház az ateista szempontból „bibliai ellentmondások”-nak nevezett összehasonlításoknak különösebb jelentőséget. Bolberitz Pál és a jezsuita Alszeghy professzor megvilágításában a bibliai kifejezéseket a vatikáni szemlélet szerint úgy kell tekintenünk, mint pl. a „napfelkelte” szót. Ezt a magyar kifejezést sem töröljük a magyar nyelvből, pedig tudományos szempontból hibásnak tekinthető, ellentmondásos a csillagászat tudományának jelenlegi állása szerint. Egyfajta régi világnézetet őrzött meg ez a kifejezés, mégis minden magyar nyelvet beszélő számára világos, miről van szó. Nevetséges lenne az új nap kezdetét jelző hajnali világosság létét megkérdőjelezni, mert a jelenség leírására szolgáló kifejezés nem megfelelő. Összefoglalva: a Biblia a Vatikán mai értelmezése szerint nem egységes szimbólumrendszerben beszél, mivel könyvei keletkezése között akár többezer év is eltelhetett.

Egyéb keresztény álláspontok

Ráadásul a Biblia a keresztények egy nagy része szerint bár isteni kinyilatkoztatás alapján keletkező, de emberek által összeállított mű, így aztán legalább annyira és szükségszerűen tükrözi az emberek Istenről alkotott, folyamatos történelmi fejlődés alatt álló képét, mint magukat az isteni igazságokat. Rövidebben szólva, Isten (mint jó pedagógus) mindig az emberiség értelmi, erkölcsi színvonalának megfelelően nyilatkoztatja ki igazságait, így ezek akár időben változthatnak is. A teológia álláspontja szerint a Szentlélek felügyelte a Biblia írását és összeállítását, és vigyázott arra, hogy „szakasztott hülyeség” ne kerüljön az írások közé. A legtöbb keresztény teológus - alappal vagy alap nélkül - rámutat arra, hogy lényegesebb dogmatikai kérdésekben a Biblia egységes képet mutat, amely azonban nem statikus, hanem egy dinamikus (Ószövetség->Újszövetség) és üdvösségtörténeti jellegű folyamatot tükröz.

Irodalomajánló

Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete (Introductio Generalis), I. kötet, JATEPress, Szeged, 1995

Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése I-II.

Jagersma, H.: Izrael története az ószövetségi korban

Pesthy Mónika: Bevezetés az Ószövetségbe (jegyzet)

A II. vatikáni zsinat dokumentumai