Kognitív disszonancia

A kognitív disszonancia egy szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben.

Az elmélet alapgondolata, hogy mikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.

Például valaki egy bizonyos márkájú mosóport vásárol, mivel azt gondolja, hogy az a kapható legjobb termék. Ilyenkor a vásárló által tartott tudattartalom (kogníció) az, hogy jó mosóport vett. Ha azonban a vásárlás után olyan ismeret érkezik, mely szerint kapható egy jobb mosópor is (például egy reklám révén), akkor a két ellentmondó tudattartalmat valahogyan összhangba kell hozni.

...

Maga Festinger a következő szavakkal írta le elméletét [Festinger, 2000, 76.]:

"Az általunk megfogalmazott disszonanciaelmélet lényege meglehetősen egyszerű, és a következő állításokkal ragadható meg:

1. A kognitív elemek között lehetségesek disszonáns vagy 'nem megfelelő' kapcsolatok.
2. A disszonancia jelenléte a disszonancia redukciójára, illetve a disszonancia növekedésének elkerülésére irányuló nyomást idéz elő.
3. Ezen nyomás megnyilvánulhat viselkedésbeli és kognitív változásokban, valamint az új információkkal és véleményekkel szemben tanusított óvatosságban.

A disszonancia kiváltása és mérséklése

Mikor valakinek több alternatíva közül választania kell, mindig disszonanciát él át, mivel sohasem lehet teljesen bizonyos a dolgában. Megkülönböztetendő azonban a vonzó és a nem vonzó alternatívák közötti választás.

Vonzó alternatívák közötti választás

Vonzó alternatívák esetén a disszonancia mértékét növeli:

• ha az elvetett alternatíva vonzó
• a nagyszámú választható alternatíva
• az elvetett alternatívák közti különbség
• ha a választás még friss
• ha nagy a választás tétje

Ilyenkor a következő módokon képzelhető el a disszonancia felszámolása:

• a választás elkerülésével (ez nem mindig lehetséges)
• a választott alternatíva felértékelésével és a nem választott leértékelésével
• a választott alternatíva ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyásával

Nem vonzó alternatívák közötti választás

Festinger szerint a nem vonzó alternatívák közötti választás „elméletileg lehetséges ám ritka” eshetőség, amely csak akkor fordul elő ha egy külső erő kényszeríti a személyt választásra. Ez esetben a disszonanciát a következő tényezők növelhetik:

• rossz a választott alternatíva
• kis számú választási lehetőség
• az elvetett rossz alternatívák hasonlóak
• a választás még friss
• nagy a tét

Ilyen kínos esetekben a következő módokon lehetséges a disszonancia redukciója:

• a választani kényszerülő személy lebecsüli saját választási szabadságát (kényszerre illetve szükségszerűségre hivatkozik)
• a választott alternatívát felértékelésével (jó alternatívaként való beállításával), negatív következményeinek lebecsülésével

Az elmélet hatásai

A Festinger kognitív disszonancia-redukciós elmélete forradalmasította az attitűdelméleteket és a kutatások súlypontja ezt követően az attitűdök kognitív összetevőinek kutatására tevődött, mely törekvés jellemzően mutatkozott meg Fritz Haider kognitív egyensúly-elméletében és Charles Osgood kognitív konzisztencia-elméletében.