Pánik

A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt. A pánik gyakran bekövetkezik katasztrófahelyzetek során, és a hatása alá került személyek saját testi épségüket is veszélyeztethetik. A vészkijáratok tervezésénél és elhelyezésénél az építészek gyakran szimulált pánikhelyzet segítségével próbálják eldönteni, hogy valódi vészhelyzet esetén hogyan juttathatnak a leghatékonyabban minél több pánikba esett embert biztonságba.

A szót a pszichológiában és a szociológiában is használják a kétségbeesett cselekvés szinonimájaként ("kapuzárási pánik", "tőzsdepánik" stb. - lásd még hisztéria).

A pánik szó valószínűleg a görög mitológiai Pán isten nevéből származik, aki állítólag képes volt rémületet kelteni a pártfogoltjai ellenségeinek szívében.

Pán

Pán a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.

Pánikroham

A pánikroham átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és sosem tart fél óránál tovább. Erősen különbözik más szorongásos betegségektől, amennyiben a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka.

A legtöbb áldozata megtámad valakit. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegeknek hívjuk.

Bemutatás

A legtöbb pánikbeteg halálfélelemről, "megőrülésről" és érzelmi és viselkedésbeli irányításvesztésről számol be. Erős késztetést éreznek, hogy elmeneküljenek onnan, ahol a roham elkezdődött ("harcolj vagy menekülj" reakció), amit mellkasi fájdalmak, a lélegzet megakadása és elkerülhetlen végzet érzése követ.

A pánikbetegséget megkülönbözteti a más típusú szorongásoktól az intenzitása és a hirtelen, epizódikus természete. Azok, akik szorongással kapcsolatos betegségekben szenvednek, gyakran élnek át pánikrohamokat, bár a pánikbetegség nem mindig van összefüggésben más mentális zavarokkal. Az amúgy egészséges emberek majdnem 10 százaléka is átél egy elszigetelt pánikrohamot egy évben és minden hatvanadik ember az Egyesült Államokban egyszer elszenvedi a pánikbetegséget életében.

A fóbiás betegek gyakran élnek át pánikrohamot, amikor a félelmeik kiváltójával kapcsolatba kerülnek, de ezek a rohamok rövid életűek és gyorsan megszűnnek, ha a kiváltó ok eltűnik. Krónikus szorongás esetében az egyik gyakran fordul egy másikba, ami pár nap alatt idegi kimerüléshez vezet.

Tünetek

A pánikroham tünetei hirtelen jelennek meg, látható ok nélkül. Közéjük tartozik:

• Felgyorsult vagy felerősödött szívverés vagy szívdobogás
• Izzadás
• Szúrás a mellkasban
• Szédülés, émelygés vagy hányinger
• Nehéz légzés
• Szúrkáló vagy viszkető érzés az arcon, a szájban, a kézen vagy lábon (paresztézia)
• Elpirulás vagy reszketés
• Álomszerű érzés vagy érzékelési zavarok
• Disszociáció, az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár idővel és térrel (személytelenítés)
• Rémület, az az érzés, hogy valami elképzelhetetlenül szörnyű fog történni és az egyén képtelen megakadályozni
• Rettegés az irányítás elvesztésétől, hogy az egyén valami ostobaságot tesz vagy megőrül
• Halálfélelem
• Küszöbön álló katasztrófa érzete
• Remegés vagy reszketés
• Sírás

Egy pánikroham rendszerint 2-8 percig tart és a mindennapi életben előforduló egyik legelcsüggesztőbb hatású egészségzavar.

Előfordulás

A pánikbetegség súlyos egészségügyi probléma a fejlett országokban. Általában a fiatal felnőttkorban keletkezik; a pánikbetegek durván fele 24 éves kora előtt mutatja az első tüneteket. A nők kétszer akkori valószínűséggel szenvednek pánikbetegségben, mint a férfiak.

A pánikbetegség hónapokig, akár évekig is tarthat, aszerint hogy hogyan és mikor kerül kezelésre. Kezelés nélkül addig rosszabbodhat, mígnem már súlyosan befolyásolja az illető életét mind a rohamok, mind az elleplezésükre tett kísérletek miatt. Valójában sok ember személyes kapcsolataiban és munkájában problémákat okoz a pánikbetegség. Általában nem múlik el magától, amíg az egyén nem kap kimondottan pánikbetegeknek való kezelést.

Azoknál, akik a betegség korai fázisában keresnek kezelést, a tünetek többsége néhány hét alatt elmúlik maradandó káros hatások nélkül a kezelés után.

Kezelés

Lehetséges gyógymódok: gyógyszeres kezelés és egyfajta pszichoterápiás kezelés, az ún. kognitív viselkedésterápia, ami megtanítja, hogy hogyan csökkentheti a személy a szorongást és közelítheti meg másként a pánikhelyzeteket. A szakértő általi megfelelő kezelés az esetek 70-90 százalékában csökkenti a rohamok számát vagy segít megelőzni azokat. A kezeltek többsége jelentős haladást ér el az első pár hét kezelés után. Visszaesések előfordulhatnak, de hatékonyan kezelhetőek az előzőleges előfordulások alapján.

A kezelt betegek 95 százaléka csaknem teljesen felgyógyul 10 és 20 hét közötti idő alatt, bár komoly javulás tapasztalható már az első néhány hét kezelés után. Mivel a társas helyzetek vagy a vezetés is válthat ki pánikrohamokat vagy kényelmetlen érzést a betegekből, néhányan közülük agorafóbiától (a nyílt tértől való irtózástól) is szenvedhetnek a betegség következményeképpen; ez a pánikbetegség egyik legkárosabb mellékhatása, mivel megakadályozza a beteget abban, hogy segítségért folyamodjon.

A gyógyszeres kezelés használható arra, hogy megtörje a pszichológiai kapcsolatot egy adott fóbia és a pánikrohamok között, csökkentve a további rohamok számát. Az enyhébb fóbiák csökkenthetők kognitív viselkedésterápia segítségével vagy a félelemmel való személyes megküzdéssel az újbóli átélés által, bár ennél is erősen javasolt egy szakértő segítsége. Mindkét fajta kezelést elkezdése előtt érdemes szakértő javaslatát kérni.

A pánikbetegség együttjárhat más érzelmi problémákkal is. A klinikai depressziót gyakranhozzák vele összefüggésbe, akárcsak alkoholizmust és a drogfüggőséget. A pánikbetegek 30%-a használ alkoholt és 17%-uk pszichoaktív szereket, mint a kokain vagy marihuána a kínjaik enyhítésére. Egyes kutatások szerint az öngyilkossági kísérletek száma szintén nagyobb a pánikbetegek körében, bár ezt nem sikerült kétséget kizáróan igazolni.

Mint a többi érzelmi zavarnál, a család és barátok támogatása szintén segíthet a gyógyulási folyamat felgyorsításában. A rohamok során nem szokatlan, hogy az elszenvedője hirtelen, irracionális félelemtől szenved, amit eloszlathat valaki, aki ismeri ezt a betegséget. Komolyabb vagy gyorsabb segítség érdekében léteznek csoportterápiák pánikbetegeknek, amik segíthetnek megérteni és kezelni a betegséget.

További lehetséges gyógymódok: naplóvezetés, amelynek során a beteg leírja a napi tevékenységeit és érzéseit, azonosítani és kezelni tudja a személyes nehézségeit, illetve légzési gyakorlatok. Egyéb stresszoldó tevékenységek, mint a tai-chi, jóga vagy a testedzés szintén segítik a javulást. Sok pszichológus ajánl stressz-menedzselő, időbeosztási vagy érzelmi egyensúly-tanfolyamokat, hogy segítsen a páciensnek elkerülni a szorongást a jövőben.

Átöröklés

A pánikbetegség örökletes is lehet, ami azt mutatja, hogy az öröklődés szerepet játszik a megjelenésében. Sok embernél ellenben bármilyen családon belüli előzmény nélkül jelenik meg.