Apeiron
Az apeiron egy kozmológiai (világmagyarázó) elmélet, amelyet az Kr. e. 6. században Anaximandrosz dolgozott ki.
Anaximandrosz munkája nagyrészt elveszett. A fennmaradt néhány töredékből arra lehet következtetni, hogy a kezdeti vagy elsődleges princípium, végső ok, (arkhé, egy olyan szó, amely először az ő írásában fordult elő, és feltehetően ő találta ki) egy végtelen, határtalan tömeg (görögül apeiron) amelyik nem öregszik, nem hanyatlik, és amelyik folyamatosan termeli azt új anyagot, amelyből a minden származik, amit magunk körül látunk.
Az apeiron fogalmát soha nem definiálták pontosan, és általában az őskáosz egy fajtájának tekintették. (pl. Arisztotelész és Szent Ágoston) Magában foglalja a hideg és meleg, nedves és száraz ellentétét, és a dolgok irányított fejlődését, amely szerint a formák és különbözőségek az a tömege kifejlődik, amely a világban található.
A homályos és határtalan testből származik egy központi tömeg - ez a földünk, amely hengeres formájú, és egyforma távolságban lebeg az őt körülvevő tűzgömböktől. Ezek eredetileg úgy vették körül a födet, mint a fát a kérge, mígnem a folyamatosságuk megszakadt és számos kerék formájú tűzzel töltött légbuborékra váltak szét.
De ahogy a határtalanság és a végtelenség a kezdeti oka a dolgokra és egyedi formákra való szétválásnak, ugyanígy, ahogy a sors könyvében áll, ezek a formák egy meghatározott időben korábbi szétválásukért bűnhődnek, és visszatérnek a formátlan határtalanságba, ahonnét jöttek. Így a világ és minden határozott létező ami benne van, elveszítik a függetlenségüket és eltűnnek a „határozatlanban”. A tüzes égitestek, amelyek eltávolodtak a hideg földtől és a víztől, akörül a föld körül csoportosulva a világ időleges istenei, amely az ókori gondolkodó számára a központi elem.
Más, Szókratész előtti filozófusoknak eltérő apeiron elméletük volt. Püthagorasz szerint világ mint apeiron kezdődött, de néhány ponton magába magába szívta kívülről az ürességet, kitöltve a kozmoszt üres buborékokkal, amelyek a világot különböző részekre osztják.
Anaxagorász szerint a kezdeti apeiron nagy sebességgel forogni kezdett az istenszerű Nous (Ész) irányítása alatt. A nagy sebességű forgás miatt a világ sok részre szakadt. Mivel az összes egyedi dolog ugyanabból az apeironból származik, minden dolognak tartalmaznia kell az összes többi dolog egy darabkáját is, pl.: a fának tartalmaznia kell piciny darab cápákat, holdakat és homokszemcséket. Az az egyedüli magyarázat arra, hogy a dolgok egymásba tudnak alakulni, ha már csírában bennük van az összes többi dolog.
Anaximandrosz
Anaximandrosz (i. e. 610 - i. e. 547 vagy i. e. 546): görög filozófus.
A milétoszi Praxiadész fia volt. Thalész tanítványának szegődött, majd követte őt a milétoszi iskola élén. Személyéről és egyéniségéről szinte semmit sem tudunk, egyetlen biztos információnk róla csupán annyi, hogy állítólag ő vezette az egyik milétoszi kolónia alapítását.
Anaximandrosz egy – mára sajnos elveszett – könyvet írt a természetről, megteremtve ezzel a görög irodalmi próza műfaját.
Anaximandrosz az első, akivel kapcsolatban konkrét bizonyíték van arról, hogy átfogó és részletes módon, próbált magyarázatot adni a látható fizikai világra. Nevéhez számos formai újítás, tudományos és módszertani felfedezés köthető. Egyes forrásaink szerint ő volt az első, aki egy prózai műben fejtette ki tanítását. Ő volt továbbá az első, aki egy térképen ábrázolta a lakott világot .
Anaximandrosz alkotta meg az első kozmosz-modellt – bár az nem teljesen világos, hogy egy térbeli modellre, vagy kétdimenziós ábrára kell-e gondolnunk.. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Anaximandrosz az első szerző, akinek szorosabb értelemben vett kozmológiai elméletet tulajdoníthatunk: ő volt az első, aki a kozmoszt geometriai struktúrát mutató, zárt rendezett egészként gondolta el. Több szerző is állítja róla, hogy vezette be a gnomónt Hellászban, Spártában ő maga állított fel egyet
Theophrasztosz szerint, Anaximandrosz volt az első aki az anyagi principiumot névvel illette, minden további meghatározását mellőzve.
Az aperion
Az Anaximandrosz-féle eredendő alkotóanyag a meghatározatlan (to apeiron). Szerinte csak úgy nem marad abba a keletkezés és pusztulás, ha a végtelen az, amiből a keletkező kiválik. Az anyag nem vész el, mert az ellentétes összetevők "büntetik" egymást. Az apeironnak nincs kezdete, hanem belőle keletkezik minden és mindent kormányoz. A Meghatározatlan valószinüleg azért kapta ezt a nevet, mert semmivel nem azonos ami a természetben található.
- „Azok közül akik [a dolgok alapelvét] egynek, mozgásban lévőnek és végtelennek tekíntették, a milétoszi Anaximandrosz, Praxiadész fia, Thalész utódja és tanítványa azt állította, hogy a létezők alapelve és őseleme a végtelen. Ő használta először a kezdet elnevezést. Szerinte a végtelen nem víz, s nem valami egyéb az úgynevezett őselemek közül, hanem egy másféle végtelen természet; ebből keletkeznek az összes egek és a bennük található világok… Nyítvánvaló, hogy Anaximandrosz látva a négy elem egymássá való átalakulását, közülük egyiket sem fogadta el szubsztrátumnak, hanem egy más, ezektől eltérő valamit tekintett ennek…”
- (Simplicios: In Aristotelis Physica comentaria, 24. 13)
Anaximandrosz a Meghatározatlanra a homéroszi istenek fő attributumait alkalmzta: halhatatlanságot és határtalan erőt. Azonban sohasem nevezte istennek.
Az élőlények és az ember kialakulása
Az ellentétek egymásnak fizetnek és nem a Meghatározatlannak. A Meghatározatlanból számos világ keletkezik és tér vissza. A Meghatározatlan az eredeti állapot, amelyben az ellentétek nyugalomban vannak.
Anaximandrosz legfőképp abban tér el a többi ógörög gondolkodotól, hogy számos különböző világ keletkezését és pusztulását feltételezte. Ez nem volt egy elfogadott elképzelés. Az elfogadott elképzelés, amlyet valószinüleg az egyiptomiaktól vettek át, és amiről többek közt Platón Timaioszában is olvashatunk: egy ugyanazon világ állandó pusztulása és újjászületése. Későbbi korból találhatunk Anaximandroszéhoz hasonló elméletet Démokritosznál és Empedoklésznél.
Anaximandrosz szerint az apeironból nem azonnal jön létre a kozmosz, hanem ciklikus fejlődésfokok sorozata eredményeként. Maguk az élőlények is fejlődés eredményei és a tengerből származnak Anaximandrosz „tanítása szerint az elmulás és jóval azalőtt a születés a végtelen örökkévalóságból keletkeznek … azt is állítja, hogy a meleg és a hideg örök termékenyítő képessége a világ keletkezése folyamán alakult ki, s hogy a földet övező levegőt egy lángoló gömb vette körül, mint a fát a kéreg. Amikor ez a tűzgömb szétszakadt és bizonyos körökbe zárult, létrejött a Nap, a Hold és létrejöttek a csillagok.”(Plutarkhosz: Stromata 2.)
Kozmológia
Anaximandrosz a földet hatalmas alacsony és széles hengerként gondolta el, az emberek a felső lapos felén élnek. Ez az egész henger alakú föld pedig a levegőben lebeg. A föld körül keringenek a csillagok amelyek tűzes karika alakuak a világtűzből szakadtak ki és levegő zárja körbe. Az égi gyűrűk elméletével Anaximandrosz mechanikus magyarázatot tud adni arra az egyáltalán nem egyszerű kérdésre, hogy miért és hogyan végeznek rendezett, koordinált mozgást az égitestek. A csillagokon csőszerű nyillások vannak és ezeken keresztül láthatjuk a csillagokat. A nap- és holdfogyatkozás akkor keletkezik amikor ezek a csövek eldugulnak. Ugyancsak e nyílások bezárodása illetve kinyilásának következményeként látjuka Holdat egyszer növekedni, máskor pedig fogyni.
Anaximandrosz elképzelése a Napról: korongja huszonhétszer nagyobb mint a Földé és tizenkilencszer nagyobb mint a Holdé. Anaximandrosz az egészbôl mint rendszerbôl indul ki, és ebbe integrálja a részleteket: legmagasabban a Nap korongja áll, utána következik a Holdé maj a csillagoké és a bolygóké. Az anaximandroszi elméletben az az elsődleges kérdés, hogy a világ milyen elv szerint épül fel. Ez az elv pedig a szimmetria. A fizikai világ egésze szimmetrikus, ezen túl pedig a fizikai világot felépítôő egyes elemek önmaguk is szimmetrikusak, mégpedig oly módon, hogy az egyes elemek szimmetriája alá van vetve az egész szimmetriájának. Anaximandrosz kozmosza a szimmetria miatt nevezhetô kozmosznak: ettől rendezett, racionális.
A Föld is a szimmetria miatt marad a helyén és nem azért, valami alúlról alátámasztja vagy mert úszik a vízen. Egyszerűen azért marad ott, mert mivel egyrészt maga szimmetrikus, másrészt az őt körülvevô gyűrűk szimmetriatengelyében helyezkedik el, így nincs ok arra, hogy inkább erre mozduljon el, mint arra:
- „Vannak olyanok, aki szerint [a Föld] hasonlósága miatt van nyugalmi állapotban, miként a régiek közül Anaximandrosz szerint. Ahhoz ugyanis, ami középütt helyezkedik el és hasonlóan viszonyul a szélsôkhöz, az illik, hogy ne mozduljon el inkább felfelé, mint lefelé, vagy inkább az egyik oldalirányba, mint a másikba. Egyidejûleg ellentétes irányokban mozogni pedig lehetetlen, ezért szükségszerûen egyhelyben marad."
- (Arisztotelész: Az égboltról II. 13 295b10 skk. = Anaximandrosz A26 DK)
Anaxmandrosz kozmológiai elképzelése spekulatív és apriorisztikus. Ő kutatta elsőként az égitestek Földtől való távolságát, a Hold és Föld egymáshoz viszonyított nagyságát.
Thalész módszereit és felfogását követte, azonban jelentősen túlhaladt azokon: neki tulajdonítják az évszakokat és a napéjegyenlőséget is mutató napóra, valamint a quadráns (gnomon) feltalálását.
Thalész
Milétosz, Kr. e. 624 k. - 546.). A hét bölcs egyike, a matematika és filozófia atyja, a milétoszi iskola első képviselője.
Thalész (görögül: Θαλης) a kis-ázsiai Milétoszban született Examinosz és a kár származású Kleobuliné gyermekeként, előkelő családban. Olajjal kereskedett, beutazta az akkor ismert művelt világot Mezopotámiától Egyiptomig. Politikai tanácsadóként is ismert, például az ión városok szövetkezését támogatta a perzsa fenyegetés ellensúlyozására. Elméleti ismereteit a gyakorlatban is kamatoztatta, így már életében nagy elismerésre tett szert. Az olimpiai játékok figyelése közben halt meg.
Thalész volt a milétoszi iskola megalapítója és a legkorábbi görög természetfilozófus – azaz olyasvalaki aki a dolgok összességének mint egésznek a természetét kutatta . Bár irásos műve nem maradt fenn, munkásságáról kaphatunk információkat Arisztotelésztől, Szimplikiosztól, Diogenész Laertiosztól. Bár Arisztotelész csak közvetett módon, mások tájékoztatása alapján jutott Thalész tanításaihoz.
Thalész mérnök volt Milétoszban és Diogenész Laertiosz szerint járt Egyiptomban, ahol gyakran volt együtt a papokkal. Ezért filozófiájában az egyiptomi kultúrának több elemét is megtaláljuk, ilyen például a világnak a vízből való származtatásának és a vízen való lebegésének a gondolata és főként annak a gondolata, hogy a természetben semmi nem szűnik meg, pusztul el, hanem őselemeirere bomlik, ebből az őselemből keletkezik és ebben semmisül meg. Thalész végzett bizonyos csillagászati megfigyeléseket, és foglalkozott a kozmológia tárgykörébe tartozó kérdésekkel, például a Föld stabilitásának kérdésével is. Az, hogy foglalkoztatta a világ szerkezetének a magyarázata, a legfőbb bizonyíték az, hogy előre jelzett egy napfogyatkozást is: Kr. e. 585. május 28-i napfogyatkozást, amely állítólag hozzájárult a lüdek és médek közötti háború befejezéséhez. De az is lehet, hogy babiloniai látogatása során hozzájutott a papok feljegyzéseihez, akik vallási célból már Kr. e. 721- től kezdve megfigyeltek mind teljes, mind részleges napfogyatkozásokat. De az is lehetséges, hogy egyiptomi útján jutott ehhez az ismerethez. Továbbá feljegyzések arról, hogy foglalkozott csillagászattal: „Thalész azt tanítja, hogy a Fiastyúk reggeli lenyugvása [az őszi] napéjegyenlőség után huszonöt nappal következik be.”
Thalész kozmológiáját és kozmogóniáját Arisztotelész két szövegéből ismerhetjük: a De caelo (II 13: 294 a 28) és a Metafizika (I 3: 983 b 6) részeiből.
Életéről több anekdota maradt fenn, egyszer egy gödörbe lépett a csillagokat vizsgálva (ld. Platón: Theaitétosz 174a), másszor az olajfák bő termésének előrejelzését fordította saját hasznára (ld. Arisztotelész: Politika I. 11 1259a9). Egyiptomban egy bot árnyéka alapján megállapította az egyik piramis magasságát.
Thalész tanítványa volt a szintén milétoszi Anaximandrosz (Kr. e. 611 k. – 546), aki az első világtérképet készítette.
Munkássága
Mai ismereteink szerint Thalész volt a legkorábbi természetfilozófus, azaz olyasvalaki aki a dolgok összeségének mint egésznek a természetét kutatta. Őt tekintjük az első filozófusnak, bár gondolkodásmódja még naiv volt. Véleménye szerint mindennek az alapja a víz, hiszen minden élő ebből születik, és ekként végzi; szerinte a szárazföld is a vízen úszik.
A víz
A következtetés, miszerint Thalész a dolgok alapanyagának (archéjának) a vizet tekintette, Arisztotelésztől származik. Arisztotelész feltételezése szerint Thalész bizonyos alapvető megfigyeléseket tett az élőlények születésére és táplálkozására vonatkozóan, és ennek alapján arra jutott, hogy az egyes élőlények születéséhez és fennmaradásához leginkább nedvességre van szükség. Thalész úgy látta, hogy minden dolog tápláléka nedves, sőt maga a hő is a nedvességből ered és él. Például nedvesség van a növényekben, nedvesség van az ételekben, a mag is tartalmaz nedvességet, míg a sziklák és a halottak gyorsan kiszáradnak. A víz, pontosabban a nedvesség a dolgok lelkét, a teremtett világ lényegét jelenti. A föld valamiképp a víz megszilárdulásából keletkezik, azonban nem tudunk olyan Thalésztól származó elméletről (ami nem jelenti azt, hogy nem volt neki valamilyen elmélete erre a problémára vonatkozólag) amely leírná, hogy hogyan történik ez az átalakulás.
Thalész kozmológiája keleti eredetéről tanúskodik a neki tulajdonított kijelentés: a föld mint egy fadarab úszik a vízen. Egyiptomban a földet lapos tányérnak képzelték amely, a vízen úszik. Babiloniában Apszú és Tiámat képviselik az ősi vizeket, Marduk szakította szét Tiámat testét és így jött létre a föld és az ég, Apszú pedig a föld alatti víz lesz.
A világ istenekkel van tele
Az az elképzelés, miszerint Thalész úgy gondolta, hogy az egész világ valamiképpen eleven és lélekkel van felruházva, Arisztotelész A lélekről című írásában olvasható: „Egyesek azt állítják, hogy a lélek el van vegyülve az egész mindenségben. Talán ezért hitte Thalész, hogy minden istenekkel van tele."
Azt vallotta, hogy a világ jelenségei élő sajátosságokat mutatnak, mindennek lelke van - ezt a szemléletet „hülozoistá”-nak (hülé - anyag, és zoé - élet) nevezik. Azt állította, hogy a világ istenekkel van tele, és a látszólag élettelen dolgoknak is van lelkük. Példaként a mágnest és a borostyánt hozta fel.
Matematikai fölfedezései
A rhodoszi Hierónümosz a piramisok magasságának megmérését Thalésznak tulajdonította:
- Hierónümosz azt mondja, hogy árnyékuk segítségével mérte meg (ti. Thalész) a piramisokat úgy, hogy megfigyelte azt a pillanatot, amikor azonos hosszúságú a mi árnyékunk a magasságukkal.
- (Diogenész Laertiosz: Hires filozófusok élete I. 27)
Eudémosz Thalésznak tulajdonította a tengeren úszó hajók távolságának a mérésére szolgáló eszközt.[1] Feltéve, hogy a megfeleő tengerszint feletti magassága ismert, ez a számítás egy primitív szintező segítségével elvégezhető, amely egy körző két szárához hasonló módon összeillesztett pálcákból áll: egy pálca a látóvonal, a másik a hozzávetőleges szintvonal számára.
Proklosz, Eudémoszt követve, további három tételt tulajdonított Thalésznak:
- A kört az átmérője felezi;
- Az egyenlő szárú háromszög alapján fekvő szögek egyenlőek;
- A szemben álló csúcsszögek egyenlőek.
Csillagászat
A csillagászati megfigyelései révén a Nílus ár-apály jelenségét magyarázta, a tengeri navigációt segítette, valamint naptárkészítéssel is foglalkozott. Feljegyzések szerint előre jelezte a Kr. e. 585. május 28-i napfogyatkozást (ld. Hérodotosz I. 74), ebben valószínűleg babiloni csillagászati táblázatok segítették. Vízóra szerkesztését is tulajdonítják neki[2].
Írása nem maradt fenn, Hérodotosz, Kallimakhosz, Sztobaiosz, Arisztotelész (De Caelo (II.13: 294 a 28), Metafizika (I.3:983 b 6)),Szimplikiosz (p.23) műveiből ismerjük gondolatait.
Anekdoták Thalészról
Platón Theaetetus dialógusban, és Arisztotelész Politika című művében olvashatunk Thalészról feljegyzéseket:
- ...,amikor csillagászati megfigyelései közben fölfele nézve beleesett egy gödörbe, egy elmés és csinos thrák szolgálólány kigúnyolta, mondván, hogy erősen vágyik ugyan az égi dolgok ismeretére, de fogalma sincs arról, ami háta mögött és a lába előtt van.
- (Platón: Theaetetus 174 A)
- Midőn ugyanis szegénysége miatt folyton azt hányták szemére, hogy a filozófia haszontalan, kifigyelte, mint mondják, csillagászati úton, hogy bő olajtermés lesz, s még télen előteremtett egy kevés pénzt, és valamennyi milétoszi és khioszi olajsajtóra foglalót adott, majd olcson kibérelte őket, mivel senki sem igért többet; mikor aztán elérkezett a megfelelő alkalom, egyszerre és hirtelen nagy kereslet támadt, s ekkor ő olyan áron adta az ővéit bérbe, ahogy akarta, s így sok pénzt halmozva össze, bebizonyította, hogy könnyű megvagyonosodniuk a filozófusoknak, ha éppen akarnák; csakhogy nem ez az, amire törekszenek.
- (Arisztotelész: Politika I 11: 1259 a 9)
Neki tulajdonított mondások:
- „Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton)!” - Delphoi jósdához vezető úton szerepelt (A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikoris Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda "politikai függetlenségéről". Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér szavait vésték, azaz Szolónét. Valószínűleg a mondást tőle, és nem Thalésztől származik)
- „Mindent mértékkel (Méden agan)!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
