Jog

Fogalma

A jog kifejezést mind a jogtudományban, mint a köznyelvben több értelemben használjuk, épp ezért sokféle jog meghatározással találkozhatunk. A többértelműség főleg két vonatkozásban nyilvánul meg: megkülönböztethetünk

• tárgyi jogot
• alanyi jogot.

A tárgyi jog kifejezés a jogszabályokat jelöli (pl. jogszabályról beszélünk, mit ír elő a jog stb.), az alanyi jog alatt pedig az egyes személyhez fűződő jogosultságokat jelenti, amikor arról beszélünk, hogy kinek mihez van joga. A tárgyi jogot tételes, pozitív jognak is nevezik, utalva rá, hogy a tárgyi jog elsődleges az alanyi joggal szemben, alanyi joga csak akkor lehet valakinek, ha az adott jogosultság elismerése a tárgyi jogban megjelenik. A jog többértelműségének további oka, hogy a jog összetett jelenség, amelynek legalább 3 eleme van:

• jogi előírások, jogszabályok
• hatósági döntések
• előírások megvalósulása a társadalom tagjai magatártásában

E három elem összhangban van egymással, azonban a megfelelés sohasem lehet teljes, mindig vannak olyan hatósági döntések és magatartások, melyek eltérnek a jogszabályban előirányzottaktól. Annál egyértelműbben jogi egy jelenség, minél inkább megfelel egymásnak ez az említett három elem. Az eltérések időbeli változása a jog fejlődésének, dinamizmusának egyik megnyilvánulása, a jog többek között ezekkel a belső hangsúlyeltolódásokkal reagál környezetének változásaira, az onnan érkező kihívásokra. A jognak ez a dinamikus jellege eredményezi azt, hogy a jog történetisége, egyes korok jogrendszereinek a különbözősége más társadalmi jelenségekhez viszonyítva markánsabban fejeződik ki, ami szintén növeli a jog meghatározásával kapcsolatos nehézségeket. A jog fogalmának meghatározásánál figyelembe kell venni a társadalmi normákat, mely társadalmi normákba a jog is beletartozik. Gyakorlatilag beszélhetünk egy tágabb jog fogalomról, mely a jog és az egyéb társadalmi normák közös jellemzőivel operál, illetve meghatározhatjuk a szűk jog fogalmat is, mely az egyéb társadlmi normáktól való különbségek alpaján határozható meg.

A társadalmi normák

A társadalmi normák olyan magatartás-előírások, amelyek a lehetséges magatartások szerint előírják a helyeset és a követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg is valósítják. A társadalmi normák nélkül nincs emberi társadalom, azok egyidősek az emberi társadalommal.

Legfontosabb sajátosságaiak:

• Nyelvi-gondolati képződmények, amelyek magatartásmintát, kellés jellegű magatartás előírást tartalmaznak, ily módon befolyásolják az emberek akaratlagos viselkedését
• Nyelvi-gondolati objektivációk, ez azt jelenti, hogy nyelvi megfogalmazást nyerenk, pl. általánosan határozzák meg a helyes magatartást, ilyen az erkölcs és az illem is. Lehet valamilyen hivatalosnak tekintett szerv vagy személy által alkotott normák összessége, pl. klubszabályzatok, szakmai etikai szabályok, wikipédia szabályai.
• Kellést fejeznek ki: lehetnek jövőre vonatkozó prognózisok (pl.bölcsességszabályok, használati utasítások, receptek); vagy normatív típusú elvárások - milyen feltételek között kinek mit kell tennie. Ezeket a teljes magatarzásszabályokat zárt mormastruktúráknak nevezzük.
• Jellemzőjük az érvényesség, vagyis, hogy meghatározott körban kötelezőek, és be kell atrtani őket.
• Jellemző a tartós időbeli érvényesség, ez különbözteti meg a normát az egyedi parancstól
• Ismételtség, ismétlődésre törekvés, azaz ismétlődő helyzetben, ismétlődő magatartásra kötelez
• Általánosság, mindenkire vagy egy magahtározott körre vonatkozik, de sohasem csak egy személyre, mivel az akkor már parancs
• A szankció minden norma sajátja, így normasértés esetén a norma megsértőjének szankciókra kell számítania
• A társadalmi normák érvényesülését valamilyen kényszer biztosítja
• Hipotetikus szerkezetűek, a "ha - akkor" fölépítés jellemzi
• A normatív következmény nem kauzálisan következik be, hanem a norma előírása alapján, a normasértést és a szankciót a norma kapcsolja össze, szankció nincs normasértés nélkül.
• Jellemző a normatív elvárás, tehát a norma egyben meghatározza a helyes magatartást is, így annak követését várja el
• Reálisak, tehát hihetetlen , megvalósíthatatlan elvárásokat nem lehet megfogalmazni
• Kölcsönösség jellemzi, a jogok és kötelezettségek párba állíthatók
• A társadalmi normák értékelést fejeznek ki, valamilyen értéket fejeznek ki

A társadami normák 3 nélkülözhetetlen mozzanata:

• magatartás leírása
• magatartás normatív minősítése
• normasértés következményeinek előírása

A társadalmi normák meghatározása után eljutottunk a jog fogalmáig.

A jog fogalma

• A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások összesége
• amelynek keletkezése állami szervekhez kötődik, azaz azokat az állam bocsátja ki vagy szankciónálja
• amelyek az előzőekből következően az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis azokat általános érvényesség jellemzi
• amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.

A jog további sajátosságai

• A jog objektív társadalmi szükséglet. A primitív társadalmak differenciálódásával a konfliktusok száma megszaporodott, nem voltak elegendőek a törzsi tabu - előírások, így szükség volt egy objektív szabályrendszerre, mely mindenkire nézve kötelező érvényű, és mely nélkül ezen konfliktusok feloldása lehetetlenné válna. A társadalom velejárója a jog.
• A jogi normák másodlagos teleológikus tételezéseket(céltételezéseket) tartalmaznak. A jogi norma valamilyen célra irányul, és az embereket befolyásolva éri el a cél elérését.
• A jog sajátos tudatforma, ideológia is, különböző társadalmi csoportok konfliktusaikat tudatosítják és végigharcolják (pl abolícionalizmus).
• A jog maga is társadalmi viszony, nem jogi viszonyokat is jogként fejez ki.
• Belső rendezettség jellemzi.
• Fórumrendszer, formalizált eljárás és a nyelvi megformálásának viszonylagos egyértelműsége jellemzi.
• A jog működéséhez sajátos specialistákra, a jogi technikákat megtanult jogászokra van szükség.
• A jog történeti kategória, vagyis történeti fejlődés során, az állam kialakulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt változik.

Alkotmány

Az alkotmány (latin eredetű szóval konstitució) általában egy adott állam alaptörvénye, amely az állam jogrendjének alapvető jogforrása.

Az első kartális alkotmányt az Amerikai Egyesült Államokban fogadták el 1787-ben. Ezt a - rövid ideig érvényes - lengyel alkotmány követte 1791-ben, valamint a francia alkotmányt is 1791-ben fogadták el. (Az 1791-es lengyel alkotmány a 19. század elején megjelent magyar fordításban). Magyarországon 1919-ben kísérelték meg kartális alkotmány bevezetését, azonban erre csak 1949-ben került sor.

Az alkotmányok fajtái

• történeti alkotmány

Alkotmányos hagyományokon illetve a különféle nagy jelentőségű történeti jogszabályokon nyugvó alkotmány. Megjelenhet írott formában is. Ilyen alkotmánya van például az Egyesült Királyságnak. Magyarországnak is 1949-ig történeti alkotmánya volt.

• kartális alkotmány

Egyszeri aktusként létrehívott alkotmány, melyet egy vagy több írott jogszabály tartalmaz. Kartális alkotmánya van például az Amerikai Egyesült Államoknak, Németországnak illetve, Magyarországnak is.

Az alkotmány szabályozási tárgya

Az alkotmányok általában az alábbi kérdésköröket szabályozzák:

• a hatalomgyakorlás szabályait;
• az alapvető állami szerveket és ezek jogállását;
• a közigazgatás rendszerét;
• az állampolgárok jogait és kötelezettségeit.

Az alkotmány helye a jogszabályok között

Az alkotmánnyal, mint alaptörvénnyel szemben jellemzően nem lehet ellentétes egyetlen alacsonyabb rendű jogszabály sem.

Az alkotmánybíráskodás

Az alkotmánybíráskodás az a jogértelmezési tevékenység, amelynek feladata annak vizsgálata, hogy egy adott jogszabály (illetve valamely rendelkezése) nem ellentétes-e az alkotmánnyal, illetve az abban foglalt alkotmányos elvekkel. Ha az alkotmánybíráskodást végző szerv úgy találja, hogy a vizsgált jogszabály egészben vagy részben az alkotmánnyal ellentétes, akkor ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek nyilvánítja és ezáltal a jogrendből kiiktatja. Az alkotmánybíráskodási tevékenységet jellemzően a bírói szervek (angolszász modell) vagy külön erre a célra létrehozott alkotmánybíróság végzi (osztrák modell).

A Magyar Köztársaság Alkotmánya

A magyar alkotmány (hivatalos nevén A Magyar Köztársaság Alkotmánya) a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

Az állam az alkotmányban szabályozza saját jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Mivel az alkotmány az állam legmagasabb szintű törvénye, nem lehet ezzel ellentétes tartalmú jogszabályt alkotni. Magyarországon ennek betartásáról az Alkotmánybíróság gondoskodik.

A jelenleg is érvényes alkotmány eredeti szövegét az 1949. évi XX. törvényként 1949. augusztus 20-án fogadta el az Országgyűlés. 1989-ben a rendszerváltás által megváltozott államberendezkedéshez igazodva alapvető módosítások történtek a törvényben. Az Alkotmány módosítása 1989. október 23-án lépett hatályba „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében”.

Az Alkotmány 15 fejezetből és 79 paragrafusból áll.

Az Alkotmány fejezetei

I. Általános rendelkezések

II. Az Országgyűlés

III. A köztársasági elnök

IV. Az Alkotmánybíróság

V. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa

VI. Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank

VII. A kormány

VIII. A fegyveres erők és a rendőrség

IX. A helyi önkormányzatok

X. A bírói szervezet

XI. Az ügyészség

XII. Alapvető jogok és kötelességek

XIII. A választások alapelvei

XIV. A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei

XV. Záró rendelkezések

Az Alkotmány megváltoztatásának szabályai

Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

Az Alkotmány módosításai

Az elmúlt években különböző okokból több módosítást végeztek az Alkotmány szövegén, például a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történt csatlakozás kapcsán. A módosítások során több bekezdést és teljes paragrafust is töröltek illetve megváltoztattak, ezért az Alkotmányt egységes szerkezetben szokták kiadni. Elsősorban politikai érvek alapján már többször felvetődött az a gondolat, hogy új alkotmányra lenne szükség. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1989-es alaptörvény a megalkotóinak a szándéka szerint csak ideiglenes alkotmány a rendszerváltás idejére, „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig”.

Állam

Az állam egy olyan összetett rendszer, amelyre jellemző:

• a területiség: a territorialitás elve
• a néptől elkülönült közhatalom, amely írott vagy íratlan törvények keretei között alkalmazhat kényszert
• az elkülönült intézményrendszer: a társadalomban létező, de annak egészétől elkülönülő rendfenntartó és védekező funkciót gyakorló intézményesített szervezet, mely a közös területeket foglalja össze
• a külső szuverenitás (önállóság, határok stb.)
• a belső szuverenitás (felségterületén az állam a legfőbb hatalom)

Cselekvőképesség

A cselekvőképesség fogalma

Az embernek ahhoz, hogy részese legyen polgári jogi viszonyoknak, azokban aktívan közreműködjön, bizonyos fokú szellemi érettségre, szellemi épségre, megfontolási és döntési kézségre van szüksége, azaz ésszerű akarat-elhatározás szükséges. Ezt az ember ügyeinek viteléhez való belátási képességet nevezzük cselekvőképességnek. A cselekvőképesség az ember biológiai és jogi adottsága.

Biológiai adottság:

• szellemi érettség, azaz bizonyos életkor elérése, mindennapi életvitelben való jártasság,
• szellemi épség, azaz hogy nem szenved veleszületett szellemi fogyatkozásban, vagy később bekövetkezett pszichés betegségben,
• ésszerű akarat-elhatározásra való képesség, azaz alternatívák mérlegelése, választása, következmények számbavétele és mindezeken alapuló felelős magatartás.

Jogi adottság:

• jognyilatkozati képesség, mely szerint az ember képes arra, hogy saját akarat-elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, tehát szerződést köthet, jognyilatkozatot tehet.

Megkülönböztetünk aktív jognyilatkozati képességet(ember maga tesz jognyilatkozatot), és passzív jognyilatkozati képességet(ember elfogad jognyilatkozatot). Mivel a mindennapi életben a szerződések a legtipikusabb jognyilatkozatok így ezek vonatkozásában a cselekvőképességet szerződőképességnek nevezzük. Az ember halála esetén beszélhetünk végintézkedési képességről(végrendelkezés) illetve ha egy károkozó magatartásra vonatkoztatva vizsgáljuk az ember belátási képességét, akkor vétőképességről beszélünk.

Különbséget kell tenni a cselekvőképesség és a jogképesség között: míg jogképessége minden személynek van, addig cselekvőképessége csak az embernek, mint természetes személynek lehet. Ugyanakkor viszont amíg minden ember jogképes, ezzel szemben nem minden ember cselekvőképes. A belátási képességtől függően lehet korlátozott vagy akár teljesen kizárt is. Ki kell emelni azonban, hogy cselekvőképességet kizárni, korlátozni csak törvény alapján lehet. A magyar Ptk. szerint:

11. § (1) Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.

(2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.

(3) A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

Látható, hogy a törvény az ember cselekvőképességét akár saját akaratával szemben is megvédi.

A cselekvőképesség fokozatai

A belátási képességtől függően a cselekvőképességnek három fokozata van:

• cselekvőképesség
• korlátozott cselekvőképesség
• cselekvőképtelenség

A főszabály szerint (11. § (1)) minden ember cselekvőképes, kivéve ha a cselekvőképességet törvény korlátozza vagy kizárja.

Cselekvőképes

Maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot, nem áll senkinek a felügyelete alatt, döntéseit maga hozza meg, saját ügyeiben megfontolásra képes. Cselekvőképes minden nagykorú, feltéve, hogy a cselekvőképességét a törvény nem korlátozza, vagy nem zárja ki. Nagykorú az, aki a 18. életévét már betöltötte és kivételesen az is, aki ennél előbb házasságkötése révén nagykorúvá vált. Az ember a 18. születésnapja 0 órájától válik nagykorúvá. Házasságot 18 éven aluli csak engedéllyel köthet és feltétel még, hogy 16. életévét betöltse. Az ily módon szerzett nagykorúság - cselekvőképesség - akkor is fennmarad, ha a házasság a 18. életéve előtt megszűnik. Ez alól a szabály alól azonban kivétel, ha a bíróság a házasságot éppen a cselekvőképesség hiánya miatt vagy a szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánítja érvénytelennek.

Korlátozottan cselekvőképes

Minden olyan kiskorú, aki 14. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem és nem cselekvőképtelen, továbbá az a nagykorú is, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.

Cselekvőképtelen

A 14. életévüket még be nem töltött kiskorúak és azok a már 14. életévüket betöltött kiskorú és 18. életévüket betöltött nagykorú személyek, akiket a bíróság cselekvőképtelenséget kizáró gondnokság alá helyezettt. Gyermekkorúság vagy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az a nagykorú vagy korlátozottan cselekvőképes személy, aki olyan állapotban van (pl. kábítószer, alkohol hatása alatt, műtéti altatás), hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik. Az ilyen tudatállapot önmagában elegendő jogi tényként idézi elő a cselekvőképtelenséget, elmúltával pedig a megelőző cselekvőképességi állapo automatikusan visszaáll.

A magyar polgári törvénykönyv rendelkezései:

12. § Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

Ptké. 77. § A házasságkötés a Ptk. hatálybalépése előtt kötött házasságnál sem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a bíróság a házasságot a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság okából szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja.

12/A. § (1) Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.

12/B. § (1) Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

(2) Cselekvőképtelen az a tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A gondnokság alá helyezési eljárásra a 15. § rendelkezései megfelelően irányadók. A gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik.

14. § (1) Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.

15. § (1) Cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett.

17. § (1) Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik.

Az ember cselekvőképessége és jognyilatkozatainak érvényessége

Cselekvőképesek jognyilatkozatai

Aki cselekvőképes maga tehet érvényesen jognyilatkozatot. Megteheti közvetlenül - ő maga, vagy közvetve - meghatalmazott képviselője útján. Mivel a cselekvőképesség mint jognyilatkozati képesség lényegi előfeltétele az akarat-elhatározás képességének az épsége és érettsége, a cselekvőképes embernek korlátozottan cselekvőképes személy is lehet a képviselője. Ilyenkor ugyanis a korlátozottan cselekvőképes nem a saját akaratát, hanem az általa képviselt cselekvőképes ember akaratát közvetíti(pl.gyermek a szülő akaratát). A cselekvőképes ember jognyilatkozatai érvényességéhez kivételesen szükség van más személy engedélyéhez is(pl.építészeti hatóság, házastárs, tisztiorvos stb.), ám ilyenkor a törvény jogszerűen korlátozza a cselekvőképességet.

Korlátozottan cselekvőképes kiskorúak jognyilatkozatai

Maga is tehet jognyilatkozatot, ám érvényességéhez főszabály szerint a törvényes képviselőjének(pl.szülők) az előzetes belegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a törvényes képviselő a jóváhagyást megtagadja, úgy a kiskorú nyilatkozata semmis. Ha a kiskorú kérte az engedélyt, akkor addig - amíg a törvényes képviselő nem dönt a belegyezéséről vagy megtagadásáról - függő jogi helyzet áll elő. Az a fél akire nézve ebből a helyzetből a jogszerzés reménye származik, várományosnak nevezzük. Ha a függő jogi helyzet túl hosszú ideig tart, és ezalatt a kiskorú nagykorúvá válik - cselekvőképes lesz - úgy maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényessége felől.

Kivételesen a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is

• tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja(pl. személyhez fűzödő jogok megsértése, házasság kötés, közvégrendelet tétel, ez utóbbi kettő képviseletet nem tűrő jognyilatkozat, melyeket kizárólag önmaga kötheti meg)
• megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket(pl.piaci, bolti vásárlás)
• rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat(nem terjed ki a keresmény fogalma a pl.szerencsjátékon elnyert nyereményre)
• megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez(pl.elfogadhat ajándékot).

A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, ez a határozata a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja. Itt arról van szó, hogy léteznek pl. olyan nem szokásos mértékű ajándékok, amelyek a kiskorú személyiségfejlődését rossz irányba befolyásolják, ilyenkor a törvényes képviselő - pl.szülők - gyámhatósági engedéllyel visszautasíthatják a szokatlannak ítélt ajándékot (pl.drága, középkorból származó fegyvereket, tőrkészletet kap ajándékba a bácsikájától).

12. § (5)A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve amelyek a munkával szerzett keresményre vonatkoznak.

Cselekvőképtelen kiskorúak jognyilatkozatai

12/C. § (1) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.

(2) Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. - ilyen pl. a kisebb bevásárlások, közlekedés, telefonálás, de pl. egy utazás lefoglalása már nem mindennapi, értékpapír vétele sem lehetséges, mivel az különösebb megfontolást igényel.

A törvényi megfogalmazás a 12/C(2)-ben nem azt mondja ki, hogy az ilyen szerződések nem semmisek, hanem, hogy nem lehet semmisnek tekinteni(fikció).

12/D. § A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű, illetve az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.

A fenti törvénycikk esetén feltétel, hogy a kiskorúnak már van önálló véleménye és azt ki is nyilvánítja. A cselekvőképtelen kiskorúnál külön feltétel tehát, hogy ítélőképessége birtokában legyen.

Közös szabályok a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorúak jognyilatkozataira nézve

A kiskorúak jognyilatkozatai körében vannak olyan esetek, melyeknél a kiskorú törvényes képviselőjének a belegyezése is kevés az jognyilatkozat érvényességhez, ahhoz a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. Ezekben az esetekben tehát egy közjogi-közhatalmi megerősítés történik, kontrollt gyakorol az állam a jognyilatkozatok fölött.

A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

• a kiskorút megillető tartásról történő lemondásra(pl.válás esetén a házasfelek megállapodhatnak egymással a fizetendő gyermektartásról, ilyenkor a megállapodáshoz a gyámhatóság jóváhagyása szükséges)
• a kiskorút örökösödési jogviszony alapján megillető jogokra vagy kötelezettségre; külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének visszautasítására(pl.végrendelet megtámadása)
• a kiskorú ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására(pl.kiskorú házára jelzálog terhelést kérnek a szülők)
• a kiskorú külön jogszabály alapján beszolgáltatott vagyonára(pénz, értékpapír)
• a kiskorú olyan egyéb vagyontárgyára, illetve vagyoni értékű jogára vonatkozik, amelynek értéke meghaladja a külön jogszabályban meghatározott összeget.

A fent említett külön jogszabály a 149/1997. (IX.10.) Korm.r., mely a 25. § (1) bekezdésében tartalmazza az értékhatárokat, eseteket, melyeknél gyámhatósági engedély szükséges.

25. § (1) A szülő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

a) a gyermeket megillető tartásról történő lemondásra,

b) a gyermeket örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre,

c) a külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének visszautasítására,

d) a gyermek ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására,

e) a gyermek tulajdonában álló ingatlanon vagy ingatlantulajdoni hányadon az építtető részére tulajdonszerzést jelentő építési, épületbővítési vagy más értéknövelő beruházás engedélyezésére,

f) a gyermek tulajdonában lévő ingatlanon vagy ingatlantulajdoni hányadon álló felépítmény teljes vagy részleges bontásának engedélyezésére,

g) a gyermek lakásbérleti szerződésének közös megegyezéssel történő megszüntetésére vagy lakáscseréjéhez történő hozzájárulás megszerzésére,

h) a gyermek által kötött tartási vagy életjáradéki szerződésre,

i) a gyermek személyes tulajdonát képező, százezer forint értéket meghaladó mértékű ingó és készpénzvagyonát, illetve vagyoni értékű jogát érintő jogügyletre,

j) a gyermek tulajdonát képező - százezer forint értéket meghaladó - értékpapírt, üzletrészt, részvényt érintő jogügyletre,

k) a gyermek beszolgáltatott vagyonára,

l) a gyermek részére ígért vagy adott ajándék visszautasítására,

m) a gyermek ingatlantulajdonát érintő közös tulajdon átruházással történő megszüntetésére vonatkozik.

A Ptk előírja azt is, hogy a bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

A kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal(pl.kezesség), vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond(pl.ingyenes lemondás az örökségről). Ez azonban nem gátolja a korlátozottan cselekvőképes kiskorút a munkával szerzett keresményével való rendelkezésben, és nem zárja ki a szokásos mértékű ajándékozást.

A kiskorú jognyilatkozata, amennyiben semmis - tehát cselekvőképtelen; korlátozottan cselekvőképesnek nem adja meg a törvényes képvieslője a belegyezését, illetve a gyámhatósági engedély hiányzik - úgy csak annak érdekében lehet a semmisségre hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Ezt a jogi konstrukciót relatív semmisségnek nevezzük. Ha viszont a kiskorú, aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorúak jognyilatkozatai

A korlátozó gondnokság lehet teljes vagy részleges. Ha csak részleges, akkor a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozta. A Ptk. példálózó jelleggel sorolja fel azokat az ügycsoportokat, amelyek tekintetében a bíróság korlátozhatja a gondnokság alá helyezett személy egyébként teljes cselekvőképességét. Ilyenek különösen:

1. társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, illetve az azzal, valamint a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, a 14/B. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt mértéket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés;

2. ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog;

3. családjogi jognyilatkozatok megtétele

a) a házassági vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozat,

b) a származás megállapításával kapcsolatos nyilatkozat megtétele,

c) a gyermeke nevének meghatározása és annak megváltoztatása,

d) a gyermekének örökbefogadásához való hozzájárulás;

4. tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala;

5. a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele (a szerződés megkötése, illetve felbontása);

6. örökösödési ügyek;

7. bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok;

8. az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása;

9. tartózkodási hely meghatározása.(ország elhagyása is)

A korlátozottan cselekvőképes jognyilatkozata csak akkor érvényes, ha azt a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette. A gondnokolt és gondnoka közötti vita esetén a gyámhatóság dönt a vitáról. Ha a korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről, csakúgy mint a kiskorúaknál.

A korlátozottan cselekvőképes személy a gondnoka közreműködése nélkül is

• tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály feljogosítja(személyes jellegű nyilatkozatok)

• megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket(bolti vásárlás)

• rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50%-ával; annak erejéig kötelezettséget is vállalhat

• megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez(ajándékozás)

A gondnok a gondnokolt helyett és nevében törvényi felhatalmazás alapján nem jogosult eljárni, hanem csak akkor, ha erre a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt közokiratban feljogosítja. Ilyenkor a gondnok általános jelleggel jár el. A gondnokolt az általános felhatalmazást teljes bizonyítóerejű magánokirattal - a gondnok egyidejű tájékoztatása mellett - bármikor visszavonhatja.

Léteznek rendkívüli helyzetek, amikor a gondnokolt érdekében, helyette és nevében a gondnok megállapodás hiányában is eljárhat. Ezek az azonnali intézkedést igénylő esetek.

Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek jognyilatkozatai.

A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. Az egyébként cselekvőképtelen gondnokolt azonban időlegesen - tiszta pillanataiban - vagy egyszerűbb ügyekben vélemenynyílvánításra lehet képes. A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes gondnokolt kívánságát, kéréseit - pl. a tartózkodási helyére vonatkozóan - a döntések meghozatala előtt meg kell hallgatnia és lehetőség szerint figyelembe kell vennie. Ha a gondnok e kötelezettségét folyamatosan megszegi, ez a elmozdítását vonhatja maga után. A cselekvőképtelen személy maga is megkötheti azokat a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem igényelnek, csakúgy mint a cselekvőképtelen kiskorúaknál.

A cselekvőképtelenséget érintő gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai

A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban lévő személy jognyilatkozata főszabály szerint uyanúgy semmis, mint a gyermekkorú, vagy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyé. Az ilyen állapot különböző intenzítású lehet, így kívételesen az ilyen személy jognyilatkozatát nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetében is indolokt volna. Ez alól alkivétel a cselekvőképtelen személy végintézkedése.

A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezettekre vonatkozó közös szabályok

A cselekvőképtelen személy gondnoka, korlátozott cselekvőképesség esetén pedig az érintett személy és gondnoka jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a gondnokolt:

• tartására

• örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére

• ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására

• a 20/B. § alapján beszolgáltatott vagyonára

• vagyonának mértékétől függően a gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget, de legalább 50 000 Ft-ot meghaladó értékű egyéb vagyontárgyára, vagyoni értékű jogára vonatkozik.

A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat:

• a cselekvőképtelen személy gondnoka, korlátozott cselekvőképesség esetén pedig a gondnokolt és a gondnok közös kérelmére a gondnokság alá helyezett személy leszármazójának önálló háztartás alapításához, fenntartásához, illetve más létfontosságú célja eléréséhez a gondnokság alatt álló vagyonának terhére; a támogatás mértéke a leszármazó kötelesrészét nem haladhatja meg

• a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt és gondnoka közös kérelmére a gondnokolt által történő ajándékozáshoz vagy jogokról ellenérték nélkül lemondásához, illetve közcélra történő felajánlásához, feltéve, hogy a jogügylet a gondnokolt megélhetését nem veszélyezteti

Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására:

• bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez

• ha a bíróság ítéletében a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét az adott jognyilatkozatok tekintetében nem korlátozta

A korlátozott cselekvőképességen és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik, csakúgy mint a kiskorúaknál. Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető, szintén a már említett kiskorúakhoz hasonlóan

Diplomácia

A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység. Fő céljai: hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek terjesztése.

Az államok ezt a tevékenységüket e célra kialakított szervezeteken és szakembereken (általában külügyminisztérium és külképviseletek, diplomaták) keresztül végzik, ezért annak kialakulása összefügg az államok létrejöttével.

Az ókorban és a középkorban ez a tevékenység legtöbbször eseti jellegű volt (követjárás). Az állandó jellegű diplomáciai képviseletek Európában, a középkor végén, az újkor elején alakultak ki. A modern diplomáciai tevékenység alapjait, elveit, formáit, módszereit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszus fektette le. Ekkor egységesítették a diplomáciai rangokat is. A II. világháború után az új történelmi viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezmény rögzítette.

A XX. szd. végén, a XXI. szd. elején egyre inkább előtérbe kerül a felső szintű diplomácia, amelyben az államok első számú vezetői – az új kommunikációs lehetőségeket felhasználva – közvetlenül tárgyalnak egymással. A szakirányú diplomáciai szervezetek azonban továbbra is aktívan részt vesznek ezeknek a találkozóknak az előkészítésében, eredményeik érvényesítésében.

A kétoldalú, bilaterális diplomáciai kapcsolatok mellett egyre fontosabb a multilaterális diplomácia, a nemzetközi szervezetekben (ENSZ és szakosított szervezetei, NATO, Európai Unió és egy sor más intézmény) végzett tevékenység.

Törvény (jogszabály)

A törvény mint jogi fogalom a jogszabályok hierarchiájában legfelül álló jogszabályt jelenti, amelyet csak az adott állam törvényhozása alkothat meg, módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül. A köznyelv "törvény" alatt esetenként a jog egészét, bármelyik jogszabályt illetve a bíróságot is így nevezi.

Magyarországon

Az alkotmány

A jogszabályok hierarchiájában legfelül áll az alkotmány, amely írott alkotmány esetén olyan törvény, amellyel más törvény nem lehet ellentétes. Az Alkotmánybíróság hivatott annak eldöntésére, hogy egy konkrét törvényi rendelkezés ellentétes-e az alkotmánnyal.

Kétharmados törvények

A rendszerváltás után tételesen meghatározták azokat tárgyköröket, amelyekben az Országgyűlés csak kétharmados többséggel alkothat, módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül törvényt. Ezeket más szóval alkotmányerejű törvényeknek vagy sarkalatos törvényeknek' nevezzük. (pl. médiatörvény). Politikai értelemben a kétharmados törvények azt igénylik - feltételezve, hogy a kormánypártoknak nincs kétharmados, más szóval abszolút többségük az Országgyűlésben -, hogy a törvényalkotáshoz a kormánypártoknak meg kell szerezniük az ellenzék egyetértését, támogatását is.

A törvénykönyvek

A törvénykönyvek vagy kódexek nem feltétlenül kétharmados törvények, elnevezésüket főleg az adott jogágat, jogterületet átfogó szabályozásuk miatt érdemlik meg. A törvénykönyvek ennek megfelelően nagyobb terjedelműek az átlagos törvényeknél (innen a nevük). A legfontosabbak a Polgári törvénykönyv (Ptk), amely a polgári jog, a Büntető törvénykönyv (Btk). (és elődje, a Csemegi-kódex), amely a büntetőjog szabályait öleli fel, de számos más jogszabályt is így neveznek (pl. devizakódex).

Törvények és rendeletek

Törvényalkotásra a Magyar Köztársaságban kizárólag az Országgyűlés jogosult. A jogalkotásról szóló 1987. évi törvény egyéb szerveket (Kormány, miniszterek stb.) csak rendelet alkotására jogosítja fel. Korábban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jogkörébe tartozott - az Alkotmány kivételével - bármely törvény módosítása, törvényerejű rendelet formájában. Ilyen jogkört a Magyar Köztársaságban az Országgyűlésen kívül egyetlen más szerv sem gyakorolhat. A köztársasági elnök jogkörébe tartozik az elfogadott törvény visszaküldése illetve az Alkotmánybírósághoz való továbbítása, kihirdetés előtt.

Személyes szabadság

A szabad társadalom, jogállam természetes állapota a szabadság, tehát mindent szabad, ami nem tilos, tehát mindent szabadon meg lehet tenni, a tilalmakat jogszabályok tartalmazzák. A személyes szabadság az ember önállóságához, jogképességéhez kapcsolódó garancia, mely szabadság nem a jogból, hanem a természetből ered. Aki kétségbe vonja más szabadságát valamely dologban, annak kell bizonyítania a jogszabályi tiltás meglétét.

A szabadságjog kiterjedése

Általános érvényűen elmondható a következő: Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza.

Fajtái

A személyes szabadság az ember életét végigkísérő, állandó eleme az emberi létezésnek, a cselekvések, választások, tevékenységek során manifesztálódik. Így beszélhetünk

• tartózkodási hely
• lakóhely
• foglalkozás
• hivatás
• oktatás
• gondolatközlés
• bírálat
• véleménynyílvánítás
• szabad mozgás
• szexuális élet

szabadságáról, szabad alakításának jogáról.

Garanciái

A személyes szabadság megsértését, veszélyeztetését a jogalkotás legfőképpen a büntetőjog terén szankcionálja. Személyi szabadság megsértése, Kényszerítés – általános jellegű Magánlaksértés – lakóhely szabadságának megsértése Emberrablás– foglalkozás szabadságának megsértése, tartózkodási hely megválasztása szabadságának megsértése Erőszakos közösülés – szexuális viszony létesítése szabadságának megsértése.

Korlátozása

A személyes szabadság sem abszolút joga az embernek, így korlátozható. A szabadságvesztés esetén, letartóztatás, őriezetbe vétel, távoltartás stb. esetén korlátozható. A korlátozás feltétele, hogy arányos, szükséges, és célszerű legyen a korlátozás, emellett pedig jogszabály írja elő.