Opportunizmus

Rövid jelentése

Az opportunista elvtelenül alkalmazkodó, a pillanatnyi előnyért megalkuvó személy.

Talán leggyakrabban a marxista irodalomban találkozhatunk ezzel a szóval, melynek politikai értelemben vett jelentése a burzsoáziának, a munkásosztály harcának elárulásával engedményeket tevő személy.

A munkásmozgalomban

Karl Marx és Friedrich Engels egyaránt egész mozgalmi életükön át küzdöttek az opportunizmus megalkuvásával.

Többek között Rosa Luxemburg is felvette a harcot a kispolgári opportunizmussal. Mint szervező és mint agitátor, mint napi újságíró és mint teoretikus, aki így ír erről Posszibilizmus, opportunizmus c. írásában:

,,Az opportunizmus egyébként olyan politikai játék, melyben kétszeres a veszteség: nemcsak az alapelvek vesznek oda, hanem a gyakoriati eredmény is. Teljesen téves ugyanis az a feltevés, hogy a legtöbb sikert engedmények útján lehet elérni. Mint minden nagy ügyben, itt sem a legravaszabbak a legokosabbak. Bismarck egyszer ezt mondta egy polgári ellenzéki pártnak: ,,Gyakorlati befolyástokat magatok teszitek lehetetlenné, ha mindig és eleve nemet mondotok.” Mint olyan gyakran, az öreg ebben is okosabb volt a vele egyívásúaknál. Valóban, egy polgári párt, vagyis egy olyan párt, mely a fennálló rendet egészében igenli, de amely e rend mindennapos következményeire nemet mond, afféle korcsképzodmény, se hús, se hal."

Az évek során egyre inkább úgy tekintettek az opportunizmusra, mint a munkásmozgalom, és általában a radikális erők gyermekbetegségére.