Ember

Az ember (latinul: Homo) társadalmi lény, a Föld élővilágának legfejlettebb tagja; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertanilag a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Valamennyi ma élő ember egységesen a Homo sapiens faj tagja („értelmes ember” vagy mai ember). Sajátos tulajdonságai: egyenes testtartás, két lábon járás, fejlett agykoponya (1300-1500 cm³), ennek megfelelően megnagyobbodott és különösen fejlett agyvelő, számtalan feltételes reflex és képesség az elvont fogalmak alkotására. Legjellegzetesebb tulajdonsága a gondolkodás és a másodlagos jelzőrendszer (beszéd és nyelv).

Emberré válás

Testalkata, szerveinek felépítése és működése, vércsoportja, géntérképe, csökevényes szervei és más tulajdonságai alapján az emberszabású majmokhoz, leginkább a csimpánzhoz hasonlít. Ennek ellenére nem a ma élő emberszabású majmoktól származik, hanem egy ezekkel közös őstől. Az emberré válás során a fán lakó emberelődök leereszkedtek, majd az úgynevezett vízimajom-elmélet szerint egy ideig vízi életmódot folytattak. Az első emberfélék (Hominina) fejlődésük során két lábon kezdtek járni (Australopithecus, „majomember”). Az emberi nem (Homo) első képviselői a felszabadult kezüket lassanként szerszámok, eszközök készítésére, munkavégzésre kezdték használni (Homo habilis és Homo erectus, vagyis az előember). A közösen végzett munka fontos szerepet játszott az emberré válás folyamatában, az állatvilágból való kiválásban, a nyelv és gondolkodás kialakulásában (Homo heidelbergensis, Homo rhodesiensis és Homo neanderthalensis, vagyis az ősember).

Ember és állat

Az ember elsősorban abban különbözik az állattól, hogy nemcsak elveszi a természet kész termékeit, hanem visszahat a természetre, a termelés társadalmi folyamatában a természetet a maga szükségletének megfelelően alakítja át. A termelés, amely létfeltétele az embernek minden korban társadalmi, így az ember társadalmi lény.

Fejlődése

Fejlődésére elsődlegesen hatnak a termelés döntő tényezői: termelőerők és termelési viszonyok. Az ember társadalmi lényként való fejlődése mutatja az olyan elképzelések és elméletek helytelenségét, amelyek az embert vagy mint természeten kívüli individuumot, vagy pedig mint csak biológiai lényt fogadják el, és fejlődését kizárólag biológiai törvényszerűségként vizsgálják.

Az ember rendszertani besorolása

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalakúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Hominidák (Hominidae)
Öregnem: Emberfélék (Hominina)
Nem: Homo

Az emberi test

Az emberi test az ember látható alakja, amely születéstől haláláig azonosítja őt, és többnyire egyedi jellegzetességekkel rendelkezik. Az ember a modern társadalomban szabadon rendelkezik testével, annak (testrészeinek) kizárólagos tulajdonosa, így halálában sem lehet előzetes engedélye nélkül egyes részeit eltávolítani vagy felhasználni. (Ezen tulajdonjogának gyakorlásában azonban az egyes államok jogrendszerüktől föggően kisebb-nagyobb mértékben korlátozzák.)

A test alkotórészeit az anatómia tudomány tárgyalja, a test önmaga eszközeivel való állapotváltoztatása a pszichológia tárgya, a test ápolása, óvása és kényeztetése a higiénia tárgya, a test edzése és nevelése a testkultúra tárgya, míg a testtel végzett különleges produkciók pl. lángnyelés, szájátszúrás stb. részben a cirkusz és a mutatványok világába tartozik.

Az emberi test és működésének modern kori megismerése viszonylag későn, a boncolással kezdődött, ábrázolása azonban már a görög művészetnek is középpontjában ált.

A modern képalkotó technológiáknak, és a szemérmesség visszaszorulásának köszönhetően az emberi testre vonatkozó ismeretkört ma már igen gazdag illusztrációs anyag szolgálja. A meztelen emberi testet ábrázoló képet aktnak nevezzük, amennyiben szexuális töltetű, akkor erotikusnak.

Az emberi test részei

Az emberi test fő szervrendszerei

• Szív és érrendszer
• Mozgásrendszer (csont és izom rendszer)
• Emésztőrendszer
• Kültakaró
• Idegrendszer
• Légzőrendszer
• Nyirokrendszer
• Kiválasztó rendszer
• Szaporodási rendszer
• Érzékszervek
• Belső elválasztású mirigyek rendszere

külső testrészek

• bőr (testrész)
• fej, arc, homlok, szem (testrész), orr (testrész), száj (testrész), nyelv (testrész), fogak, fül (testrész), haj, áll
• nyak (testrész), torok (testrész), ádám csutka, váll
• törzs, mellkas, mell, has, nemi szervek, hát,
• kar (testrész), kéz, ujj (testrész), tenyér, csukló (testrész), alkar, könyök (testrész), felkar
• alsó végtag, comb, térd, lábszár, láb (testrész), boka, talp (testrész), lábujj

A testséma

Minden ép tudatú embernek van saját elképzelése, tudata a saját testéről (alakjáról, nagyságáról, mindenkori térbeli helyzetéről). A testséma elfogadása vagy elutasítása árulkodik a személyiség pszichikus állapotáról. Elfogadás esetén harmóniáról, míg elégedetlenség esetén krízisről is szó lehet. Tipikus eset, amikor a sovány ember úgy hízik meg, hogy új testméreteit nem tudja elfogadni, és kóros étkezési szokásokkal (anorexia, bulimia) reagál. („Minden kövér emberben egy sovány ember dörömböl, hogy engedjetek ki”.)

A testnyelv

Az emberi testek egymás közelségét bizonyos igények szerint szabályozzák. A testek térközszabályozása egyrészt a tényleges közelség szabályozásából, másrészt a testnedvek és az azok által kibocsátott szagok érzékelési határainak szabályozásából áll. A kapott benyomások alapján az emberek így testük egymástól való távolságát igyekeznek a nekik megfelelő, kulturálisan is meghatározott mértéken tartani.

A fentiek alapján közeledést és távolodást mutató viselkedés a másik ember elfogadásának vagy elutasításának legegyszerűbb jele. Az egyéb érzelmi tudattartalmak kifejezése a test, a testhelyzet vagy testtartás segítségével szintén része az emberi kommunikációnak, de inkább a nem akaratlagos, nem szándékos (önleleplező) viselkedésformák csoportjába tartozik.

Test és lélek

A tudományos felfogás szerint a test (szóma) és a lélek (psziché) nem választható el egymástól, mivel a betegség és az egészség mindkét fél épségével és a két oldal együttműködésével érthető csak meg (erre utal a latin eredetű „Ép testben ép lélek” szólás is). Lásd még a mentálhigiéné nevű tudományt, amely többek közt a pszichoszomatikus betegségek okával és megelőzési módjával foglalkozik.

Az élő emberi testet vallásos felfogások szerint a lélek (anima) mozgatja, és a halál a lélek távozásával áll be. (Az orvostudomány szerint azonban a halál végső oka mindig az oxigénhiány, amely állapothoz különböző betegségek és traumák vezetnek el.)

A testet eszerint formának, „porhüvelynek” tekintik, amelyben van a lélek közelebbről meg nem határozott szervben. Az ember a saját elmúlása gondolatát el nem fogadva állítja a lélek „halhatatlanságát”, míg magával a testtel csak emberi időtávlatban rendelkezik.

A testen nemcsak a külvilág, a másik test és az idő vesz erőt, hanem maga az ember is „ura”, „szabályozója” saját testi állapotának. A normális életműködéseket az ember „szellemével”, „lelkével” vagy az akaratnak nevezett képességével úgy megváltoztatni, hogy szélsőséges helyzeteket (pl. oxigénhiányt, nagy nyomást, hideget vagy hőséget) is kibírjon.

Megtestesülés

Vannak olyan nézetek is, melyek szerint a testtel, azaz az anyaggal szemben elsődleges létező a szellem, az anyagon túl létező szubsztancia, amelyet leggyakrabban a jó és a rossz polaritásaként szoktak leírni. Ezen vélemények szerint ez az elvont vagy szellemi jó/rossz keres magának testet az élők testében, „megtestesül” vagy „megtestesít” valami mást, mint maga az (élő) test. Az ilyen módon gondolkodó emberek számára az élet, a létezés két síkon értelmezhető, amely értelmezés mindegyik síkja a másiknak példája, konkrét vagy elvont változata.

A testi egészség igénye

Már az élő ember is azon van, hogy saját testét egészségben és ifjúságban megőrizze, a korosodás állagát kikezdő erőivel szemben tartósítsa. Azok az uralkodók pedig, akik haláluk után is „testi jelenlétükkel” akarták jelezni halhatalanságukat, holttestük (kadáver) „múmiaként” vagy bebalzsamozott bábuként való konzerválásáról gondoskodtak. Ma a hasonlóan a biológiai véget jelentő „lefagyasztás” már mások számára is rendelkezésre áll.

A test éppen tartásának legegyszerűbb módja a táplálék bevitelének és az energiafelhasználásnak az egyensúlyban tartása, amely a civilizáció egyik központi népegészségügyi problémája. Mivel a testnevelés és a testmozgás visszaszorulóban van, csupán a közvetlen anyagi elismeréssel járó sport és a kényelmes, nem fizikai erőkifejtést igénylő munkakörök kapnak széleskörű társadalmi elismerést, a test karbantartásának mesterséges (nem elsődlegesen az életfentartásával kapcslatos) módjai és a vegyi és gyógyszer-alapú, valamint kalória szempontú diéta van elterjedőben.

Az emberi test elfogyasztása

Az emberi test elfogyasztása a civilizált országokban tabu, más kultúrákban korábban akár megengedett is lehetett. Ma már a kannibalizmus nem okoz akkora megbotránkozást, különösen a szélsőséges helyzetbe került emberek (pl. hajó- és repülőszerencsétlenség túlélői között) beszámolói nyomán. A kannibalizmus az iparszerűen tartott állatok (pl. baromfiak), vagy a túlszaporodott rágcsálók (pl. patkányok) között igen gyakori, többek közt az állatok közti térköz, a rendelkezésre álló táplálék lecsökkenése által okozott stressz miatt.

A közvetlen táplálékként való elfogyasztáson túl az emberi testrészek más ember testében való hasznosítása többek közt az immunológia fejlődésének köszönhetően a szervátültetés elnevezésű gyógyítási technológiával történik, amely utóbbi a szívátültetéssel kezdődött, és jelenleg a több belső szerv egyidejű átültetésénél tart.

Az ember és a modernkori szennyeződések

Az emberi test működésének egyik funkciója, hogy a sejtjeivel próbál védekezni az idegen anyagok ellen. Ilyenkor, amikor védekezés áll fenn, a folyamat során ún. szabadgyökök keletkeznek. Ezek károsak a szervezetre, és ezeknek a keletkezését a környezetszennyezés csak fokozza. A szabadgyökök, másnéven sejtmérgek, a testben anitoxidánsok segítségével bomlanak el, nagy energia árán.

A modern kori ártalmak főbb típusai, amelyek terhelik szervezetünket:

• ózonhatás - ózonlyuk miatt kialakult napból érkező káros ultaraibolya sugarak
• ionizáló sugárzás
• talaj-, levegő- és vízszennyezés
• az organikus oldószerek, gyógyszerek, peszticidek lebontási termékeinek a használata
• dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás,
• többszörösen telítetlen és telített zsírsavak fogyasztása,
• élelmiszer-adalékanyagok fogyasztása

A táplálkozásunk során sajnos nagyon sokszor hibát követünk el, hogy egyre kevesebb antioxidánst veszünk fel. Ennek következtében nő a kockázata a szív és érrendszeri betegségek kialakulásnak, illetve a daganatos megbetegedésekenek. Az antioxidánsok mellett természetesen fontos a helyes napi vitamin felvétel, mert ezek közül sok olyan anyagot tartalmaz, amely a szabdgyököket semlegesíti. (pl: A-,C-,E-vitaminok). Fontos ezenkívül, hogy a felvételezendő vitaminokat a táplálékkal, ha lehetőségünk nyílik akkor ne főzve, hanem nyersen együk, mert így sokkal több vitamin és ásványi anyag lesz benne, mint amúgy (ez legyen a napi táplálék 1/3-a legalább). Fontos főzési tanács, hogy először mossuk meg a zöldséget, gyümölcsöt és azután daraboljuk fel. Az elkészített ételeket ne tartsuk hosszabb ideig melegen. A környezetszennyezés miatt egyre inkább a bioélelmiszerek kerülnek az egészséges táplálkozás középpontjába. A bioélelmiszerek olyan tartósító és egyéb adalékoktól mentes élelmiszerek, amelyet természetesen, bio módon állítottak elő, az egészség kímélésre.

A mindennapi táplálék minősége, mennyisége és sokszínűsége határozza meg, hogy szervezetünk hogyan képes a lehető legjobb hatásfokkal, erőtől duzzadva - baj nélkül működni. E célból a védelmet nyújtó, antioxidánsokban gazdag élelmiszerek vagy táplálékkiegészítők ha lehet natúr (természetes) alapanyagokból származzanak, mesterséges adalékanyagokat és színezékeket ha lehet ne, de ha mégis akkor minimális mennyiségben tartalmazzanak, a gyártási technológia során természetes hatóanyagukat ne veszítsék el (pl. 30 Celsius-fok alatti hidegsajtolással készüljenek).

Az ember immunrendszere számára fontos vitaminok:

• C-vitamin: csökkenti az allergiás reakciókat, szabadgyök-fogó hatással rendelkezik
• A-vitamin: nedvesen tartja a nyálkahártyákat, ezáltal erősíti védekezőképességüket
• Béta-karotin: szabadgyök-fogó
• E-vitamin: aktivizálja a immunsejteket, szabadgyök-fogó
• B-vitamin: segíti az antitestképződést.