Demagógia

A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agogos, vezetés) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. H. L. Mencken definíciója szerint a demagóg

„valaki, aki olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták.”

Érzelem

A pszichológiában és a köznyelvben az érzelem a személy létérzetének, mentális (lelki) állapotának (tudatának) egy aspektusa, vonatkozása, amely rendszerint az illető belső (fizikai) és külső (szociális) érzékelésének érzetéhez kötődik, azon alapszik. Érzelemnek nevezzük a szeretetet, a gyűlöletet, a bátorságot, a félelmet, az örömöt, a szomorúságot, a gyönyört és az undort, amelyeket mind pszichológiai, mind fiziológiai jelek kísérnek. Az érzelem az a terület, ahol a gondolat és a fiziológia sajátosan összefonódik, ahol az én elválaszthatatlan az énnel kapcsolatos, az értékekre és az ítélőképességre vonatkozó, magunkkal és másokkal szemben kiakuló egyéni észleléseinktől. Az érzelmet szokás szembeállítani az értelemmel. Az érzelmek elszabadulásának lehetnek nem kívánatos következményei, ezért az emberek igyekeznek érzelmeiken uralkodni, és az értelem uralmát fenntartani. Az értelem működése során azonban az érzelmek is természetesen mozgásban vannak, örömöt okoz az ismert dolgokkal való találkozás, a jól sikerült dolgokat igyekszünk megismételni stb. - ez az alapja a tanulásnak is. Az érzelmeket újabban az ember-gép kapcsolat tervezésében is figyelembe veszik, és fontos szempontnak számít a technika, a tárgyi világ örömszerző képességének a növelése.

Előítélet

Az előítélet meghatározása úgy szól, hogy az tényeken, vagy hibás vagy merev általánosításon alapuló előre kialakított vélemény. Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él velük, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan. Az emberekre vonatkozó előítélettel azért van probléma, mert az előítéleten alapuló cselekvés vagy tett neve diszkrimináció, amelyet a legtöbb politikai rendszer szavakban nem szokott támogatni.

Az előítélet megnyilvánulásának Gordon Allport féle skálája

1. Szidalmazás, szóbeli bántalmazás
2. Elkerülés
3. Megkülönböztetés
4. Fizikai bántalmazás
5. Megsemmisítés

A diszkriminálással szemben a legcélszerűbb lépéseknek azok látszanak, ha az embereket felvilágosítjuk (új ismeret), annak alapján az emberek új értékeket (érték) alakítanak ki, az értékek alapján viselkedésük strukturálódik, és új készségeket alakítanak ki (jártasság), illetve a gyakorlás során új tapasztalatokra tesznek szert.

Mencken értelmezésében a demagógia szükségszerűen hazugságot tartalmaz, de gyakran ennél tágabb értelemben is használják, amikor a beszélő nem mondja közvetlenül a valótlanságot, hanem hagyja, hogy a kritikátlan hallgató maga jusson el a kívánt végkövetkeztetésre. A demagógia gyakran tartalmaz érvelési hibákat, de sok más eleme is van, amiknek semmi köze a logikához.

A kifejezést manapság elsősorban a politikai ellenfél lejáratására használják.

Populizmus

A huszadik században a populizmus fenyegető jelenséggé vált, amikor az olyan diktátorok és vezetők, mint Adolf Hitler, Juan Domingo Perón a demagógia és a populista retorika segítségével képesek voltak hatalomra kerülni.

A demagógia eszközei

Összehasonlíthatatlan mennyiségek párhuzamba állítása – Például: „kormányunk a szociális kiadásokat hétmilliárd forinttal emelte, míg az előző kormány csak 0,4 százalékkal.” Ez azt sugallja, mintha az utóbbi kevesebb lenne, de nem tudhatjuk, hogy ez valóban így van-e, ha nem tudjuk, mennyit költöttek a kormányok a szociális kiadásokra összesen.

Hamis szaktekintély – támaszkodás egy olyan személy általános szakértői „tekintélyére”, aki az adott témában nem számít jártasnak. Például: „a professzor elolvasta a könyvemet, és nagyon meg volt vele elégedve”. Az a (fontosnak látszó) tény, hogy az illető egy vegyészprofesszor volt, a könyv pedig antropológiai témájú, nem kerül említésre.

Vagy velünk, vagy ellenünk (hamis dilemma) – Ha a demagóg úgy állítja be a helyzetet, mintha az adott témában csak kétféle álláspont lenne lehetséges. Például: „Kovács nincs velünk, ezért ellenünk van.” Ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy az illető az adott kérdésben nem foglal állást egyik fél mellett sem.

Oda nem illő tények felhozatala, hogy álláspontunkat (termékünket, stb.) kedvezőbb színben tüntessük fel – Pl. „Üdítőitalaink nem tartalmaznak szódium-tioszulfátot.” Ez ugyan valószínűleg igaz, ám mivel a kérdéses vegyianyag mérgező tisztítószer-alapanyag, nem is szabad, hogy üdítőitalokban felbukkanjon.

Érzelmi „támadások” – kísérlet arra, hogy a vitát az érzelmek szintjére helyezzük. Példák: „Mindenki ellenem van!” „Nem lehet egyszer véletlenül nekem is igazam?” „Amit ön művel uram, az egyszerű demagógia!”

„Démonizálás” – mások (személy vagy csoport) „morális veszélyként” való beállítása. Ez gyakran jár együtt a bűnbakkereséssel, azzal, hogy másokat hibáztatunk a saját problémáink miatt.

Goebbelsi propaganda hazugságok (akár óriási képtelenségek) folyamatos, állandó ismételgetése és terjesztése; mivel a tapasztalat szerint magának az ismételgetésnek is, az igazságtartalomtól függetlenül, nagy meggyőző ereje lehet.

Érvelési hibák Sok az előző pontokból ide tartozik. Az érvelési hibák formális logikai hibákat jelentenek, amelyek közül sok nagyon jól alkalmazható demagógia céljára.

Érvelési hibák

Az érvelési hiba egy logikus érvben lévő olyan hiba, amely az előfeltevések (premisszák) igazságától függetlenül hiba. Tehát olyan hibákról van szó, amelyek az érvelés szerkezetében vannak, és nem a kiindulási előfeltevésekben. Ha az érvelésben ilyen hiba van, akkor azt érvénytelennek mondják. Ha egy érvelés ilyen hibát tartalmaz, ebből még nem következik az, hogy a premisszák hamisak, és az sem, hogy a konklúzió hamis. Ugyanakkor az érvelés mégis érvénytelen, mivel a konklúzió nem következik a premisszákból oly módon, ahogy azt az érvelés állítja. A konklúzió alátámasztására tehát a hibás érv nem alkalmas. Érvelési hiba lehet olyan érvelés is, amely nem tisztán logikai, például olyan valószínűségi érvelés, amely a valószínűségszámítás elveit hibásan használja.

Az érvelési hibák felismerése gyakorlati érvekben nehéz lehet, hiszen azok sokszor retorikai minták szerint vannak szerkesztve, amelyek a logikai összefüggéseket elmossák. A következő példák azt is mutatják, hogy az érvelési hibák az érvelő érzelmi, pszichés vagy intellektuális gyengeségét is mutathatják. A logikai hibák ismerete és felismerése alkalmas lehet az ilyen esetek számának csökkentésére.

Az érveléselmélet az érvelési hibák megértésében és kategorizálásában segít (van Eemeren, Grootendorst). Ebben a megközelítésben az érvelést egy interaktív protokollnak tekintik, amely vitatott vélemények feloldását célozza meg. A protokollt bizonyos szabályok szabályozzák , és azok megsértése hibát jelent. Az alábbi lista sok hibája ilyen értelemben érthető meg.

Példák hibás érvelésre

Szintaktikus hibák

Nem létező érvelési séma használata

A legszigorúbb értelemben az érvelési hiba egy nem érvényes ( = nem létező) logikai következtetés alkalmazása.

• Bizonyos gombák mérgezőek.
• Bizonyos gombák ehetőek.
• Tehát bizonyos gombák mérgezőek is és nem is.

Ez a következtetés hibás, mivel nem nincs ilyen érvényes logikai következtetési séma. Figyeljük meg, hogy bár az érvelés hibás, valóban léteznek olyan kivételes gombák, amelyek mérgezőek is, meg nem is, körülményektől függően. Az érvelés hibás, holott a konklóziót magát más oldalról lehetne védeni.

Nincs tehét olyan következtetési séma, hogy:

• Néhány x-re igaz, hogy P(x)
• Néhány y-ra igaz, hogy Q(y)
• Tehát néhány z-re igaz, hogy P(z) és Q(z).

Logikai szaknyelven: a "létezik" ("néhány") kvantor és az "és" operátor nem felcserélhető.

A fenti következtetés hibás voltának illusztrálására az ú.n. Venn diagrammok nagyon alkalmasak. Logikai szaknyelven a következtetés nem érvényes, mivel legalább egy esetben nem őrzi meg az igazságot.

Sajnos nem minden ilyen logikai hibát ilyen egyszerű felismerni.

Szemantikus hibák

Az érvelési hibák e fajtájában az alkalmazott következtetési forma esetleg formailag megfelelő, de a felhasznált szavak jelentése miatt a következtetés mégsem érvényes. Gyakori példája a hominímiával való visszaélés

• I. hipotézis: Isten mint fogalom, jelen van az emberek elméjében.
• II. hipotézis: Az emberek elméjében lévő fogalmak léteznek.
• Ennélfogva Isten létezik.

Ez egy tipikus érvelési hiba, és nem azért, mert a második premissza vitatható igazságú (ettől még maga az érvelés, mint feltételes állítás, érvényes lenne), hanem mert összekeveri az egyén által az Istenről alkotott fogalmat magával az Istennel, azaz a fogalom referenciájával.

Az érvelési hibák listája

• argumentum ad hominem

Az argumentum ad hominem (latinul „emberhez szóló érv”) vagy röviden ad hominem olyan érv, amely nem a vita tárgyára épít, hanem a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít.

Fajtái

Gyalázkodó, sértegető

A gyalázkodó vagy sértegető típusú érv (másnéven argumentum ad personam) azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságainak vagy cselekedeteinek hibái miatt nem fogadjuk el, amit mond, függetlenül állításainak tartalmától.

Példa:

„János téved, mikor azt állítja, hogy Isten nem létezik, mert ő egy elítélt bűnöző.”

A körülményektől függő

Amikor azt állítjuk, hogy a vitapartner körülményeiből adódóan képvisel egy bizonyos fajta álláspontot és emiatt nem fogadjuk el az általa mondottakat.

Példa:

„A dohányipar képviselői tévednek, mikor azt állítják, hogy a dohányzás nem veszélyezteti súlyosan az egészséget, mivel csak saját milliárdos pénzügyi befektetéseiket védelmezik.”

Fontos, hogy a fenti példa nem irracionális ugyan, de szigorúan a logikai szabályokat figyelembe véve mégis hibás. Ez a példa is szemlélteti a racionális gondolkodás és a szigorú logika közti különbségeket.

„Tu quoque”

A „te is” („tu quoque”) érvelés azt jelenti, hogy egy állítást érvénytelennek tekintünk, mivel az inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival, vagy azért, mert a megfogalmazott érv tárgya olyan tevékenység, amiben a vitapartner korábban maga is részt vett.

Példák:

„Azt mondod, hogy a repülőgépek az aerodinamika törvényei miatt repülnek, de ez nem lehet igaz, mivel korábban még azt állítottad, hogy a mágia miatt tudnak repülni.”

„Nem vádolhatsz engem rágalmazással, mivel magad is követtél el rágalmazást.”

• argumentum ad ignorantiam

Az argumentum ad ignorantiam vagy nemtudás mint érv szoros értelemben érvet jelent, mely szerint egy állítás igaz, mert hamissága nem bizonyított, vagy hamis, mert igazsága nem bizonyított.

Ennek egyik változata, az, mikor azért nem fogadunk el valamit igaznak, mert azt elképzelhetetlennek tartjuk.

Példák

• "Nem tudom elképzelni, hogy egy több ezer tonnás fémdarab repülni tudna a levegőben. Így a repülőgépek sohasem fognak működni." Hasonló gyakori érv volt a vonatokkal szemben, hogy nem működhetnek, mert "nyilvánvaló" volt, hogy túl nagy sebesség mellett a levegő túl gyorsan mozog ahhoz, hogy az utasok lélegezni tudjanak.
• "Nehéz elképzelni, hogy a majmok intelligensek lennének, hiszen beszélni sem tudnak." Érvelés személyes hit alapján.
• Hugh Montefiore püspök Isten valószínűsége című könyvében a következő állítással vonja kétségbe a neodarwinista evolúció elméletét: Hogyha a jegesmedve a sarki területek domináns ragadozója, akkor nincs szükségük fehér rejtőszínt kifejlesztni. Ezt, a képzelet hiányából fakadó érvet Richard Dawkins válaszolta meg, aki szerint hogyha Montefiore látna egy fekete színű jegesmedvét, amint megpróbál a sarki környezetben becserkészni egy fókát, akkor azonnal felismerné a fehér szőrzet előnyeit.
• "A naprendszer fiatalabb kell, hogy legyen egymillió évnél, mert hogyha a Nap tömör szénből és oxigénből állna, akkor ilyen hőleadás mellett ennyi idő alatt teljesen el kellett volna, hogy égjen." Ez a 19. századi enciklopédiák egy nemtudásból adódó érve. Az érvelők figyelmen kívül hagyták annak a lehetőségét, hogy a szénnél hatékonyabb mód is létezik a hő termelésére. A 20. században a nukleáris fúzió felfedezésével már sokkal pontosabban, több milliárd évben tudták meghatározni a Nap életkorát.
• "Ebben a városban nem lehetne bevezetni a tömegközlekedést, mert nincs hely a vonatsínek számára." A beszélő nem veszi figyelembe azt a lehetőséget, hogy létezhetnek más módszerek is a tömegközlekedésre, pl. buszjáratok vagy metróalagutak formájában.
• Az ateisták Occam borotvájával kiegészítve gyakorta használják ezt az érvet a természetfölötti lényekben hívő vallások cáfolására: "Mivel semmi sem indokolja Isten létezésének feltételezését, ezért az nem is létezik." Ez az érvelésmód nemcsak azt nem veszi figyelembe, hogy a következtetésmód logikailag érvénytelen (legfeljebb heurisztikus értéke van), de azt sem, hogy a vallásosak szerint a kiinduló hipotézise sem igaz (mivel a hívők többsége személyes és valóságos élményként éli meg a transzcendens erők belépését az életébe).
• Soha ily sok tényt nem magyarázott még meg ily kevés feltevés. A darwini elmélet nemcsak hogy bõségesen elégséges magyarázattal szolgál az élet tényeire, de a gazdaságos, szikár eleganciában, ahogyan ezt teszi, olyan költõi szépség rejlik, amely a világ legelbûvölõbb eredetmítoszait is túlszárnyalja [..] Több költészet van a mitokondriális Évában, mint legendabeli névrokonában. - írta Richard Dawkins a Folyam az Édenkert c. művében. Kritikusai (pl. Tóth Tibor) azonban gyakran vádolják azzal Dawkinst és általában a szélsőséges neodarwinistákat, hogy soha nem veszik figyelembe elméleteik ellentmondásait, ill. cáfolatait (pl. hogy állításaik szerint soha nem figyeltek meg sem természetes, sem mesterséges körülmények között evolúciós átmenetet egyik fajból a másikba). Véleményük szerint az evolúció-tan, és különösen a neodarwinizmus, valóban inkább mítosz és költészet, mint tudomány.

• argumentum ad nauseam

Az argumentum ad nauseam olyan érvelést jelent, mikor egy állítást úgy próbálunk igaznak feltüntetni, hogy gyakran ismételgetjük esetleg különböző embereknek. Politikusok gyakran alkalmazzák ezt a fajta retorikai fogást. Újabban ezt a módszert goebbelsi módszernek is nevezik a publicisztikában, noha természetesen nem egyedül a náci Németországban alkalmazták a történelem során. Ahogy több propagandista is felismerte, a módszer hatékony, mert ha valamit kellő ideig ismételgetünk, akkor az emberek egy idő után elfogadják azt.

Szélsőséges formájában akár agymosásra is alkalmas.

Az ad nauseam azt is jelentheti, hogy valami nagyon sokáig („a rosszullétig”) tart. Például a „a témát ad nauseam ismételgette”, azaz olyan hosszasan, hogy már mindenki unta. A történelem talán leghíresebb ilyen érvelése Marcus Porcius Cato nevéhez fűződik, aki rendre így fejezte be beszédeit: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”, vagyis „javaslom továbbá Karthágó eltörlését”, és ennek nem kis szerepe volt a harmadik pun háború kitörésében. Johann Wolfgang Goethe német költő szerint „Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik”. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a pszichológia oktatásban, az asszertív viselkedés tanítása során. Azt tanácsolják ugyanis, hogy amikor igazunk van, és mások nem akarják szempontunkat tudomásul venni, akkor nyugodt, változatlan hangon ismételjük meg mondanivalónkat többször, mintha a „lemezjátszón elakadt volna a tű” (broken record technique). A hatás általában a meglepetés, és az eredmény sem marad el.

• ignoratio elenchi

Az Ignoratio elenchi (vagy másnéven lényegtelen konklúzió) egy olyan érvelési hiba, mely során a beszélő egy olyan érvet fogalmaz meg, amely bár önmagában érvényes lehet, de valójában nem azt az érvet támasztja alá amelyet a beszélő eredetileg bizonyítani célzott.

Figyelemelterelés

Ezt az érvelési hibát gyakran használják a figyelem elterelésére, vagy a másik fél összezavarására. Ezt angolul „vörös hering”-nek hívják, mely elnevezés vélhetően onnan ered, hogy füstölt heringeket használtak, hogy a nyomkövető kutyák figyelmét elvonják az eredeti nyomról. Az erős füstölt-hal szaga el tudta nyomni az eredeti nyomot.

Példák

• Védőügyvéd: „Az adócsalás egyáltalán nem komoly bűncselekmény és nem lenne igazságos ügyfelemet kitenni ennek a hosszú és kimerítő pereskedési folyamatnak ilyen csekély kihágás miatt.” (Ez lényegtelen. Az ügyvéd feladata az ártatlanság bizonyítása, nem pedig a törvénykezés.)
• Az Egyesült Államok belvárosaiban gyakori az erőszak. Tehát szükséges a társadalombiztosítási juttatások növelése. (Bárki egyetérthet a két állítás közül az egyikkel, anélkül, hogy egyetértene a másikkal. Nincs bizonyíték, hogy az egyik a másikhoz kapcsolódik.)
• A miniszterelnök adóreformja lehet, hogy népszerű, ám szerintem házasságtörést követ el, miközben pénzzel vásárolja meg a nő hallgatását. A médiának inkább ezt kéne kivizsgálnia! (Ez a figyelemelterelés, vagy „vörös hering” egy példája. A beszélő el akarja terelni a témát az adóreformról az egyáltalán nem ahhoz kapcsolódó házasságtörésre.)
• Mark McGwire baseballjátékos épp most vonult vissza a sporttól. Egyértelmű, hogy megérdemli, hogy bekerüljön a Baseball Hírességek Csarnokába. Hiszen olyan rendes fickó és rengeteget adományoz különböző jótékonysági szervezeteknek. (A barátságosság és a jótékonykodás egyáltalán nem szükséges a Hírességek Csarnokába kerüléshez, emiatt egyáltalán nem támasztják alá a következtetést.)