Forrás: epa.oszk.hu

Morvay Péter írása.

Ámítók és antikrisztusok

Ötödik folytatásához érkezett sorozatunk, amelyben először az európai és észak-amerikai irodalomban követtük nyomon a messiási eszme és az Antikrisztus témájának a feldolgozását, majd a Bibliában vizsgáltuk a „Messiás-kód”, azaz a Messiásra vonatkozó ószövetségi utalások megfejtéséhez rendelkezésre álló információkat. Előző számunkban a zsidó történelemben felbukkant, legnagyobb hatású hamis próféták pályafutását tekintettük át, míg e heti írásunk a keresztény egyháztörténelem hasonló vadhajtásaiból válogattunk néhányat.

Alig telt el száz év Jézus Krisztus megjelenése után, amikor a Kisázsiában élő Montanus i. sz. 156-ban bejelentette: ő a megtestesült Szent Lélek, akinek a feladata bevezetni a hívőket Isten küszöbön álló földi királyságába. Montanus két prófétanő, Maximilla és Priscilla közreműködésével megírta a „Harmadik Testamentumnak” nevezett apokrif iratot, amely többek között kijelentette: a mennyei Jeruzsálem hamarosan leszáll a földre - egész pontosan Kisázsia középső részére -, hogy méltó lakóhelye legyen a Montanust követő hívők seregének.

Egy szerzetes az új világrendről

A montanista mozgalom az ígért aranykor késlekedése miatt hamarosan hanyatlásnak indult, ám továbbra is akadtak olyan keresztények, akik azzal akarták siettetni a Messiás második eljövetelét, hogy maguk vállalták fel ezt a tisztet. A Messiás viszszatérését megelőző időszakra vonatkozó bibliai előrejelzések egyes elemeit - például háborúkat, járványokat és természeti katasztrófákat - észlelve újra és újra előálltak „próféták”, akik kortársaikat a világvége elközeledtével riogatták. Egy tizenkettedik századi olasz szerzetes, Fiorei Joachim például 1260-ra tette a történelem utolsó szakaszának nyitányát. Joachim szerint ekkor kezdetét veszi az „emberiség sabbatja”, amikor mindenki megszabadulhat a munka okozta fáradalmaktól, és csatlakozhat a világot egyesítő aszkétikus szerzetesek közösségéhez. A ferences rendi szerzetes koncepciója az eljövendő „új világrendről” nagy hatást gyakorolt kora uralkodóira: VI. Henrik császár és Oroszlánszívű Richárd, a harmadik kereszteshadjárat előtt Joachimot kérdezték meg a háború várható kimeneteléről, aki bátorította őket, hogy „a muszlimok és a zsidók szétzúzása a végső csata első szakasza… amelynek tetőpontja magának a Gonoszság Fejedelmének a leverése lesz.” Bár Joachimot később eretneknek nyilvánították, a történelmi evolúcióról szóló apokaliptikus művei olyan későbbi gondolkodókra is hatottak, mint Hegel, August Comte vagy Marx. Sőt, 1501-ben maga Kolumbusz Kristóf jelentette ki, hogy valójában ő a Joachim által megjövendölt messiás. Kolumbusz élete végén írt misztikus hangvételű művében, amely a Próféciák Könyve címet viseli, úgy véli, hogy felfedezései közvetlenül a millenniumi aranykort készítik elő.

Moroni angyal üzenete

A hamis messianisztikus elhivatottság újabb fénykora a múlt század közepén érkezett el. Egy Joseph Smith nevű amerikai farmer 1827-ben azzal a váratlan bejelentéssel állt elő, hogy egy angyal látogatta meg éjszaka. A találkozó eredményeképpen Smith több, titkos jelekkel teleírt aranylemez birtokába jutott. A Moroni angyal néven bemutatkozó természetfeletti lény a kulcsot is megadta Smithnek a „megreformált egyiptomi hieroglifákkal” írt üzenet megfejtéséhez. A Mormon Könyvének keresztelt szöveget állítólag több ezer éve írták, bár legnagyobb része vélhetően a King James-féle angol bibliafordításból került átmásolásra - a nyomdahibákkal együtt. Smith hamarosan újabb látogatót fogadhatott: ezúttal Keresztelő János jelent meg neki, aki ünnepélyesen beiktatta a „Melkizédek szerinti papságba”. A főpappá előlépett Smith ezt követően egyházalapításba kezdett. A sorozatos törvénysértések miatt a mormonokat több amerikai szövetségi államból kitiltották, és 1844-ben Smith maga is gyilkosság áldozata lett, míg a közösség végül a Nagy Sós Tavak menti prérin telepedett le. A kultusz - hivatalos elnevezéssel „Jézus Krisztus Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza” - az alapító példáját követve elfogadhatónak tartotta a poligámiát. (Joseph Smith erre is egy látomásban kapott eligazítást.) Ezt követően nem kevesebb mint ötven nőt vett feleségül, míg utódja, Brigham Young huszonhét asszonytól ötvenhat gyermeket nemzett.

Világvégék sorozatban

Míg Joseph Smith látomások segítségével fejtette meg a második visszajövetel kérdését, egy pennsylvaniai üzletember, Charles Russel keleti számmisztika felhasználásával jutott el a rejtély megoldására. Az Úr visszajövetelének célja és módja című füzetben Russel kiszámította, hogy az esemény 1874-ben fog bekövetkezni. Ebben az évben a „messiás” megjelenik Russelnek, és a kiválaszottak egy csoportjának. Az időpont elmúltával a szerző a dátumot negyven évvel megtoldva 1914-re módosította, hozzátéve, hogy Jézus Krisztus megjelenése „szellemi szinten”, azaz láthatatlanul fog megtörténni. Russel eszkatologikus mozgalmából jött létre a száznegyvennégyezer kiválasztott szent megmenekülését hirdető Jehova Tanúi egyház, amely túlélte nemcsak az 1914-es, hanem az 1925-re és 1975-re előrejelzett világvégét is. A kultusz ma több mint száz országban hirdeti rendületlenül apokaliptikus tanait, amelyeknek világszerte 4,5 millió követője van.

Egy termékeny messiás

Az egyháztörténelem legtöbb messiásjelöltjét kétségkívül az utóbbi évtizedeknek sikerült felmutatnia. 1954-ben lépett színre az észak-koreai Sun Myung Moon tiszteletes, az Egyesítő Egyház, hivatalos nevén a „Szent Lélek Szövetség a Világ Kereszténységének Egyesítéséért” vezetője. A világuralmi ambíciókkal rendelkező felekezet feje magát a „Második Eljövetel Urának” tartja, akinek feladata „az idők teljességének elközeledtével” befejezni Jézus Krisztus elkezdett, de kereszthalála miatt félbemaradt művét. A presbiteriánus neveltetést kapott Moon szerint ezt a megbízatást 16 éves korában egy látomásban személyesen Jézustól kapta.
A világszerte szervezett tömeges házassági ceremóniáiról ismertté vált mozgalomból kilépett tagok szerint Moon az egyesítést azáltal akarja megvalósítani, hogy a „messiás magvát” kiválaszott asszonyoknak adja át, akiknek a feladata ezt újabb kapcsolatokon keresztül továbbadni. Állítólag, amikor Moon tiszteletes felesége szóvátette férje ezirányú „messiási buzgalmát”, azt a választ kapta, hogy ne akadályozza ilyen kicsinyes kifogásokkal az „emberiség megtisztítását”.

Apokalipszis az őserdőben

Néhány önjelölt keresztény messiás az ígért megváltás helyett a pusztulásba vezette követőit. A kultuszok történetének talán legmegdöbbentőbb tragédiája húsz évvel ezelőtt, 1978. november 18-án a guayanai őserdőben következett be. Jim Jones, a Népek Temploma elnevezésű csoport vezetőjének parancsára 914 ember, köztük több mint 200 gyermek követett el öngyilkosságot. A kultuszvezér, miután messiásnak jelentette ki magát, követőit Kaliforniából a dél-amerikai dzsungelbe telepítette át, ahol a külvilágtól hermetikusan elzárt kommuna hozzálátott egy város, Jonestown felépítéséhez. Az exodus prózai oka az lehetett, hogy az Egyesült Államokban vizsgálat indult Jones ellen különböző visszaélések miatt. Jim Jones az őserdőben élő híveinek bejelentette: földrengés pusztította el Los Angelest és Ku-Klux-Klan-különítmények foglalták el San Fransiscót, így fel kell készülniük arra, hogy átlépjenek a „romlandóságból a romolhatatlanságba”. Ennek az időpontja akkor érkezett el, amikor egy amerikai vizsgálóbizottság megkísérelte felkutatni a kommunát. Miután Jones sikertelenül próbálta kommandósaival megöletni a hívatlan látogatókat, a sarokba szorított kultuszvezér bejelentette, hogy elközelgett az óra, amikor „a régi rómaiak mintájára fel kell venni a poharat, és csendben átlépni a túloldalra”. Akik nem voltak hajlandók inni a ciánnal mérgezett narancsléből, azokat az őrök lőtték le.

Waco hamvai

„...Apám, halála előtt egy hónappal, elmondta, hogy én vagyok az a férfi, akinek a neve Csemete, és az én feladatom lesz újra felépíteni a Templomot Jeruzsálemben, amint azt eredetileg Salamon tette apja halálát követően.” Ezzel a megbízással vette át apjától George Roden a hetvenes évek végén a Dávidi Sarj elnevezésű, a hetednapi adventista mozgalomból kiszakadt texasi közösség vezetését. Még mielőtt hozzáláthatott volna a prófétikus küldetés betöltéséhez, Rodennek váratlanul vetélytársa támadt. Egy másik önkéntes, David Koresh (eredeti nevén Vernon Howell) 1986-ban azzal állt elő, hogy a feladat valójában rá vár. Koresh már névválasztásával is jelezni kívánta messiási ambícióit: ő Dávid sarja és egyben Koresh, azaz a bibliai Círusz király, a felkent. Koresh arra alapozta vezetői igényeit, hogy egy évvel korábban Jeruzsálemben megvilágosodást kapott arról, hogy ő a krisztus. Az izraeli szakemberek által „Jeruzsálem-szindrómának” elnevezett vallásos tudatzavar - amely a városba érkező keresztény zarándokok között rendszeresen felbukkan - legtöbb áldozata hazatérve kijózanodik tévképzeteiből, Koresh azonban megrögzött messiásként tért vissza az USA-ba.
Miután feljelentette a konkurensnek tartott messiás-társát, George Rodent az FBI-nál hullagyalázás, és más vádak alapján, Koresh 1986-ban átvette a csoport vezetését. Maroknyi követőjével együtt a texasi Waco városa mellett egy erődítményszerű kommunába vonult vissza. Itt Koresh viharos gyorsasággal továbbfejlesztette messiási koncepcióját. A reformok lényege az volt, hogy az „eljövendő sarj”, azaz Koresh, mentes minden törvény alól. Koresh eredetileg szélsőségesen szigorú rendszabályokra kötelezte követőit. Azt hirdette például, hogy „a Fenevad szerint nyugodtan lehet enni Snickers szeletet. Isten azonban megtiltotta ezt.” A Kármel-hegy nevére keresztelt főhadiszállás falai mögött azonban Koresh előbb újkeletű dohányzási szenvedélyét ideologizálta meg azzal, hogy a 18. zsoltár szavai szerint Istennek is „füst szállt fel orrából”, tehát a Marlboro cigaretták élvezete szent cselekedet; majd következő lépésként a monogámia kötelei alól oldotta fel magát, hasonlóan találékony teológiai érveléssel. Mivel a tökéletes állapot úgyis csak a mennyben valósul meg, a földön nincs értelme az egyetlen igazi társat keresni: sokkal jobb esélyt nyújt a nagy számok törvénye alapján történő választás. Így Koresh először két ágyast vett maga mellé a fiatalabb kultusztagok közül, majd ezt a kört kibővítette a biblikusabbnak tartott tizenkettőre.
Mivel egyre több visszaélésről érkezett hír a kommunából, 1993-ban az amerikai hatóságok 51 napos ostrom alá vették a gyilkossággal, gyermekek szexuális zaklatásával és más bűncselekmények elkövetésével vádolt kultuszvezér főhadiszállását. Hetekig tartott a pszichológiai háború az FBI különleges osztagai és az elbarikádozott „Kármel-hegyiek” között, míg végül a rendőri roham alatt tisztázatlan körülmények között tűzvész tört ki a telepen, amelyben Koresh és 82 követője pusztult el.

Ufókkal a Plutóra

Az elmúlt év szomorú szenzációját a kaliforniai Mennyei kapu mozgalom tragédiája szolgáltatta. Az ufószektaként elhíresült csoport 39 tagja 1997 tavaszán követett el csoportos öngyilkosságot, hogy így „meneküljenek el a megsemmisülés előtt álló földről”. A búcsúlevelek tanúsága szerint az ezoterikus kultusz tagjai a Csillagok Háborúja, a Star Trek és az X-akták című filmek alapján készültek fel arra, hogy a Hale-Bopp üstökös nyomában érkező ufóval a Plútó bolygón található űrbázisra utazzanak. A csoport vezetője, Marshall Appelwhite meditációs technikák révén az „idegenektől” kapott üzeneteket.
Appelwhite vallásos családból származott. Presbiteriánus lelkész apja egyházi iskolába íratta, ennek elvégzése után 1970-ig a houstoni Szent Tamás Katolikus Egyetem zeneprofesszora volt. Magánélete azonban már ekkor is zaklatottan alakult: elhagyta feleségét és két gyermekét, majd homoszexuális kapcsolatai elől menekülve pszichiátriai kezelésnek vetette alá magát. Itt ismerkedett meg Bonnie Nettles ápolónővel, aki bevezette őt az asztrológia titkaiba. Applewhite egy kábítószeres élmény hatására kezdte el hirdetni, hogy a globális pusztulás elől csak a Plútón túlról érkező repülő csészealjakon lehet elmenekülni. Amikor 1997 márciusában feltűnt az égen a Hale-Bopp üstökös, Applewhite riadót hirdetett, mert úgy vélte, hogy eljött az idő a felsőbbrendű lényekkel való találkozásra, akik az üstökös csóvájának árnyékában közelednek.
A millenniumi láz világméretű terjedésével a vallási fanatikusok és álmessiás őrültek sora új jelöltekkel gyarapszik. Idén szeptemberben az amerikai Denver városából jelentették, hogy nyoma veszett egy keresztény csoportnak, akik minden jel szerint Izraelbe szándékoztak utazni. A csoport 44 éves vezetője, Monte Kim Miller saját halálát és feltámadását ígérte Jeruzsálem utcáin, amely 1999 decemberében fog bekövetkezni. Szakemberek tartanak attól, hogy Miller csoportja tömeges öngyilkosságot követhet el Jeruzsálemben, miután nem teljesednek be a kultuszvezér jövendölései.
Sorozatunk következő részében a zsidó és keresztény álmessiások után a más világvallások és a New Age mozgalom köreiből felbukkant önjelölt próféták világmegváltó céljairól írunk.