Spearman-féle elmélet

Charles Spearman, angol pszichológus az 1904-ben megjelent Általános Intelligencia – Tárgyilagosan Meghatározva és Mérve című könyvében írta le az intelligenia kéttényezős elméletét, melynek kidolgozásához statisztikában való jártasságát alkalmazta.

Elmélete szerint minden szellemi tevékenység egy bizonyos általános szellemi képességet (amit “g”-vel jelölt az angol general~általános szó után) és valami sajátos tényezőket (amit “s”-sel jelölt az angol specific~sajátos szó után) is igényel. Amíg a g-tényező egy személy részére minden szellemi tevékenységében ugyanolyan mértékben rendelkezésére áll, addig az s-tényező az elvégzendő feladattól függ és ereje, jelentősége tevékenységekként változik. Kimutatta, hogy amíg a nagyfokú általános szellemi képességeket igénylő tevékenységek végrehajtásának minősége és sebessége nagy pontossággal előre meghatározható a korábban megállapított g-tényező alapján, addig a nagyfokú sajátos képességeket igénylő tevékenységek eredménye kevésbé becsülhető.

Tétele az volt, hogy általánosságban –azaz széleskörű tevékenységek során- egy adott személy általános szellemi képessége (az egyén “g”-je) a várható teljesítményének statisztikailag jelentős előrejezője, azaz a személy teljesítmény-színvonalát a “g” ismeretében sokkal pontosabban meg lehet előre határozni, mint azt véletlen alapján próbálnánk.

Viták az elmélettel kapcsolatban

A 20.század során az Egyesült Államokban nagyszámú tudományos kutatás mutatta ki a feketék és fehérek közepes vizsgaeredményeiben észlelt jelentős különbségek meglétét.

Arthur Jensen szellemi hagyatékának az összefüggő vektorok módszere is része, mely megmutatta, hogy bármilyen vizsga “g”-tényezője nemcsak az adott tesztnek a tanulási- és munkahelyi teljesítménnyel való korrelációjának legjobb előrejelzője, hanem azon túl, olyan éllettani tényezőkkel is összefüggésben van, mint pl. a reakcióidő, agyméret, agysavasság, és az agycukor anyagcseréjének mértéke stb.

Ezzel, Jensen a “g”-tényezőnek Spearman statisztikáján túl biológiai jelentőségét is adott. Genetikai kutatásainak eredményét a Harvard Educational Reviewban megjelent 123-oldalas tanulmányában hozta nyílvánosságra 1969-ben. A Moritz kiadvány 211. oldalán Jensen ezt írja:

„Az amerikai feketék és fehérek intelligencia tesztjei által mutatott közismert különbségek, azazhogy a társadalmi osztályok minden szintjén a fehérek csoportja rendszeresen magasabb eredményeket hoznak mint a feketék csoportja, a két rassz közötti alapvető- és lényegileg megváltozhatatlan intellektuális különbségeknek tudható be, és nem a nyomor, megkülönböztetés és hasonló orvosolható tényezők következménye.”

Sokan rasszistának vélték Jensen ezen megállapításait, és ezzel egy fűtött társadalmi vitát indított el, mely 35 évvel később is eldöntetlen.