Asszimiláció

Az asszimiláció az a folyamat, melynek során egy adott nemzetiséghez tartozó személy elveszti eredeti nemzeti vagy etnikai identitását és egy másik -általában a többségi- nemzet vagy etnikum tagjává válik. Ennek során először általában a nyelvét, majd kulturális igényét, legvégül nemzetiségi tudatát veszti el az ember, és válik a környezetével azonossá.

Csoportos asszimiláció

Egy nemzetiség akkor lesz tényleges közösséggé, ha ápolja a kultúráját. Amennyiben a nemzetiség nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik az őt körülvevő kultúrákhoz, csoportos asszimilálódásról beszélünk.

Erőszakos asszimiláció

Az asszimiláció lehet önkéntes vagy erőszakos, kényszerített. Utóbbiról akkor beszélünk, ha a nemzetiségek jogait korlátozzák, vagy olyan intézkedéseket tesznek, amellyel azokat hátrányosan megkülönböztetik, diszkriminálják, ezzel rákényszerítve őket az asszimilálódásra. Ha az asszimilálódást nem a hátrányos megkülönböztetés miatti félelem vezérli, akkor lehet beszélni önkéntes asszimilálódásról.

Diszkrimináció

A latin eredetű diszkrimináció szó, önmagában megkülönböztetést jelent. Létezik pozitív - a megkülönböztetett részére előnyös - és negatív - a megkülönböztetett számára hátrányos - diszkrimináció is.

A köznyelv (helytelenül) általában nem tesz különbséget a diszkrimináció maga és a negatív diszkrimináció között.

A diszkrimináció fő területei

• Politikai: Valakit politikai, ideológiai nézetei miatt ér előnyös vagy hátrányos megkülönböztetés.
• Etnikai (faji): Az etnikai származáson alapuló, bőrszín szerinti vagy rasszok (embertípusok, helytelen kifejezéssel fajok) szerinti megkülönböztetés.
• Nemi: A nemek közötti megkülönböztetés.
• Nyelvi: A nyelvi diszkrimináció egyik fajtája a lingvicizmus, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják.
• Vallási
• Szexuális orientációból fakadó
• Fogyatékosság miatti

A megkülönböztetés formái

Közvetlen

Amikor valakit az összehasonlítható helyzetben lévő többieknél kedvezőbben vagy kevésbé kedvezően kezelnek, mert más rasszhoz tartozik, más az etnikai származása, vallása vagy hite, életkora vagy szexuális orientációja, illetve valamilyen testi fogyatékossága van.

Közvetett

Közvetett diszkrimináció akkor fordul elő, amikor egy látszólag semleges előírás, ismérv vagy gyakorlat kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hoz valakit azért, mert más a faji vagy etnikai származása, vallása vagy hite, testi fogyatékossága, életkora vagy szexuális orientációja.

A közvetett diszkrimináció egyik példája: amikor munkára jelentkező embereket vizsgára köteleznek valamely nyelvből, noha a nyelv ismeretére nincs is szükség a munka ellátásához. Az ilyen vizsga sok olyan embert kirekeszthet, akinek más az anyanyelve.

Hátrányos megkülönböztetés

A hátrányos megkülönböztetés (latin eredetű kifejezéssel negatív diszkrimináció) egyes személyek vagy embercsoportok politikai, etnikai, nemi, vallási vagy egyéb szempontból történő hátrányos kezelése.

A hátrányos megkükönböztetés tilalma

A hátrányos megkülönböztetést minden polgári demokratikus állam alkotmánya valamint az ENSZ alapokmánya is tiltja.

Pozitív diszkrimináció

A pozitív diszkrimináció társadalmi csoportokra vonatkozó jogi vagy egyéb adminisztratív megkülönböztetést, előnyben részesítést jelent, melyre gyakran, de nem feltétlenül a csoport valamilyen szempontból hátrányos helyzete ad indokot. A világ sok országában ismert és alkalmazott fogalom a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására vonatkoztatva.

A magyar alkotmányban

Az Alkotmány kifejezetten utal pozitív diszkriminációs lehetőségekre, például az állam saját kötelezettsége meghatározásával, amikor előírja, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtania.

Az alkotmány 70/A.§(3) szerint A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

A Magyar Alkotmánybíróság véleménye az alkotmány 70/A.§ (1), megkülönböztetés-mentességről szóló bekezdése értelmezésével kapcsolatban: " ... a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. ...ha valamely – Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél vagy valamilyen alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy a legszűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni."

Gyakorlatban

• A világon elterjedt a várandós és kisgyermekes anyák anyagi és egészségügyi támogatása
• A mozgásukban korlátozott emberek számára, mivel munkavégzésükben, így elérhető jövedelmükben nem érik el általában az átlagot, segédeszközeik beszerzését támogatják.
• Sok országban az idősek alanyi jogon kapnak járadékot.
• Az országok többségében a nőknek nem kell sorkatonai szolgálatot ellátniuk.

Az Amerikai Egyesült Államokban

A pozitív diszkriminációt (affirmative action)az Egyesült Államokban a 60-as évek vége óta alkalmazzák a szövetségi közigazgatásban a különböző okok miatt korábban jogilag hátrányos helyzetbe került társadalmi csoportokkal, így a feketékkel, nőkkel, a „hispánokkal”, az őslakosokkal és esetenként az ázsiaiakkal kapcsolatosan.

A legfelsőbb bíróság és a pozitív diszkriminácó

A legfelsőbb bíróság úgy itélte meg, hogy a pozitív diszkrimináció nem sérti az alkotmányt. A testület döntése szerint az ilyen megkülönböztetést alkalmazni lehet, jellemzően az oktatásban és a munkaerőpiacon.

A testület ezenfelűl a kvóta-alapú hátrányos megkülönböztetést alkotmányellenesnek találja és megtiltotta. A kvóta-alapú megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy intézmény nem szabhatja meg, hogy hány kisebbségi személyt alkalmazhat, taníttathat vagy foglalkoztathat.

A kvóta-alapú kérdés 1978-ban merült fel, amikoris a Kaliforniai Egyetem megszabta, hogy 100 tanulóból minimum 16 kisebbséginek kell lennie. Allan Bakke-et, egy fehérbőrű amerikait azért nem vették fel, mert a fehérbőrűeknek akkor már betelt a maximum felvehetők száma. A legfelsőbb bíróság azt a határozatot hozta, hogy a kvóta-alapú megkülönböztetés alkotmányellenes és be kell tiltani.

Kritikái

• Ez a fajta megkülönböztetés a társadalmat két részre osztja: "támogatókra" és "támogatottakra", ahol a támogatók igyekeznek kibújni a kötelezettségek alól, a támogatottak pedig visszaélhetnek jogaikkal.
• Alkalmazása során mennyiségi és minőségi határokat (kvótákat) kell szabni néha faji alapon, mikor a jogrendszer célja épp ezen kategóriák eltörlése; továbbá e megosztás sok emberben rossz emlékeket kelt
• Az adományozás erősíti az elmaradottabb társadalmi csoportokban az áldozat szerepet, ahelyett, hogy valóban az esélyek egyenlőségét teremtené meg.
• Ellentmond sokszor a biológiai kiválasztódás szempontjainak, így a túlzott egalizálás a fejlettebb társadalmi önszerveződést gátolja.