Buddhizmus

A buddhizmus vallás az i. e. 6. században jött létre Indiában, s elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a brahmanizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak.

Bevezetés

A buddhizmus megalapítója Gautama Sziddharta herceg, a harcosok kasztjából (Buddha megvilágosodottat jelent) i. e. 560-480 között élt. Csodás körülmények között született, kiváló nevelést kapott, azonban megrázó élményt jelentett számára harmincéves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, a szenvedés és a halál mindenki osztályrésze. Ezért elhagyta családját, lemondott a gazdagságról, és hét évig önsanyargató életet élt. Egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés a tudatlanságból fakad, és úgy lehet megszüntetni, ha felismerjük, hogy a szenvedés a függőségből, a vágyak pedig a tudatlanságból. Az, aki tud, képes megszabadulni a függőségtől, és így eléri a a nirvánát. Ettől kezdve hátralévő életét tanítással töltötte. Az ú.n. jobboldali út a függőség kioltását a vágyak kioltásával akarja megvalósítani, az ú.n. baloldali, tantrikus út, megengedi a vágyakat, amennyiben a függőséget el lehet kerülni tudással (ld. Epstein, 2005).

A buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, s így csodálatos erők működnek benne. A mágikus képességek többsége akkor jelentkezik, amikor a kiválasztott ember eléri a teljes megvilágosodást, és ezzel Buddhává, megvilágosulttá válik. A szent iratok szerint Gautamát több Buddha előzte meg és fogja még követni.

Gautama tanairól egyetlen sor írás sem maradt fenn, azokat később tanítványai foglalták írásba. A legrégibb irat a páli nyelvű Tri-pitaka (három kosár), amely az alaptanításokat írja le. Ezek kiindulópontja az a felismerés, hogy az egész élet szenvedés, melynek oka az élethez való ragaszkodás. Akinek sikerül lemondania a vágyakról, az kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületésekből, és eljut a Nirvánába, ami nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot a mahajana irányzat szerint, míg a hinajana szerint csak a vágyak kialvása. Mindkét irányzat elismeri, hogy a parinirvána (teljes kialvás) után nem lehet a semmit állítani a buddháról. A buddhizmus nem tanítja a lélek egységét, a világ valamennyi jelenségét átmenetinek tartja.

A hinajana szerint az egyén külső és belső világa is egyszerű elemekre oszlik szét, amelyek azonban szigorú törvényszerűségnek vannak alárendelve. A mahajana ezzel szemben azt tanítja, hogy a világ egységes, és minden a tudat teremtménye (jógacsára), és van olyan irányzat is (madhjamika), amely e világot illuziónak, nem létezőnek, önlét nélkülinek tartja. A jógacsara filozófia alapítója Vaszubandhu, a madhjamika filozófia alapítója pedig a második században élt Nágárdzsuna.

Az i. e. 3. században Ceylonon és Nepálban, misszionáriusok térítő tevékenysége útján a 1. századtól Kínában, a 4. században Koreában és Indonéziában, Japánban a 6., Tibetben a 8., Mongóliában és a mai Oroszország egyes területein pedig az első ezredfordulótól terjedt el.

Indokínában és Ceylon szigetén a hinajana vagy theravada buddhizmus terjedt el; Kínában, Koreában és Japánban a mahajana különböző változatai (pl.:Tiszta Föld buddhizmus és az meditációt hangsúlyozó irányzat a csan (szank.:dhjana, koreai szon, japán zen)). Tibetben (és Mongóliában valamint Oroszország egyes területein) a mahajana egy speciális ága fejlődött ki (terjedt el), melyre a helyi vallás (bon) is hatással volt, és ez nem más mint a vadzsrajana. Négy fő irányzata a nyingmapák, a szakjapák, kagyüpák és a gelukpák. Őszentsége, a Dalai Láma e negyedik irányzat követője.

Kagyüpák - Karma kagyü

A karma kagyü a tibeti buddhizmus négy iskolájának egyike.

A karma kagyü vonal

A tibeti Gyémánt Út buddhizmusban négy nagy iskolát különböztetünk meg: a gelug, a szakja, a nyingma és a kagyü vonalakat. A karma kagyü vonal a hangsúlyt a meditációra helyezi, specialitása a tudat természetének közvetlen felismerését célzó mahamudra látásmód és gyakorlat. A mahamudra (magyarul: Nagy Pecsét) segítségével egy életen belül elérhető a megvilágosodás. E tanítások közvetlenül a történelmi Buddhától származnak, és töretlen szóbeli átadáson jutottak el hozzánk. A kagyü vonal tanításait X–XI. században az olyan megvilágosodott mesterek mint Naropa, Maitripa, Marpa és Milarepa minden hétköznapi ember számára érthető és használható világi irányzattá formálták. Nem sokkal ezután Gampopa kialakította a szerzetesi ágat. A XII. század óta egymást követő Karmapa inkarnációknak köszönhetően maradtak fenn mindmáig az eredeti tanítások. Jelenleg az olyan tanítók, mint a 17. Karmapa, Künzig Samarpa és Láma Ole Nydahl adják tovább ezeket a nyugati érdeklődők számára, továbbá támogatják a közel 500 nyugati meditációs központot, és segítik azok munkáját szerte a világon.

A karmapák

A karmapa szó jelentése: „a buddhaaktivitás embere”. Ő a tibeti buddhizmus első tudatosan újraszületett tanítója. A 16. Karmapa a kínai megszállás (1959) miatt elhagyta szülőföldjét, biztosítva ezzel a karma kagyü vonal fennmaradását. Többször járt a Nyugaton, és nyugati tanítványai révén gondoskodott arról, hogy a tudat természetéről szóló Gyémánt Út-tanítások hozzánk is eljussanak. A vonal jelenlegi vezetője 17. Karmapa, Táje Dordzse.

A 17. karmapa, Táje Dordzse

A 17. karmapa, Táje Dordzse 1983-ban született a kínai elnyomás alatt lévő Tibetben. Tizenegy évesen, 1994 elején jutott el Indiába, ahol a hagyományos buddhista képzés mellett nyugati stílusú oktatásban is részesült. Angol nyelvet tanult, és megismerkedett olyan hasznos dolgokkal, mint a számítógép és az internet. Formális kolostori képzését 2003 decemberében fejezte be. 2000 elején Németországban, Ausztriában és Magyarországon adott tanításokat több tízezer embernek. Ez volt első európai körútja, mely a nyugati aktivitásának kezdetét jelentette. 2004 nyarán másodszor látogatott Európába: Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Dániában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában adott tanításokat és beavatásokat, ezzel biztosítva a Gyémánt Út buddhizmus élő átadásának töretlen folytonosságát.

Láma Ole Nydahl

Láma Ole egyike azon kevés nyugatinak, aki a tibeti buddhizmus feljogosított tanítója és meditációs mestere. 1969 decemberében Láma Ole és felesége, Hannah a század egyik legnagyobb jógijának és a karma kagyü vonal vezetőjének, a 16. Karmapának első nyugati tanítványai lettek. A Karmapa mély hatást gyakorolt az életükre, és egyben felkérte őket arra, hogy hozzák el a buddhizmust Nyugatra. Az elmúlt több mint harminc évben megállás nélkül utaztak világszerte, tanításokat adva és meditációs központokat alapítva. Láma Ole spontán frissessége bepillantást nyújt abba az állapotba, melyet mindenki elérhet, ha saját tudatának természetes állapotában időzik.

A Gyémánt Út buddhizmus Nyugaton

Az elmúlt 35 év során Láma Ole több mint 500 meditációs központot alapított szerte a világban, ezekben a központokban tanítványai, kollégái és ő maga is rendszeresen tanítanak. A Gyémánt Út buddhista központok célja, hogy Buddha legmagasabb szintű, dogmáktól mentes tanításait minden érdeklődőhöz eljutassák, így a gyakorlók képesek legyenek minden élethelyzetben fejlődni és mások segítségére válni. Magyarországra az 1980-as évek végén érkeztek meg a Gyémánt Út buddhizmus tanításai Láma Ole modern tolmácsolásában, aki ekkor alapította a budapesti és veszprémi központot. 1992 óta bejegyzett egyházként működnek. Az elmúlt tizenkét évben összesen 19 városi meditációs központ alakult, többségük a megyeszékhelyeken. Központjainkban a meditációk nem tibetiül, hanem magyarul, közérthetően és egzotikus sallangok nélkül folynak. A meditációs központok egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy a több, mint 2500 éves buddhizmus tiszta látásmódjával és hatékony módszereivel modern, közérthető formában bárki megismerkedhessen. Az 1989-ben Láma Ole Nydahl által alapított budapesti Gyémánt Út Meditációs Központ 2001 óta működik a VII. kerületi Huszár utcában. Az épület, noha még közel sem ragyog eredeti fényében, jelenleg is otthont ad egy 130 m² alapterületű meditációs teremnek, egy többnyelvű könyvtárnak, számos közösségi helyiségnek és néhány lakásnak. A központ programjai nyilvánosak és ingyenesek: a hét minden napján 19 órától kezdődnek a magyar nyelven vezetett meditációk, hétfőnként 20 órától tanításokon lehet részt venni, pénteken 20 órától pedig a különböző meditációkhoz kapcsolódó általános tanítások hallhatók. A hétvégéken – márciustól októberig – a központ átépítéséhez lehet kapcsolódni.

A becskei elvonulási központ

1998-ban vásárolták meg a Nógrád megyében, Becske község külterületén található 21 hektáros területet. A Budapesttől 80 kilométerre, északkeleti irányba elterülő, csöndes, hegyvidéki környezet ideális lehetőséget nyújt akár csoportos, akár egyéni meditációs gyakorlatok végzésére. Céljuk, hogy az európai igényeknek minden szempontból megfelelő elvonulási központot hozzanak létre a területen. Ennek érdekében évről évre építkezések és fejlesztések folynak, melyet többek között a meditációs központjaik között lévő szoros együttműködés és barátság tesz lehetővé. Az elvonulási központ évente egy alkalommal – általában augusztusban – otthont ad Láma Ole Nydahl egy hetes meditációs kurzusának, valamint több rövidebb, külföldi és hazai utazótanítók részvételével zajló programnak, havi rendszerességgel tartott meditációs hétvégének. Az elvonulások célja nem az, hogy elbújjanak a hétköznapi élet kihívásai elől, hanem hogy a Gyémánt Út hatékony módszerein keresztül felszínre hozzák és megerősítsék az emberekben rejlő időtlen értékeket. Az ebből megjelenő többlet – a kibontakozó félelemnélküli öröm és az előrelátó, aktív szeretet – hatékonyan támogatja azt, hogy tudatosan dolgozhassanak mindenki javára a hétköznapokban is.

Szokás külön venni az Amerikában és Európában terjedő buddhizmust, bár a metafizikai tanítások nem térnek el a fentebb említett hagyományos iskoláktól, de a közösségi előírások terén megpróbálnak alkalmazkodni a nyugati életformához.

Meditáció

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.

Tudat

A tudat az élőlények viselkedésének leírásakor használt fogalom, amellyel az ú.n. tudatos gondolkodást foglaljuk össze egy szóban, mint egy entitásként gondolva rá. A tudat helyett tehát inkább a tudatos gondolkodást lehet könnyebben meghatározni. Vagy még inkább a tudatos viselkedést, vagy élőlényt. A tudatosnak egy élőlényt akkor nevezünk, ha a környezetéről egy megfelelően komplex modellt alkot, és a szerint cselekszik. A tudatosság jellemzője még a fókuszált, soros feldolgozás. A tudatos gondolkodás alatt sokszor azt is értik, hogy fel tudjuk idézni azt, hogy mit hogyan, miért gondoltunk, azaz azt is tudjuk, hogy mit gondoltunk. Bizonyos elképzelések szerint tudatos az az információ, amely átmegy a nyelvi központon. A tudatos gondolkodással az embernél együtt jár az éntudat is, amely azonban logikailag a tudatosság egy további foka, amikor az élőlény modelljében önmaga is szerepel, magáról is tudatos tudása van.

Éntudat

Az „éntudat” filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat a saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól. Az "én" tudat az öntudat első foka, amellyel a gyermek 2 és fél-3 éves korában önmagáról azonosságot szerez, azaz egyesszám első személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett, hogy egyes szám harmadik személyben szólna róla, mint addig teszi némely gyermek. Az én vagy másszóval ego (és még különböző szinonimái) tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása. Ezzel kapcsolatosan több iskola többféle szerkezetben képzeli el az én strukturálását. A lényeg, hogy az énnek a gondolkodásban (tudatban) rugalmas határai vannak, míg a testérzet nem ilyen rugalmas, de a tudat azt is ki tudja tágítani, mint pl. amikor valaki megtanul gépkocsit vezetni, stb. Az éntudatnak rokon fogalma az énkép, amelynek nagy jelentősége van az emberek viselkedésében, és amelynek alakítására, megváltoztatására a pszichológia vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a személyiségnek problémái vannak önmagával. A leggyakoribb ilyen énkép probléma az istenbetegség, amikor az egyén önmaga erejét és cselekvési lehetőségeit az egész emberiség kollektív erejével téveszti össze - azon az alapon, hogy ezt a helyzetet elgondolni képes.

Énkép

A személy énképe önmagáról kialakított állandósult mentális kép, ami olyan dolgokat foglal magába, amelyek a külső szemlélő számára hozzáférhetőek; eszköz, amellyel a személy kísérletet tesz önmaga objektív szemlélésére. A pozitív énkép kialakítása rendszerint nagy kihívást jelent a személy számára, különösen mivel a közösségek gyakran pontatlan vagy túlzó elvárásokat támasztanak az emberekkel szemben. A következmények súlyosak is lehetnek a személy számára (önutálat). Valójában a kép, amelyet másoknak önmagukról adunk, közvetlenül befolyásolja a cselekedeteiket; ahogy a mondás tartja, „Nevezz egy embert tolvajnak, és lopni fog.” Az énképpel kapcsolatos kérdések („Kövér vagyok? Elég jó ember vagyok? Milyennek látnak engem?”) rendszerint a tizenéves korral hozhatók kapcsolatba; valójában kora gyermekkorral megszületnek, és sok embert egész életében nem hagynak nyugodni. Fontos megjegyeznünk, hogy a személyről szóló információk egy része sosem közvetlenül hozzáférhető mások számára, és ez a bizonyos információ egy pontos és jól működő énkép része lehet. Például csak a személy tudhatja biztosan, hogy a tetteit jó vagy rossz szándékkal követte-e el. A sok történetben előforduló tanulsággal élve: mindig neked kell emlékezned, hogy kicsoda vagy valójában.

Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet. A meditáció jelenlét. Megszűnik minden az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncenrtál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során kontemplálunk. Mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki akkor egy zajos piactéren tud a legjobban meditálni.

Mi a buddhista meditáció?

A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Első szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetővé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmező távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul samatá-nak, tibetiül siné-nek hívják. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk „laboratóriumi körülményei” között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlődésünk első lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja. A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki.

Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás.

Buddha

Buddha - szanszkrit nyelven a Megvilágosodott, az a személy, aki elérte a megvilágosodást.

Szanszkrit nyelv

A szanszkrit nyelv (/samskrtā vāk/ संस्कृता वाक्), amely az egyik legősibb indoeurópai nyelv, nemcsak ókori nyelv, de India egyik hivatalos nyelve is. Hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban. A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű írás a Rig-véda (/rgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták.

Sákjamuni Buddha

A történeti Buddha, családi nevén Sziddhártha Gautama (Lumbini, Kr.e. 544. - Kr.e. 464., Kúsingara) a buddhizmus vallásának alapítója. Egyetlen gyermek volt, édesanyja halála után nagynénje nevelte. Felesége Jasódhara, egyetlen fia Ráhula. A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624., 566. és 448. is.

Élete

Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése - a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek, a család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó vagy "buddha" lesz, amely azt jelenti: Felébredt! Apja inkább szerette volna, ha ő örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült amikor fia 16 éves korában megnősült. Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, askézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem az közép utat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelesére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.) Mígnem áprílis-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmóddal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát (állapot, nem hely). 49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha, csak kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra és hogyan érte el a megszabadulást. Ez csak az egyik módszer. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványul.

A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni. 80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint (By Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu - Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm) valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezett a halálhoz. Elhamvasztották majd ereklyéit 8 részre oszották. Ezen ereklyék egy jelentős része Sri Lankán "található". A job kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el - dagoba, stupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják - másolata a múzemban látható, és igyne csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata -, majd ezt a tookozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/stupa-ban tartják bezárva. Nem nyitják fel - az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéröl. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.

Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz megvilágosodott), a következő világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr.u. 4500 körül.

Tanítása

Tanításainak szöveges gyűjteménye a Pâli kánon vagyis a: Tipitaka (Háromas kosár) (angulul, folyamatosan bővülő fordítások: www.accesstoinsight.org/canon/index.html)

A buddhizmus Magyarországon

Magyarországon a buddhista irodalomnak komoly hagyományai vannak, Kőrösi Csoma Sándortól kezdődően a XX. század első felében megjelent fordításokig. A buddhista tanok közvetlenül is terjedhettek, éppen az egyházilag legsötétebb időkben, ugyanis Budapesten 1956-ban megalakult a Buddhista Misszió, a német származású Lama Anagarika Govinda támogatásával. Könyveket ugyan nem adhattak ki, ám "szamizdat" formájában már a '80-as években jegyzeteket sokszorosítottak, amik '89 közeledtével egyre komolyabb külsőt kaptak, és könyvként is megjelenhettek. A misszió vezetője Hetényi Ernő volt, aki maga is megkapta a láma-beavatást. Ezekben az években Őszentsége, a Dalai Láma többször is járt Budapesten, még "első", hivatalos útja előtt...

Ugyancsak 1956-ban alapította Hetényi Ernő (Berlinben és Budapesten egyidejűleg) a nemzetközi buddhológiai intézetet, amely a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet nevet kapta.

1990 után sorra alakultak a buddhista rendek, iskolák, a hirtelen jött szabadság azonban itt is bizonyos fokú felhigulást eredményezett. A tan könyvkiadása is átvette a könnyedebb, ám kevésbé alapos angolszász kézikönyveket, ugyanakkor Kőrösi Csoma Sándor munkáinak jó része még ma is lefordítatlan.

Magyarországon ezidáig hat sztúpát (emlékhelyet) építettek: Budapesten 2, Budakeszin, Bükkmogyorósdon, Zalaszántón és Tar községben 1-1.

A Tan Kapuja Buddhista egyháznak Magyarországon van egy akkreditált felsőfokú intézmánye:

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola (Budapest): buddhista tanító diploma szerezhető. Hivatalos oldala: www.tkbf.hu

Dalai láma

A dalai láma a tibeti buddhizmus gelug vonalának vezetője. A jelenlegi – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gjaco (Tenzin Gyatso). Minden második tibeti buddhista szekta elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének. Igazából a Pancsen Lámának magasabb vallási rangja van a dalai lámánál, így a dalai láma inkább átmeneti vezetőnek tekinthető. Ez a pozíció gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíciót a Gelugpa irányítás alatt (a 17. század közepétől 1959-ig, amikor a dalai lámának Indiába kellett menekülnie).