Vallástudomány

Meghatározás

A vallástudomány a vallásokkal foglalkozó tudomány. Ez azt jelenti, hogy a vallástudomány tárgya a vallás; a vallások keletkezésével, fejlődésével, összefüggéseivel foglalkozik. Azt is mondhatjuk, hogy történelmi, szociológiai és pszichológiai kérdésekkel. Azaz a vallástudomány a történelem, szociológia és pszichológia egy-egy speciális ágának összevont elnevezése. Egy interdisziplináris tudományról van tehát szó. Ennek megfelelően beszélhetünk vallástörténetről, vallásszociológiáról és valláspszichológiáról.

Nem szabad összekeverni a vallástudományt a teológiával, hiszen a teológia a vallások tartalmának igazságával, és ezek összefüggéseivel kíván foglalkozni, míg a vallástudomány ettől eltekintve egy adott tárgynak kezeli a vallást, és leírja azt.

Ágai

• vallástörténet
• összehasonlító vallástudomány
• valláspszichológia
• vallásszociológia
• neuroteológia

Összehasonlító vallástudomány

Az Összehasonlító vallástudomány a vallástudomány egy szakterülete, mely a világ vallásai közös témáinak és fogalmainak értelmezési különbségeit vizsgálja. Ez a szakterület a leírt történetek megvizsgálásával igyekszik értelmezni vallásos szóképeket és változatos módszerekkel próbálja a különböző vallási hagyományok közötti lehetséges közvetlen kulturális kapcsolatokat feltárni.

Szakterületek

• Keleti- és nyugati vallások összehasonlítása
• Kereszténység és buddhizmus
• Kereszténység és zsidóság
• Kereszténység és iszlám
• Zsidóság és iszlám
• Hinduizmus és iszlám
• Teremtéstörténet
• Fundamentalizmus

Vallásfilozófia

A vallásfilozófia viszonylag új keletű szó. A vallásfilozófia feladatának tekinti a filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, elemzését, a filozófia és a teológia a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását.

Valláskritika

A valláskritika egy olyan gyűjtőfogalom, ami a vallások, vallási csoportok és egyházak vélt vagy valós érdemeit, nézeteit, tetteit vitató véleményeket foglal magába.

A valláskritika főbb területei

• adott valláson belüli, belső
• más vallástól származó, külső
• vallásokkal szembeszegülő ideológiák által megfogalmazott kritika (pl. ateizmus)
• teológiai
• független vallástudományi módszertannal létrejött
• összehasonlító, független
• humoros és parodisztikus
• indulatkeltő, kirekesztő, megbélyegző

Filozófiai kritikák

A vallásokat sokféle szinten, sokféle filozófiai szempontból kritizálják (ld. Angeles (1997)). A következő filozófiai irányzatok tartalmaztak jelentős valláskritikát:

• az epiküreanizmus
• a felvilágosodás filozófiája (Voltaire, David Hume, Locke, Francis Diderot)
• a korai egzisztencializmus (Friedrich Nietzsche)
• a materialista dialektika (Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Vlagyimir Iljics Uljaniov Lenin)
• a logikai pozitivizmus

Történelmileg, irodalmilag híres kritikák

• Cornelius Tacitus: Annales

„…Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.

…Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

Tacitus összes művei.

Tudományos jellegű kritika

A vallástudomány minden egyes ága alkalmas lehet a vallás kritikájára is, értelmezéstől függően. Így lehet pszichológiai szempontból is magyarázni, vagy kritizálni (ld. Pascal Boyer (2002)).

Neuroteológia

A neuroteológia a spiritualitás, a vallás, és a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradícionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolóciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Az eredmények egyik értelmezése szerint ezek a vallásos élmények az agyi struktúráink által keltett jelenségek. Ez az Occam borotvája elvvel együtt a vallások egyik lehetséges kritikája.

Neuroteológia vagy bioteológia a tudományos kutatás egy viszonylag új területe, amely a spiritualitás, vallás, hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradícionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolóciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Ilyen élmények például azok, amelyben a tudatosság, az univerzummal való egység, a téridőnkívüliség, megvilágosodás, módosult tudatállapotairól számolnak be, amelyek a hit egyik alapját képezik sokak számára.

A neuroteológiában például a pszichológusok a szokásos neurobiológiai eljárások szerint megpróbálják meghatározni, hogy az agy mely területei aktívizálódnak, vagy inaktiválódnak bizonyos élmények átélése esetén. A jelenlegi agytomográfiás technológiák felbontóképessége jelentős előrelépést jelent az 1950-es és 1960-as évek viszonyaihoz képest, amikor csak az agyhullámok változásait tudták vizsgálni ilyene setekben. A jelenlegi technológia elérhetővé teszi, hogy az agyhullámok változásainak okát is vizsgálják. A kissé szenzációhajhász címekben ezen a kutatások eredményeit "God Spot" kifejezéssel is illetik, amely kicsit félrevezető, hiszen valószínúleg nem egyetlen, és nem egy nagyon kis terület köthető a vallásos élményekhez.

David Wulf a massachusetts-i Wheaton College kutatója szerint, a mostani agytomográfiás eljárások a spirituális élmények kultúrák, vallások és területek közötti állandóságával "azt sugalmazza, hogy az közös ok valószínűleg az agybeli struktúrák hatása".

A neuroteológia részben kifejlett tudományos diszciplínák alterülete, részben viszont olyan filozófiai gondolkodók is kapcsolódnak hozzá, amely miatt egyes lazábban értelmezett és ide kötött kutatás pszeudotudománynak is minősíthetőek.

Neuroteológia eredményei

• Az 1980-as években Dr. Michael Persinger kísérleti alanyok temporális lebenyét mágneses mezővel stimulálta, hogy megvizsgálja, hogy tud-e vallásos élményeket előidézni. A vizsgálatai szerint a stimulálás leginkább egy "időtlen lény jelenléte a szobában" élmény előidézésére volt alkalmas. Ez a kutatás nagy szenzációt keltett, és a neuroteológia születésének mondható. Érdekesség, hogy Richard Dawkins, híres ateista tudós is alávetette ennek a kísérletnek magát, de nála nem tapasztaltak, csak "evilági" hatást.

• Dr. James Austin neurobiológus a "Zen and the Brain ("Zen és az agy") című könyvében azt írja, hogy a téren és időn kívüliség élménye bizonyos magasabb funkciók kiesésének tudható be, úgymint az amygdala, amely a veszélyeket monoitorozza a parietális lebeny, amely térben és időben orientál, és az én és a világ distinkcióért felelős, a frontális és temporális lebeny, amely az időt reprezentálja és öntudatosságot gerjesztenek.

• Andrew Newberg és társai, buddhista szerzetesek meditációját, és ferences apácák mély imáit vizsgálták agytomográfiás eljárásokkal, és haosnló eredményekről számolnak be.

• Vilayanur Ramachandran, neurobiológus, 1997-ben szintén a temporális lebeny és spirituális élmények közötti összefüggésről számolt be vizsgálatai alapján. Ezek szerint a temporális epilepszia, és a spirituális fogákonyság között van összefüggés.

• Az epilepszia és vallásosság közötti összefüggés régi hagyományos nézet egyben. Bizonyos történészek ezzel magyarázzák Pál apostol (Saul) megtérésének leírását az Újtestamentumban.

• Gregory L. Holmes, neurobiológus egy közismert 19. századi próféta és író, Ellen White esetét vizsgálja, és arra a konklúzióra jut, hogy profetikus élményei és írásai valószínűleg epilepsziás temporális lebeny problémák miatt voltak, egy baleset következtében. Sajnos Ellen White már nem vizsgélható, tehát ezt az eredményt csak a baleset, és a viselkedésének leírásai támasztják alá. Inkább, mint érdekességet említjük, mint igazán erős eredményt.

• Dean Hammer, genetikus a spiritualitás és genetikai állomány közötti összefüggéseket kutatva talált egy olyan gént, amely statisztikailag gyenge korrelációt mutatott a spirituális tesztek eredményével. Hipotézisét a "The God Gene" című könyvében publikálta, amelyet sok kritika ért szenzációhajhász címe és állítólag túlinterpretált eredményei miatt Carl Zimmer kritikája, Scientific American.

• Ide tartoznak a hit gyógyító hatásáról szóló kutatások is. Tudományos szempontból egy beteg hite, mint pszichés állapot az ú.n. placebo hatás mintájára valóban befolyással lehet a gyógyulására. Folynak vizsgálatok a placebo hatást kiszűrő kettős vak kísérletek a távoli ima gyógyító hatásáról. Számos cikk számol be egy statisztikailag kis hatásról, mások ezt is vitatják, és a kísérlet tervezésének hibáinak tudják be ezeket. Hatástalanságot, sőt, ellentétes hatást kimutató vizsgálatok is léteznek. Összességében nem mondhatjuk, hogy tudományosan elfogadott, hogy a hitnek a placebo hatáson kívül lenne gyógyítő ereje.

Placebo

A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni. A placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, ill. a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben mindkét csoport úgy tudja, hogy valódi gyógyszert kap. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha észrevehetően azok között tapasztalnak javulást, akik valódi hatóanyagot kaptak, nem pedig placebót. A placebo másik célja a szimuláns betegek kiszűrése. Az orvosi gyakorlatban ilyen célra legtöbbször szőlőcukrot alkalmaznak, ha tabletta formájában kell a betegnek adni; illetve fiziológiás sóoldatot, ha infúzió formájában.

Memetikai irányultságú kritika

A memetika kutatói szerint a vallásoknak memetikai magyarázatot adhatunk. Bizonyos memetikusok (ld. Dawkins, Blackmore) továbbmenve azt állítják, hogy ezek az emberiség olyan képzetei, amelyek nem azért terjedtek el, mert igazak, hanem más okból, így a vallások hagyományos felfogásának egy kritikáját kapjuk.

Vallásszabadság

A vallásszabadság, más néven szabad vallásgyakorlás azon alapvető emberi jogot jelenti, mely szerint az embereknek megengedett a hitük szerinti vallásos tevékenységek gyakorlása illetve ezek hirdetése (amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti). Tágabb értelemben a vallások és bizonyos (a fenti alapvető emberi jogokat tiszteletben tartó) világnézetek (beleértve akár az ateizmust is) egyformán hirdethető, képviselhető és az állam szempontjából egyforma elbirásásban részesülő állapotát értik. Ez az alapvető emberi jog nem mindenhol és mindenkor valósul(t) meg a történelem során az emberi társadalmakban. A vallásszabadság, mint állapot ellentéte szélsőséges esetben a vallásüldözés, enyhébb esetekben a vallási, egyházi diszkrimináció. Ennek ellentéte a vallási tolerancia. A vallásszabadságba beletartozik a vallások szabad birálhatósága a szólásszabadság és a valláskritika is.

A vallásszabadság története

A történelem folyamán ritka volt a teljes vallásszabadság. A „törzsi vallások” idején a különböző vallású törzsek sokszor harcoltak egymással, és később is előfordultak vallásháborúk, ill. kisebb-nagyobb vallási villongások. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a vallásháborúk oka ritkább esetben volt valódi hitbeli nézetkülönbség, az anyagi-ideológiai-politikai mozgatórugók a legtöbb esetben kimutathatóak. Vallásháborúkra példa: a keresztes háborúk, az iszlám nevében folytatott fegyveres terjeszkedés és hódítások, ideértve a közép- és kelet-európai oszmán török hadjáratokat, a reformáció és ellenreformáció korában folytatott háborúk (pl. a harmincéves háború), illetve ilyen ízük is van modern kori konfliktusoknak pl. a szovjet utódállamok területén vagy az arab-izraeli területeken.

A „kultúrateremtő” vallások megszületésével az éppen uralkodó vallások gyakran nem-háborús időkben is elnyomták vagy betiltották a többi vallás gyakorlását, vagy akár lépéseket is tettek más vallások gyakorlónak meggyilkolására. Ez a vallásüldözés. Ez különösen az euro-atlanti civilizációra volt jellemző, a középkori keleten a vallási tolerancia nagyobb volt, sok rivális filozófia, vallás és világnézet tudott együttélni a mai napig is India, Kína területén.

A vallásüldözés példái: a keresztényüldözések (zsidók ill. a többistenhívő rómaiak által), a kereszténység nevében folytatott inkvizíció Európában, az iszlám nevében folytatott hódítások az Arab-félszigeten; kommunizmus is a huszadik századi Európában vagy Ázsiában, ami a „tudományos világnézeten” (marxizmus-leninizmus, sztálinizmus) alapulva tiltotta (térben és időben változó hevességgel) a szabad vallásgyakorlást. A történelem során a pogányokat, a zsidókat és az iszlám hitűeket is érték üldöztetések Európában.

A reformáció korabeli vallásháborúkat az augsburgi vallásbéke zárta le, a késő középkori Magyarország, különösen pedig Erdély történelme - feltéve, ha az adott korabeli európai helyzethez viszonyítjuk - is meglehetősen jó példa az egyre nagyobb fokú vallási toleranciára (1568-as tordai országgyűlés).

Vallásszabadságot biztosító törvények

Az 1568-as tordai törvény

Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse [...], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől [...], mert a hit Istennek ajándéka...” (Hozzá kell tennünk, hogy ez a szabadság „csak” négy keresztény vallásra: a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott.)

Az Emberi Jogok Nyilatkozata

A vallásszabadságot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is deklarálja:

18. cikk

„Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”

A Magyar Alkotmány

A Magyar Alkotmány 1949 óta biztosítja a vallás szabadságát:

"54. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól. "

Ez a cikkely jelenleg ebben a formában érvényes:

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Magyarországon a rendszerváltás (1989-1990) időszakában az alkotmány alapján egy törvényt is hoztak: 1990. évi IV.

Az Alapvető Jogok Európai Kartája

A vallásszabadságba az is beletartozik, hogy mindenki szabadon, mindenféle külső kényszerítő tényező nélkül tudja megválasztani a saját vallását, vagy - ateisták esetén - a világnézetét. Továbbá az is, hogy ha közben megváltoztak a nézetei, bármikor szabadon elhagyhasson egy adott egyházat, vallást és másikat választhasson magának. Ez utóbbi esetben sok bírálat éri a Magyar Katolikus Egyházat, hogy állítólag annak ellenére is a tagának tekint egyeseket, hogy azok már egy másik vallás tagjai.

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. Jegyzőkönyvön kívül a nizzai értekezleten 2000. december 7-én elfogadott Alapvető Jogok Európai Chartájának 10. cikkelye is foglalkozik a vallásszabadság kérdésével:

"10. cikkely Gondolat,- lelkiismereti és vallásszabadság

1. Mindenkinek joga van a gondolat- lelkiismereti és vallásszabadsághoz. Ezek a jogok magukba foglalják a vallás és hit változtatásának szabadságát, valamint a vallás és hit egyénileg, vagy másokkal közösségben, nyilvánosan vagy magán keretek között történő kifejezésre juttatását imádsággal, tanítással, gyakorlással, vagy szertartásokkal.

2. A katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályzó nemzeti jogszabályok szerint el kell ismerni."

Valláskritika

“Minden egyénnek joga van a szabad gondolkodáshoz, a szabad vallásgyakorláshoz, a lelkiismereti szabadsághoz…”; “Minden egyénnek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz és a szólásszabadsághoz, ami azt is jelenti, joga van hozzá, hogy ne üldözzék a véleménye miatt, és azért sem, ha határokra tekintet nélkül, bármiféle eszközzel keresi, kapja és terjeszti az információkat és a gondolatokat.” Részlet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. szakaszából.

Tehát a vallások bírálata, kritizálhatósága, vagy a velük szembeni emberbarát szkepticizmus, ugyanolyan alapvető emberi jog, mint a gyakorlásuk.

Esélyegyenlőség kérdései

Esélyegyenlőség a tanok terjesztésében

A vallásszabadság azt is jelenti, hogy a különféle vallások, egyházak és világnézetek követői azonos jogokat és azonos segítséget kapnak a tanaik terjesztésében, és egyiket sem gátolják, és nem is favorizálják törvényekkel, rendeletekkel. Például ezen elv alapján egyre több országban kiszélesedett a tanítható vallások száma az oktatásban. Hazánkban is egyre több vallás, egyház kap ingyenes lehetőséget a köztelevizíóban vallási műsorok leadására. Sőt egyre több országban ezeket a jogokat az ateisták is megkapják.

Az egyházalapítás és a gazdasági esélyegyenlőség problémái

A (minden jelző nélküli) egyházak kiemelt társadalmi szerepét Magyarországon törvény rögzíti (1990. évi IV., a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény), melyet még az utolsó nem-szabadon választott országgyűlés fogadott el.

Egyes, elsősorban SZDSZ-es politikusok és közéleti szereplők, illetve egyes kisegyházak szerint csak akkor beszélhetünk vallásszabadságról, ha az állam egyenlő esélyt ad minden vallásnak, egyháznak és világnézetnek pénzügyi területen is. Szerintük ezt az esélyegyenlőséget például sértette volna a hazánkban bevezetni kivánt úgynevezett „történelmi egyházak” és „destruktív szekták” minősítések, amely jelenősen befolyásolta volna az adott egyházak pénzügyi, gazdálkodási lehetőségeit. Mások szerint a történelmi egyházaknak (pl. az általuk végzett szociális és oktatómunka miatt) kiemelt társadalmi szerepük van, melyet támogatni kell. Semjén Zsolt bírálata szerint

„Miközben a preambulum reálisan szól az egyházak társadalmi súlyáról, mondván, hogy az egyházak »a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői, a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében«, addig a konkrét egyházalapításnál a fentiekkel ellentétesen egyháznak azt tekinti, amit száz személy alapít”. Tehát a vallás lényegétől, történelmétől és tevékenységétől függetlenül, egy szabadidős egyesület szabályozását alkalmazza az egyházra, aminek így akarva-akaratlanul az az üzenete, hogy van, aki bélyeget gyűjt, van, aki horgászik, és van, aki katolikus. „A több száz "egyház" nem jelentéktelen része puszta adócsalás, szélhámosság. De még ennél is ártalmasabb, hogy az egyházellenes politikai erők ezeket az álegyházakat és destruktív szektákat politikai céljaik érdekében támogatják - mit sem törődve az ellopott adóforintokkal és a szekták által tönkretett gyerekekkel, családokkal -, azért, mert ezzel vélik relativizálhatónak a történelmi egyházak társadalmi tekintélyét. Évről évre megpróbáltuk reális feltételekhez kötni az egyházalapítást, amit a balliberális oldal - kétharmados lévén a törvény - másfél évtizede megakadályoz” (Új Ember, LXI. évf. 4. [2945]; 2005/01/23 sz.).

Vallási diszkrimináció a rendszerváltás után

Tomka Miklós vallásszociológus szerint (Hátrányban a felekezeti iskolák, Magyar Nemzet, 2005. 09. 24., 6. old.) kimutatható az egyházak iránti negatív elfogltaság kormányzati szinten is, pl. a közoktatásügyi ill. az esélyegyenlőségi(!) minisztérium részéről az egyházi fejkvótákkal kapcsolatban. Egy másik példa - ez már az intézkedések szintjén - hogy az állami költségvetés az iskolafinanszírozás egy részét az önkormányzatokra hárította. Az intézkedés után egy évig az volt a helyzet, hogy az iskolák költségeinek egy részét az állami költségvetés fizette - ezt az egyházak is megkapták - a másik részét az önkormányzatok saját költségvetésükből - ebből az egyházi iskolák nem részesültek. A diszkriminációt a független magyar bíróság és az alkotmánybíróság is elítélte (1997. ápr.). Ez és az egyházi tiltakozás vezetett részben a vatikáni szerződés megkötéséhet, ami átmenetileg minimálisra csökkentette az egyházi iskolák hátrányát. Ez a katolikus egyházakkal köttetett, de a kormány hasonló megállapodásokat kötött azután más egyházakkal is. Tomka szerint szokásos egyházellenes „trükk” még a szociális intézmények finanszírozásának pályázati útra terelése, mert a pályázatok gyakran kikötik, hogy „felekezetileg elkötelezett intézmények” nem pályázhatnak.

Vallásüldözés

Vallásüldözésnek nevezzük azt, amikor a vallást gyakorlókat súlyos (életüket, személyes vagy vagyoni biztonságukat veszélyeztető) bántalom éri a vallásuk miatt szándékosan, rendszerszerűen egy ország hatalmon levő csoportja által.

A vallásüldözés során az államhatalom vagy valamely hatalommal rendelkező szervezet számára nemkívánatos vallás embereit megsemmisítik, megölik, meghurcolják, bebörtönzik, megfélemlítik. Vallási kegytárgyaikat, templomaikat, szent könyveiket megsemmisítik, lerombolják, elégetik.

Amennyiben "csupán" előnytelen helyzetbe hozásról van szó, vagy nincs szó szervezettségről, vagy nem a hatalom követi el ezeket, akkor vallási diszkriminációról beszélhetünk.

Vallásüldözés a távoli múltban

A szinkretisztikus politeista kor

Az ókor kisebb városai, államai illetve nagybirodalmai, mint az Egyiptom, Hellász illetve Róma, általában szinkretisztikus politeista (azaz „kevert többistenhívő”) államvallással rendelkeztek. Minden városnak („nemzetnek”) megvolt a saját védőistene, ezen kívül az egyes családoknak és nemzetségeknek is megvoltak a maguk védőistenei vagy védszellemei, bálványai. A szinkretizmus azt jelentette, hogy a különféle vallások befogadhattak, elismerhettek más vallásokból isteneket (gyakorta úgy, hogy azonosították azt az adott vallás egy régebbi istenével). Az istenek effajta vallások közti vándorlásának gyakran politikai okai voltak (pl. egy függő helyzetben lévő város elfogadhatta védőisteneként az őt függő helyzetbe kényszerítő másik csoport vallásának egyik istenét, ezáltal a domináns csoport elismerte a függő helyzetben lévők bizonyos jogait és ígéretet tett ezek védelmére; utóbbiak pedig a függőséget). Ily módon a szinkretizmus általában együtt járt a vallási toleranciával.

A monoteizmus

A szigorú monoteizmus első ismert rendszerének Ehnaton egyiptomi fáraó (Kr.e. 1364-1347) nevéhez fűződik, aki kijelentette: nincs más igazi isten, csakis Aton napisten a többi elterjed tiszteletű isten pedig vagy ennek alakja, vagy hamis isten (mint az addigi napisten, Ámon-Ré), vagy pedig „megállt mozgásában”. Aton vallását megpróbálta államvallásá formálni, a többi isten tiszteletét, különösen az addigi főistenét, Ámonét, tiltotta és üldözte; pl. Ámon egyházának minden vagyonát elkobozta. Cselekedeteinek okáról, értelmezésről a mai kor véleménye erősen megoszlik; egyesek szerint politikai okok motiválták, mások szerint elmebetegség, megint mások szerint más. Halála után Egyiptom újra az Ámon-papság uralma alá került, Aton híveit pedig üldözték.

Nagyjából ez időszakra datálható Mózes fellépése és a monoteisztikus izraelita vallás csíráinak megjelenése olyan, korábban vélhetően szinkretisztikus törzsi vallások összeolvadásából, melyek főisteneinek nevei az egyisten nevének szinonimáivá váltak (Él-Adonáj-Jahve stb.). Az izraeliták elfoglalták a nagyjából a mai Izrael területén elhelyezkedő földeket, és monoteista államot alapítottak. Ezt a Róma Birodalom később uralma alá vonta. A rómaiakkal való együttműködés tekintetében a zsidó vezetők megosztottak voltak. A szadduceusokat inkább a rómaiakkal való együttműködés, míg a farizeusokat az elzárkózás és ellenségesség jellemezte. A rómaiak szintén megosztottak voltak, hol a zsidóknak adandó nagyfokú politikai és vallási autonómia, hol pedig a Rómából való kitiltás, illetve üldözés és háborúskodás jellemezte őket (a kapcsolat végül Jeruzsálem megostromlásával és a központi templom elpusztításával ért véget). A zsidók és rómaiak háborúiban, ellenségeskedésben és együttélésében nem pusztán vallási tényezők játszottak szerepet, sokszor geopolitikai ill. politikai tényezők motiválták a két fél tevékenységét mindkét oldalról.

A rómaiak két másik vallást is üldöztek az izraelita valláson (illetve ennek „szektás” változatain) kívül, a druidizmust és a kereszténységet. Julius Caesar, mikor meghódította Gault, felismerte a druidákban a kelta ellenállás fő mozgatórugóit, a római befolyás és civilizáció ellenzőit, és emiatt nekilátott az elpusztításuknak. Gall háborúk című művében nem túl hízelgő, bár többnyire tiszteletteljes leírásban számol be a druidákról, igaz, az emberáldozat gyakorlatával kapcsolatos részt valószínűleg eltúlozta és kiszínezte. Britannia szigetének megszállását részben az motiválhatta, hogy eltörölje a druidák egyik fő erősségét. A valamivel később élt Tacitus drámai leírásban számol be egy druida erőd elpusztításáról Anglesey szigetén.

A kereszténység a judaizmusból levált monoteista vallás. Szemben az etnikai alapon is szerveződő judaizmussal, a kereszténység a korai idők kivételével nem idegenkedett a „pogányok” (görögök, rómaiak, szírek stb.) megtérítésétől, megkeresztelésétől sem. Nero császár uralkodása alatt kezdődött a pogány rómaiak általi keresztényüldözés. A keresztények üldözésének több oka is volt, az egyetlen hitbélinek mondható ok, hogy az egyistenhívő keresztények (ahogy a zsidók is) idegenkedtek istenként elismerni a mindenkori római császárt. Konstantin császár államvallássá tette a kereszténységet. A kereszténységen belül az az irányzat kezdett felülkerekedni, melyből később a katolikus egyházak lettek; de míg ez bekövetkezett, az egyes keresztény irányzatok, szekták komoly szellemi és ideológiai harcot folytattak egymással és más filozófiai-vallási irányzatokkal. Ez a harc nem volt egyoldalú, váltakozó sikerrel és hevességgel folyt.

A nyolcadik századra a kereszténység jól láthatóan vezető vallássá vált Európában és a környező területeken, és megkezdődött a megszilárdulás időszaka, melyet az eretnekek üldözése és az egyistenhívő vallásokra jellemző más vallásüldözések jellemeztek. A keresztes hadjáratokat minden valószínűség szerint inkább a vagyonszerzés és az imperializmus motiválta, nem vallási okok. A keresztény vallásüldözés az inkvizícióval érte el tetőpontját. Amerika meghódítása után sok esetben az ott élő (általában animista vagy politeista) benszülötteket is irtották a fehér civilizáció képviselői. Ez általában kiegészült az áttérítés szándékával, és ennek erőszakos formáival, így a vallási tárgyú emlékek pusztítása is kísérte, noha ennek ellenkezőjére és a békés missziókra is sok példa volt.

A keresztény birodalmaktól délre és keletre időközben új egyistenhívő vallás alakult ki: az iszlám. A muzulmánok Észak-Afrikában, a Közel-keleten, Észak-Indiában és a környező területeken. Időnként az iszlámmal való szembeszállás is üldöztetéshez vezetett.

Áltudomány

Áltudománynak az olyan gondolatokat, eszmerendszereket, elgondolásokat nevezzük, amelyek magukat tudományként határozzák meg, de a tudomány fogalmának nem felelnek meg. (Leggyakoribb hibájuk a természettudományos kutatások alapját képező, szigorúan ellenőrzött és statisztikailag kiértékelt és megfelelően interpretált, reprodukálható kísérletek vagy ennek megfelelő más érdemi tesztelési eljárások hiánya.

»Még korunk szélhámosainak is tudósnak kell magukat szinlelni, mert különben senki sem hinne nekik.« C.F. Weizsacker

A tudomány igazságtartalmára nézve tesztelhető (tehát potenciálisan igazolható vagy cáfolható) ismeretek gondolati rendszere. Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, akkor az nem tudomány. A "nem tudomány" jelzőként alkalmazva nem foglal magában értékítéletet. Attól, hogy valami nem tudomány még nagyon értékes lehet, hiszen gondolati rendszert a vallások, mitológiák, népmesék, regények vagy más művészeti alkotások is képezhetnek. Hasznosak lehetnek továbbá olyan igazolt ismeretekből álló „tárházak” is, amelyek viszont nem alkotnak gondolati rendszert, pl. telefonkönyv.

A nem tudomány akkor válik áltudománnyá, ha magát megtévesztő szándékkal tudományként tünteti fel. Éppen ezért az áltudomány minősítést egyértelműen pejoratív értelemben használjuk, amit az így minősített elméletek követői szinte mindig visszautasítanak. Fontos, hogy az áltudomány fogalomkörébe ne vonjuk bele a kultúra azon területeit, amelyek önmagukban ugyan nyilvánvalóan nem tudományok, elnevezésükben mégis tudományosságra való utalás fedezhető fel, ez az utalás azonban nem megtévesztő szándékkal történik, hanem csupán hagyományos szóhasználati maradvány és e szakterületekre maguk a művelőik sem mint tudományra tekintenek. Ilyenek tipikusan a vallásos és nem vallásos világnézetek bölcseletei (mitológiák, teológia, filozófiai irányzatok ...), valamint egyes önmagukban tudományt nem alkotó segédtudományok és hobbi szakterületek, mint a numizmatika, filatelia, fenetikus zootaxonómia, zoológiai nomenklatúra, muzeológia, stb. Utóbbiak, bár a tudomány fogalmának nem felelnek meg, gyakran hasznos segítséget nyújtanak a valódi tudományos kutatások számára is.

Fenti okok miatt gyakran nehéz egy gondolati rendszerről egyértelműen eldönteni, hogy áltudomány-e vagy sem. Ha nyilvánvaló, hogy nem törekszik állításainak igazolására, hanem pl. kinyilatkoztatásokból, jelentős személyiségek állításaiból, hallomásból származó történetekből, vagy légből kapottan vezet le újabb megállapításokat, akkor egyértelműen nem tudományról van szó.

A kérdés eldöntését nehezíti az is, hogy egykor tudományosnak és nyitott kérdésnek számító, de ma már közismert evidenciák miatt elvetett, vagyis általánosan tudományosan komolytalannak tartott elméletek makacs követőire is alkalmazható (pl. a sumer-magyar rokonság hívei, asztrológia hívei, „körnégyszögesítők”, örökmozgókészítők, alkimisták). Ilyen esetben egy ma már tudománytalannak minősülő gondolati rendszer művelői valóban értékes múltbeli gyökerekre, valódi tudományos előzményekre, sőt sok esetben neves és ma is elismert tudománytörténeti személyiségek tekintélyére hivatkozhatnak.

Áltudományosság gyanújára okot adó tényezők

Az áltudományosság természetesen nem valamely témakör sajátossága, hiszen szinte minden kérdést lehet tudományosan és áltudományosan is tanulmányozni. Egyes témakörök azonban másoknál gyakrabban vonzzák a kalandorokat, így gyakrabban nyújtanak tápot áltudományok megjelenéséhez.

• Áltudományok megjelenésére az alábbi esetekben kell gyanakodnunk ("kockázatnövelő tényezők"):

• 1. ha egy kérdéskör adott módszerekkel való tanulmányozása nem igényel komolyabb előképzettséget,
  2. ha egy kérdéskör tanulmányozásához nincs szükség más tudományágak eredményeire,
  3. ha egy kérdéskör tanulmányozása kapcsán levont megállapításokat nem törekszenek a többi tudomány által is elismert eljárásokkal, körültekintően ellenőrizni, tesztelni,
  4. ha valamilyen kérdéskör "kutatása" rövidtávú üzleti előnyökkel jár,
  5. ha valamilyen kérdéskör "kutatása" rövidtávú politikai erőforrás lehet, vagy széleskörű népszerűséget eredményezhet, esetleg "csoporthoz tartozási" érzelmeket lovagolhat meg,
  6. ha egy kérdéskör tanulmányozója magát és szakterületét a kereskedelemben és szolgáltatásokban megszokott módon reklámozza,
  7. ha egy kérdéskör tanulmányozója azt állítja, hogy "szakterülete miatt" más tudományok művelői "üldözik", vagy rosszhiszeműleg elnyomják,
  8. ha egy kérdéskör tanulmányozói anyagi támogatás vagy egyéb haszonszerzés érdekében leendő (de még nem publikált) eredményeik azonnali alkalmazhatóságát, gyors és forradalmi "tudományos áttörést", esetleg egyéb azonnali "világmegváltást" ígérnek,
  9. ha egy módszer eredményességét és hatékonyságát sikeres alkalmazásokról szóló egyedi események felsorakoztatásával igyekeznek bizonyítani a tudományos háttér érdemi feltárása helyett,
  10. ha egy szakterület nem törekszik arra, hogy a más tudományok eredményeivel, fejlődésével, fogalmi rendszerével kapcsolatot találjon,
  11. ha egy szakterület elindítását vagy "felemelkedését" új vizsgálati módszerek, vagy új felfedezések helyett ideológiák vagy gazdasági, esetleg politikai érdekek inspirálják.

• Meg kell fontolnunk, hogy nem feltétlenül áltudományról van szó, ha fennállnak a következő esetek ("kockázatcsökkentő tényezők"):

• 1. A "szakterület" művelői nem kérdőjelezik meg alapjaiban a "hivatalos" tudomány álláspontját, de szerintük lehetségesek új és a régivel együttélő ("alternatív"), kiegészítő utak az általánosan elfogadott megközelítés mellett (pl. egyes alternatív gyógyászati módok) és azokat a tudományos módszertan szabályai szerint kezelik, ellenőrzik, igazolják.
  2. A "szakterület" művelői ugyan alapjaiban kérdőjeleznek meg addig elismert paradigmákat, módszereket, de ezt a tudomány széleskörben elfogadott szabályainak megfelelő módon fejtik ki és lektorált tudományos folyóiratban publikálják. A történelem és korunk számos példája mutatja, hogy e folyamat néha az elismertségbe, néha a teljes elszigeteltségbe torkollik, úgy az egyes személyek, mint nézeteik szempontjából.
  3. A "szakterület" reprezentáns képviselői tudományos képzettséggel és elismert szakmai múlttal (referált publikációs tevékenységgel) rendelkeztek már az áltudományossággal vádolt tevékenységük megkezdése előtt is.
  4. A kérdéses "szakterület" más szaktudományban felfedezett új módszerek alkalmazása révén megy át forradalmi változáson, amely esetleg éppen ezért áll nemzetközi tudományos viták kereszttüzében ("tudományos forradalom").
  5. A kérdéses "szakterületet" tudományon kívüli erők (pl. gazdasági vagy politikai érdekcsoportok, pártok, diktatúrák, vallási vezetők) részéről nyilvánosan érnek tényleges támadások és megalapozatlan vádak. (Ilyen támadások érték többek között a relativisztikus fizikát a hitlerista Németországban, a genetikát a Szovjetunió sztálinista korszakában, vagy Galileo Galilei (1564-1642) úttörő munkásságát az Apostoli Szék részéről.)

Területek, amiket gyakran tudománynak tekintenek

Áltudományok különösen gyakran fordulnak elő a jövőbelátás, alternatív gyógyászat, életmód, táplálkozás, politikai ideológiák, energetika, csillagok és világegyetem, valamint a nemzeti őstörténetek és vallások területén, de az, hogy egyes tudományágak ezekkel foglalkoznak, még egyáltalán nem tekinthetőek automatikusan áltudománynak.

• asztrológia (valamikor proto-tudomány volt)
• dianetika
• eugenika
• frenológia
• földsugárzások
• grafológia
• homeopátia
• tudományos kreacionizmus és ezen belül:
  • értelmes tervezés
• kriptozoológia
• liszenkói genetika
• neuro-lingvisztikai programozás (NLP)
• az örökmozgó előállítására irányuló erőfeszítések
• szellemidézés, spiritizmus
• a telekinézis és telepátia magyarázatai
• ufológia
• védikus tudomány
• szcientológia