Szent könyv

A világ vallásainak szent iratai változatos műfajokat használnak az imádságoktól a látomásokon, szertartási leírásokon, erkölcsi szabályokon, mondákon és regéken, történelmi leírásokon, legendákon keresztül egészen a jelenésszerű tanulmányokig. Az ilyen szövegek rendesen szájhagyomány útján terjedtek és csak egy későbbi időszakban lettek leírva. Ez igaz a keresztény Biblia túlnyomó részére éppúgy, mint a hindu Védákra, vagy a zsidó Mishnára.

Imádság

Az ima, imádság lehet egyrészt hitvallás, másrészt párbeszéd Istennel (fohász), és történhet gondolatban vagy fennhangon. Célja szerint, az imádság lehet: hitvalló, hálaadó, könyörgő, esedező, engesztelő, Istent dicsőítő stb. A római katolikusoknál, kiemelt helyet foglal el az eucharisztikus imádság, amelynek 4 változata van, és az Utolsó vacsora történetét meséli el, egyben feltárva a keresztény hit szent titkát.

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézus és apostolai utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint Jézus ezen vacsora során mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére; a misék során a mai napig utalnak erre. A korai keresztények az utolsó vacsora emlékére rendezték az agapékat (szeretet-vacsora.) Az utolsó vacsora történetét a római katolikus egyházi mise az eucharisztikus imádság keretében meséli el. Az utolsó vacsora több művészeti alkotás ihletője is volt. A leghíresebbek közé tartozik Leonardo da Vinci egyik legismertebb falfestménye, ami jelenleg már restaurált állapotban tekinthető meg Milánóban, Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban.

A leghíresebb keresztény imádságok:

• Hiszekegy

  • A Hiszekegy (latinul Credo, azaz „hiszek”), illetve Symbolum Apostolicum, azaz apostoli hitvallás) ókeresztény ima, hitvalló formula. Ősi formája a 2. századból ered. A szöveg a kereszténység legfontosabb hittételeit sorolja fel, bővebb szövegezései az evangéliumokban megírt eseményekre, sőt a még ott sem szereplő eseményekre („...szálla alá poklokra...") is utalnak. A szöveg maga a szertartásirodalom emlékei közé tartozik. A katolikus egyházban a vasárnapi és az ünnepi misék részét alkotja, ezért az európai zeneirodalomban igen sok értékes feldolgozása van. Az egyház dogmatikai harcai során a szöveget többször átalakították, a görög és a latin változat nem fedi maradéktalanul egymást. Különösen nagy tekintélye volt 325-ben, Nikaia (Nicaea) városában megtartott I. egyetemes zsinat által elfogadott szövegnek (első 7 pont), amelyet 381-ben, Konstantinápolyban a II. egyetemes zsinat 5 ponttal egészített ki. Innen ered a „Symbolum Nicaeno-Constantino politanum" illetve „Niceai hitvallás" elnevezés. A ma nyugaton elterjedt szöveg a 6. században alakult ki véglegesen, és a konstantinápolyi hitvallástól egyetlen szóban - Filioque - különbözött. Vagyis a 8. pontban a „qui ex Patre procedit” helyett a latin rítusú egyház a „qui ex Patre Filioque procedit" szöveget mondta. A Filioque azt jelenti, hogy a Szentlélek nem egyedül az Atyától való, hanem az Atyától és a Fiútól is. A Filioque betoldás a VI. századból ered Hispániából, ahol az ariánus vizigót keresztények miatt hangsúlyozni kellett Krisztus istenségét (dr. Berki Feríz közlése).

• Miatyánk

  • Az Úr imája, azaz a Miatyánk a keresztény világ minden bizonnyal legismertebb imája. Máté evangéliuma szerint (6:9-13) Jézus tanította a tanítványainak a hegyi beszéd részeként. Egy rövidebb változata szerepel Lukács evangéliumában is (11:2-4). A világ szinte minden nyelvére lefordították ezt az egyszerű fohászt. Latin formájának első két szava, a Pater noster kifejezés a magyarban is közismert.

  • Latin szöveg: „Pater noster, qui es in caelis, Sanctificetur nomen tuum, Adveniat regnum tuum, Fiat voluntas tua, Sicut in caelo et in terra. Panem nostrum quotidianum da nobis hodiae, Et dimitte nobis debita nostra, Sicut et nos dimittimus debitoribus nostris.
    Et ne nos inducas in tentationem, Sed libera nos a malo.” (Vulgata)

  • Korszerű magyar szöveg: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, Amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, És bocsásd meg vétkeinket, Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól.” (Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat kiadása, 1997)

  • Az imához még hozzá tartozik ez a későbbről származó befejezés: „Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.”

  • Sok keresztény teológus vitatta, hogy az ima származhat Jézustól, mert a bűn bocsánatát kéri (vagy szó szerinti forditásban az adósságok elengedését), márpedig a keresztény gondolkodás legtöbb iskolája szerint Jézus sohasem vétkezett. Mások ez ellen úgy érvelnek, hogy az imában Jézus nem azt mondja, hogy "bocsásd meg vétkeimet", hanem azt, hogy "bocsásd meg vétkeinket". Bár Jézus minden bizonnyal arámiul tanithatta az eredeti imát, a legkorábbi fennmaradt szövegek Koinē görög nyelven iródtak. A Paternoster cim nagyon sok nyelvben ismert, mert évszázadokon keresztül elsősorban latinul mondták az imát a nyugati egyházban.

• Üdvözlégy

  • Az Üdvözlégy, teljes nevén „Angyali üdvözlet”, egyike a legfontosabb keresztény imáknak. Másik ismert cime: Ave Maria (a latin kezdőszavak alapján). A szöveg bibliai idézeteket ötvöz egybe; ma ismert formájába a középkorban öntötték. Fontos része a rózsafüzér imáinak. Az ima azt a pillanatot örökíti meg, amikor Gábor arkangyal közli Szűz Máriával a szeplőtelen fogantatásról szóló hírt. Az eseményt Szent Lukács evangéliuma meséli el részletesen (Lukács 1, 28. 42). Az első részmondat maga az angyali üdvözlet, a második Erzsébet üdvözlése, az imádság második fele az egyház által hozzáfűzött esedezés.

  • Latin szöveg: Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.

  • Régi magyar szöveg: Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

  • Az ima latin szövegét számos zeneszerző is feldolgozta Ave Maria néven, többek közt Orlando di Lasso, Palestrina, Gounod, Verdi, Marchesi és Dvořák, azonkívül Schubert Ellens dritter Gesang című művére is gyakran így hivatkoznak, bár annak csak az első két szava „Ave Maria”, a továbbiakban független az imától.

• Eucharisztikus imádság
• Mindenszentek litániája stb.

Az ilyen iratok szent jellegét az általuk megtestesített hagyományokat értékelő közösségek nyújtják. Bizonyos értelemben az ilyen szent írásokat mennyei eredetűnek is fogják fel. Erre jó példa a Korán, vagy a Mormon Könyve. A vallásos közösségek nagy tiszteletben tartják azokat, akik szent irataikat nekik tolmácsolják akár tudományos-, akár népszerű szinten is.

Sok vallás kinyilatkoztatásnak tartott szövegeit sokáig nem volt szabad (pl. a mohamedán hívők szerint a mennyben arabul már megírt és Mohamednek csak lediktált Koránt), vagy nem volt érdemes lefordítani (mint pl. a szanszkrit nyelvű hindu szövegek más nyelvre áttéve elvesztik misztikus lelki hatásukat).

Egyes vallásos hagyományok ellenállása ellenére azonban az írások nemzeti nyelvre való lefordítása általános jelenség. (Mivel a Korán eredeti arab nyelvű szövegét Isten tényleges beszédének tartják, amely szent és sérthetetlen, a fordítást csak az eredetivel együtt nyomtatják ki.) A fordítás maga is elérheti az ihletett (vagyis Istentől származó) szöveg státuszát ahogy azt a zsidó Szentírás görög fordítása, a Szeptuaginta is tette a hellén zsidók és a keresztények közösségeiben. Az iratok kanonizálási folyamata meglehetősen körültekintő és időigényes eljárás majdnem minden vallás gyakorlatában, mint azt a zsidó, keresztény és buddhista hitnél egyaránt láthatjuk. Más vallások viszont, mint a szikhek, muszlimok és manicheusok, szent irataikat sokkal egyszerűbben hitelesítették, hagyták jóvá, mondván, az ihletettség (isteni eredet) velejár a szent iratok isteni tekintélyének eszméjével.

A közösség életében a szent iratoknak meglehetősen jelentős szerepe van: istentisztelet alkalmával hangosan elmondják vagy felolvassák részeit, a könyvet mint szent tárgyat tisztelik, valamint nyilvános imákban és szertartásokban hivatkoznak rá. A hívek vallásos magánéletében a szent írások az elmélkedések központját, tárgyát képezik. Sokaknak a gonosztól való védelem vagy a gyógyítás előídézésének funkcióját is betölti. Mindezen felül a Szentírás a művészet minden ágában (a festészetben, zenében, irodalomban, filmművészetben) a kulturális kifejezés ihletését is szolgálja.