A lap alján linkajánlások!

Forrás: Wikipédia

Pogányság

 A pogányság egyrészt jelöl egy hitet, másrészt ennek a hitnek a követőit. Ez a hit a pogány melléknévvel jelölt hitet és embereket hozza egy nevezőre. A pogány szó eredete a latin paganus, amely „vidéken lakó”-t jelentett.

A kifejezés jelentései

A pogány melléknév jelzős öszetételben vagy önmagában, főnévként többnyire azt jelenti, hogy:

• Nem egyistenhívő (a politeista, „pogány” vallások követőire értve, különösen a nem keresztény zsidókra a Bibliában, valamint a kereszténység felvételéhez kapcsolódóan sok más népre, pl. a pogány magyarok). Ez a szó legáltalánosabban használt jelentése).
• Nem keresztény (régies jelentés, pl. a muzulmánokra a török háborúk korában) – fordított használata: nem mohamedán (a törökök pogányt jelentő „gyaur” szava a keresztényekre a török háborúk korában).
• Vallástalan (a vallásos emberek által ma is használt, gyakran pejoratív jelző, pl. a megkereszteletlen emberekre).
• Kegyetlen, cudar (régies jelentés).

Újpogányság

Az újpogányság (idegen szóval neopaganizmus) vagy újpogány vallások olyan vallásokat jelentenek, amely a Föld és annak teremtményeinek a tiszteletét hirdetik, ünneplik. Az újpogányok az élet minden formáját egymással összefüggőnek látják, és megpróbálják önmagukat e hitnek a természet ciklusaiban megfigyelhető megnyilvánulásaihoz hangolni. Az újpogányok általában politeisták és/vagy panteisták, de vannak köztük monoteisták és ateisták is.

Az újpogányság fajtái:

• Wicca és boszorkányság;
• Sámánizmus;
• Druidizmus;
• Norse (norvég) paganizmus vagy odinizmus (Ásatrú), amely tkp. a régi germánság északi (skandináv) mitológiájának a fölújítása.
• Nők spiritualizmusa;
• A „Minden Világ” egyháza;
• Radikális tündérek és egyéb férfi spirituális mozgalmak.

Forrás: Wikipédia

Újpogányság

Napjainkban egyre népszerűbbek azok a vallások, melyek az ún. neopogány, vagy újpogány mozgalomhoz tartoznak. Ezek a kereszténység előtti vallásokat próbálják újjáéleszteni. Ezek közül a legnépszerűbb a wicca, mely a 20. század közepe táján jött létre, de gyökerei a 19. századba, sőt világszemléletében a legősibb időkig visszanyúlik.

Kik Ők?

Az Újpogány hitközösségek az ősi pogány- és varázslatos, bűvös hagyományokat hozzák át a modern korba. Az „újpogány” elnevezés a különféle változatos, de sok közös elemet tartalmazó hitrendszerek egy gyüjtőfogalma, mely magába foglalja a kereszténység előtti észak-nyugat európai vallásoktól (mint a Druidizmus, Nord- és Viking hitek) kezdve az Isis, Mitra és az ókori Róma államvallásán keresztül a különböző Wicca csoportokat, de az Asatrut, Sámánizmust és az új Amerikai Indián vallásokat, valamint más hasonló elképzeléseket is. Fontos megjegyezni, hogy némely újpogány nem tartja össze nem illőnek az újpogányság gyakorlatát egy másik hithez való hívői ragaszkodással, így megtalálhatóak a Keresztények és a Zsidók között is. Például, a Haitiben általános gyakorlat a katolikus mise utáni voodoo szertartás (azt mondják, Haitiben sok katolikus él, de mindenki voodoo), vagy a zsidó Kabala is ilyen pogány szemléletnek tekinthető.

A újpogányok hitei és gyakorlatai szélsőségesen változatosak, szinte annyi hitrendszer van amennyi újpogány, mégis az egyéniségre való törekvés ellenére sok követőjük hisz a természet tiszteletében, aktívak az ökológiában, istennőket és szarvas istent imádnak, ősi mitológiákat támasztanak fel, varázslatot tanulnak és gyakran hisznek az újraszületésben.

A régi pogányságot újraélsztő újpogányok általában ősi mitológiák mondáiból táplálkoznak. Például, Margaret Murray 1920-as években wicca-t “Régi Vallás”-nak nevezte, és azóta követői gyakran így hívják hitüket. Az 1990-es évekig főleg a földalatti európai pogányságból és más istennő vallásokból vonzott követőket, de mostanában inkább a helyi népi gyógyítók, kis csoportok és a sokszínű, változatos istennő hagyományokból építkeznek. Az antik civilizációk mitológiáit általában nem tekintik szószerinti történeteknek olyan tekintetben, mint például ahogy a fundametalisták a Bibliát értelmezik, sőt még “szentírás”-nak sem tekintik azokat, mert a legtöbb újpogány annak még a gondolatát is elutasítja.

Az újpogányság mitológiai forrásai számottevőek a kelta, nord, görög, római, sumér, egyiptomi és másokat is beleértve. Valószínűleg nem található olyan ismert mitológia vagy vallásos gyakorlat sem, amit egyik-másik csoport nem használt volna forrásként. Némely csoportok csak egy hagyományt ápolnak, míg mások néhányra, vagy sokra támaszkodnak. Minden mitológiának bizonyára van valamilyen szempontból értelmezhető igazságtartalma amit egyesek hisznek és az újpogányok kölcsönöznek, vagy átvesznek ezekből mindent ami számukra hasznosnak mutatkozik. Például Dareen Valiente “Az Istennő Megbízása” című könyvében szabadon használt Charles Leland 1901-ben írt “Arábia Evangéliuma” című munkájából és Aleister Crowley írásaiból. Azokból ismeretes az újpogány választékosságot jól megvilágító szövegrész, melyet az istennő felidézésére használnak: “Hallgass a Nagy Anya szavára, őt a régiek Artemisz, Astarté, Dióne, Melusíne, Afrodité, Diana, Brigida és sok más néven ismertek…”.

Egyes újpogányok keresztény, zsidó és buddhista elemeket is felhasználnak, és mivel hitük rugalmassága minden hitet be tud foglalni, gyakran előfordul, hogy e pogányság más megalapozott hitgyakorlatokkal él együtt. S mivel az újpogányságnak nincs dokumentált hitvallása, vagy semmi olyan intézménye, ami egy bizonyos forrást hamisnak ítélhetne meg, követői a végső szabadság édes életét élvezhetik ami hiteik alapját illetik: minden gátlás nélkül azt hisznek és gyakorolnak ahogy az nekik éppen tetszik, s ennek nyomán előfordul, hogy a világ törvényeivel ellentétbe kerülnek. Különösen az utóbbi időkben az internet és a könyvpiac egyre nagyobb mértékben járul hozzá a különböző képzelgések információi és azok hamisításai terjedéséhez.

Istenképzet

Némelyek hisznek egy Legfelsőbb Lényben. Sokan hisznek egy Kettősségben, Istenben és Istennőben. Mások úgy hiszik, hogy a lélek-lények a világmindenségben és az egész természetben megszámlálhatatlanok, azaz Isten minden és mindenben, vagyis az egy Isten: Minden. A Nagy Föld Anya, vagy Anya Természet a legtiszteltebb istenség, de az istenség mindenben jelenlévő és változatos módokon nyilvánulhat meg mindenben és bármikor.

Megtestesülések

Egyetlen emberi formát öltött istenséget sem imádnak, minthogy a természet egészét és az egész világmindenséget az Isten és Istennő (vagy istenek és istennők) megtestesülésének tartják, így szerintük minden és akármi is tiszteletet, megbecsülést és imádást érdemel.

A világmindeség és az élet eredete

Az Új-Pogányok hite és a tudományos megfigyelések között a fizikai világ és az ember eredetének területén általában nincs ellentmondás. Sokan hisznek egy legfelsőbb értelemben ami létrehozta az Isten-Istennő kettősségét, akik azután megteremtették az istenek és istennők lélekvilágát a világmindenséggel és a természettel együtt.

A halál után

Sokan hisznek a “Másvilág”-ban eltöltött kis nyugalom- és felerősödés utáni (valamilyen formában való) testi újraszületésben. Általában nincs olyan fogalmuk ami a pokolt a bűnhődés helyének gondolná, de néhányan hiszik, hogy az életben elkövetett méltánytalanságok, bűnök, a halál után a lelket szenvedés állapotának csapdájában tarthatják. A boszorkányság (Wicca) egy része hiszi, hogy szellemük a családjukat őrző halott őseikkel kapcsolatban állnak. Vannak akik hiszik hogy az életerő valamilyen ismeretlen formában néha megmarad a halál után is (innen származnak az élő halottakról szóló történetek is). Vannak akik hisznek különböző lelki pihenő helyek létezésében. És végül sokan gondolják úgy, hogy nem tudjuk, vagy nem tudhatjuk mi történik a halál után…

Miért van Gonosz?

A “gonosz” nem más mint egy kibillent egyensúly. Legtöbben úgyhiszik, hogy gonosz nem létezik, hanem az emberek néha hibákat követnek el. A bűn annak a következménye, hogy néha elfelejtjük, hogy mi az általános lélekkel egyek vagyunk.

Megváltás

A “megváltás” egy lényegtelen fogalom. Sokkal fontossabb annál az, hogy az embereknek módjukban áll egymással és a természettel való egyensúlyt és összhangot kialakítani. Az odavezető út a csoportos szertartásokon, táncokon, énekléseken, kántolásokon, imádkozáson, elmélkedésen, transzon, a megváltoztatott tudatállapoton, metafizikán, varázslaton, istenségek elhívásán, vagy elküldésén, dühkitörési gyakorlatokon keresztül vezet. Általánosan alkalmazott közbenjárók spiritiszták médiumjai, látnokok, sámánok és varázs-táblák. Az erkölcsi döntéseket az a hitük befolyásolja, hogy halál után a döntések alapján kapnak jutalmat vagy büntetést.

Érdemtelen szenvedés

Nem hiszik hogy Sátán, vagy démonjaik okozzák a szenvedést. Némelyek hisznek egy, a karmához hasonló elvben, azaz, hogy a gonosz élet természetesen eredményez szenvedést ebben, vagy a következő életekben. Sokan a szenvedést egyfajta, az egyén földi-, vagy kozmikus létében lévő lelki kiegyensúlyozatlanságnak tekinti. Általában inkább igyekeznek a szenvedést enyhíteni, mintsem annak okát kideríteni.

Mai kor kérdései

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk sem. Az ezzel kapcsolatos hiteik nagyon széles skálán változnak. A válás, homoszexualitás és nemek egyenlősége tekintetében nagy tiszteletben tartják az emberi különbségeket, a nézetek egyenlőségét és a személyes választási szabadságot. Sokan hisznek a közösségi aktivitásban, különösen a környezetvédelem területén, minthogy hitük központját az emberiség és a természet kölcsönös függősége és a Föld Anya (nem anyaföld!) imádása képezi.

Forrás: Wikipedia

Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza

A Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza, melyet 1998-ban alapítottak a kelta druidák, filik és bárdok hagyományainak, az ősi Európa mágikus hitvilágának őrzői és ápolói.

Kelták

Történetük

Mindenhol azonos módon éltek, de nem alkottak egységes népcsoportot. A nyugat-európai keltákról görög és latin források szólnak. A nyugat-európában élő törzseik latin neve gallus volt (innen a magyaros gall kifejezés). Északkelet-Franciaországban, a Rajna és a Felső-Duna mentén indult meg néppé formálódásuk. Onnan kezdtek lassan minden irányból terjeszkedni. Közép-Európa felé tartó útjuk egyik állomása Svájcban volt (a kelta, majd latin Helvetiában), sőt egy ottani faluról, La Tèneről nevezték el műveltségüket. A Kr. e. 4. század elején indultak a Rajna mentéről új hadaik, amelyek nemcsak a Kárpát-medencét, hanem a Balkán-fészigetet, a Fekete-tenger északi partjait, és Kis-Ázsiát is elérték. Kárpát-medencei hatalmuknak a Dunántúlon a rómaiak, az Alföldön a szarmaták, Erdélyben a dákok vetettek véget. Ahogy a szkíták kelettel kapcsolták össze hazánk területét, úgy a kelták nyugattal. Továbbépítették a nagy földvárakat, úthálózattal biztosították a kereskedelem és a katonaság mozgását. A kelták és a helyi őslakosság keveredése kitűnik a régészeti leletekből, temetkezési szokásokból, s ez tulajdonképpen változatos színezetet adott az egységes kelta műveltségnek. A Dunántúlon illír-pannon törzsekkel, az Alföldön a szkíta műveltséggel, Erdélyben a dák néppel keveredtek. Egyes törzseik, pl. a boik és az eraviszkuszok a római uralom alatt is megőrizték önkormányzatukat, népi jellegzetességüket.

Az otthonuk

A család együtt élt egy nagy kunyhóban, ami kőből, sövényfonadékból és vályogból készült, úgy, hogy a fakeretes építményt agyaggal borították. Az eső ellen még egy réteg szalmát is felraktak. Az ennivalót agyagedényekben tárolták és tálalták. Ezek többsége kezdetleges volt, de akadtak szépen színezettek, vagy csillogó grafitmázzal bevontak is. A nyílt tűz fölött, vasüstben főztek. A kenyeret boltozatos kemencékben sütötték. A családtagok ruhát szőttek szövőszéken, földet műveltek, csontból készült tűket és fazekat készítettek.

Az őrlés

A keltáknak köszönhetjük az őrlés tudományát: két malomkő közt lisztté őrölték a pörkölt gabonamagvakat, míg azelőtt két kövön dörzsölve morzsolgatták darává a gabonát.

Mezőgazdaság

A malommal gazdagabbá, változatosabbá vált az étrend. A legtöbb helyen különféle szemes terményeket, leginkább tönkölyt, búzát, árpát, rozst és kölest termeltek. Állattenyésztéssel is foglalkoztak, szarvasmarhát, sertést, juhot tartottak és nemesítettek. Vaddisznóra, őzre, szarvasra, őstulokra vadásztak.

Öltözködésük

Viseletüket egyrészt sírleletekből ismerjük, másrészt a római módra sírköveket állító törzsek domborműveiből. Ezeken néha ott látjuk az egész családot kifaragva. A népi jelleget elsősorban a nők őrizték meg, míg a római hadseregekbe sorolt katonáskodó férfiak római módra öltöztek. Az emberek a filmekből oly jól ismert skót-kockás anyagot viselték. A nők szintén ilyen mintázatú ruhában jártak, de ők ( a sírleletek tanúsága szerint) a körmeiket is festették. A férfiak öltözetéhez szorosan hozzátartozott még a fegyverzet, ami általában egy lándzsából esetleg kardból, és egy pajzsból állt.

Kereskedelmük

Élénk kereskedelmet folytattak nemcsak a messze északkal, (főként a borostyán miatt), hanem a görög földdel is. Ezzel párhuzamosan a belső kereskedelem is kibontakozott az egész Európaban szétszórt különböző kelta területek miatt. Mindez magával vonta a pénzverést.

A pénz

Magyarország területén az első pénzeket a kelták verték, ezüstből. Törzsi pénzverésük sokféle mintája először a görög drachmák rajzát követte, később a római hatalom erősödésével, a pénzt is olyan mintájúra verték.

Települések

A lakosság nagyrésze falvakban élt. Bizonyos vidékeken különálló tanyák nyomaira bukkantak a régészek, és bizonyos korszakokban tekintélyes erődítmények (földvárak) épültek, melyek a szárazföld sok pontján kiemelkednek a talajból. A vaskor társadalma falvakra épült. A népesség zöme parasztgazda, aki egész családjával együtt az általa megművelt föld közelében élt. Lehettek vezetőik, de a mindennapi élet megszervezésében fontos szerepet játszhattak a rokoni szálak. A kelta városok nagyrésze fennmaradt, tovább fejlődött a római uralom alatt is. Településeiknek kitűnő helyet választottak, útkereszteződéseknél és átkelőhelyeknél. A Duna mentén a leghíresebbek: Győr (Arrabona), Bécs (Vindobona), Óbuda (Aquincum), Belgrád (Singidunum). Nem utolsósorban a töméntelen faragott kő és tégla okozta, hogy a középkorban is ezekre a helyekre épültek az új városok, falvak.

A kelta mitológia, vallásuk

A kelta társadalom fontos rétegét képezték a druidák. Ők vezették a vallási szertartásokat, döntöttek a peres ügyekben és tanították a főnökök gyermekeit. Sok istent tiszteltek. Szent növénynek számított a tölgyfa és a fagyöngy.

Hitvallása : "Ha azzal nem ártasz, azt tégy, mit akarsz!"

Az egyház térítő tevékenységet nem folytat. Meggyőződésük, hogy mindenkinek joga van a hozzá legközelebb álló vallást gyakorolnia. Tagja lehet bárki, aki Wiccának vallja magát, elfogadja, hogy „Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz”, elfogadja, hogy „Ha hatsz a világra, akkor a világ visszahat rád.” (A háromszoros visszatérés törvénye.), elfogadja az Isteni Párt dualitásban és egyenrangúan, törekedik a Wicca vallás legteljesebb megismerésére és megértésére, betöltötte 18. életévét.

Vallásgyakorlás

A tagok csoportokba, ú.n. covenekbe szerveződve végzik szerartásaikat. Ünnepeik a kelta tradicióra épülve nyolc részre osztják az évet: Samhain (november 1.), Yule (december 21.), Imbolc (február 1.), Ostara (március 21.), Beltane (május 1.), Litha (június 21.), Lughnasad (augusztus 1.), Mabon (szeptember 21.).

Samhain

A samhain egy kelta és pogány ünnep. Jelentése: „nyár vége”. A kelta évkezdő nap, a tél kezdete, a legjelentősebb ünnep a kelták számára. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep több eleme átkerült a keresztény vallás mindenszentek napja, halottak napja, Halloween nevű ünnepeibe. Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnőttek is ijesztő maskarákba öltöznek, így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak így. Akárcsak nálunk a regősök karácsony-újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében. Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennők attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hadész, a holtak ura birodalmában. A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.

Ostara

Ostara: a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlõség ünnepe. Az igazi tavasz elsõ napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. A hívek a termékenység istennõjét, Eostre-t, (Ostarát) köszöntik e napon. Az istennõ termékennyé teszi a Földet, felébreszti Õt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében. Az ünnep katolikus egyházi megfelelõje a húsvét: a napéjegyenlõségtõl számított elsõ telihold utáni elsõ vasárnap.

Lughnasad

A Lughnasad vagy Lammas egyy ünnep, a kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az első. A most kezdődő ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezőkről. A kelták lakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani. Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelõen: július 31-e napnyugtával kezdõdik az ünnep). A nap legfõbb istensége Lugh. A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.) Valójában azonban nevelõanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Itt találkozókat tartottak, sokan összegyûltek, cserekereskedelmet folyattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különbözõ játékokat és mesterségbeli versenyeket és szertartásokat rendeztek, és nagy lakomát tartottak a nyári aratás elsõ terméseibõl. Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruraigh Ó Conchobar uralkodása idején.

Mabon

Mabon, az őszi napforduló (kiejtése: méjbón, méjban, méjbún). A természet hanyatlóban, a télre készülődik, a visszavonulás, pihenés, nyugalom ideje következik el. A Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje. Ez a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Az ünnep másik neve Modron. Modron a termékeny, wales-i Földanya, a Fiatalság istenének, Maponosnak (Mabon) anyja. Mabon a vadászat istensége is, emellett a szerelemé és a termékenységé. Az ősi kelták ezt Mabonnak nevezték amikor behozták az utolsó aratást, mielőtt még a tél magáénak követelte és fehér csöndbe burkolta volna a földet. Ekkor ünnepelték meg azt a bő termést, amit a föld adott nekik. Máglyákat gyújtottak, mézsört ittak, áldozatot mutattak be, a termést pedig elraktározták télire. Ősi tradíció szerint Mabon napján elégetik egy férfi bábuját vagy képmását. Ez a szokás nem az emberi áldozatok emlékét őrzi, hanem a gabonaistenség testének rituális megsemmisítését. Oltárokat emeltek, melyekre különböző terméseket, gyümölcsöket, virágokat, kenyeret helyeztek, gyertyákat gyújtottak. Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home, Hálaadás. Írországban, Nyugat-Skóciában és Cornwallban Mabon idején szokásba jött kő síremléknek nevezett temetkezési helyekre látogatni. A sírok és a temetők őseinkben általában félelmet ébresztettek, mivel úgy tartották, ott gonosz szellemek laknak. Mabon idején azonban biztonságos volt odamenni, mivel hitük szerint a fény és a sötétség egyensúlya egyenlő szárú keresztként viselkedik, és megvéd a sírok körül ólálkodó rossz szellemektől. A síroknál tüzeket gyújtottak, a parazsat a maihoz hasonló töklámpásokban vitték oda, hogy ezzel is elijesszék az ártó szellemeket.

• Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, almafélék, almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő - mindaz, amiket ezidőtájt takarítanak be.

• Füstölők: benzoin, mirrha, zsálya

• Gyertyák: barna, zöld, narancsszínû, sárga

• Drágakövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát.

Az első beavatási fokozattal rendelkező tagok neve Avatott. Az első avatáshoz legalább egy évnyi és egy napnyi KWHE tagként eltöltött idő szükséges a hagyományoknak megfelelően. Kötelezően, amikor egy tag avatásra jelentkezik, amelyik irányzat képviselőjénél teszi ezt, annak az adott irányzatnak az alapvető rituális menetével és kritériumrendszerével tisztában kell lennie. Az avatottak covenekbe szeveződhetnek, de maradhatnak "magányos Wiccák" is. Egy coven általában legfeljebb 13 főből áll, az ünnepek közös megtartásán túl a coventagok együtt tanulnak, gyakorolnak, egymást segítik. A második beavatási fokozat kritériuma legalább egy év és egy nap Avatottként tanulással eltöltött idő. Ezt a fokozatot nevezzük Papnak, illetve Papnőnek. Ezalatt az idő alatt a beavatandók képessé válnak egy coven vezetésére, elsajátítják a wicca gyakorlatához és a covenek vezetéséhez szükséges tudást. A Pap, illetve Papnő vezethet rituálét Főpap vagy Főpapnő felügyelete mellett, covent azonban nem alapíthat, és nem is avathat. A harmadik beavatási fokozat neve Főpap, illetve Főpapnő. Kritériuma min. egy év és egy nap Papként, illetve Papnőként tanulással eltöltött idő. A Főpapok és Főpapnők feladata a vallás és szertartásrend teljes körű ismerete, a szertartás vezetése, az Isteni Pár meghívása, az Isteni energiák közvetítése. Az Isteni Erőt a rituálé alkalmával a vezetők feladata a résztvevők számára elérhetővé tenni. A Főpapnak, illetve Főpapnőnek joga van covent alapítani és feloszlatni. Coven vezetői tisztségét átadhatja más Főpapnak, Főpapnőnek a covenen belül, de természetesen ettől rangja még megmarad. Joga van továbbá a KWHE Nagytanács elé járulni egyházi és vallási ügyekben. A főpapi, főpapnői avatás kizárólag a Nagytanács valamely tagja beleegyezésével végezhető el. Az egyes coveneket egy Főpap és egy Főpapnő vezeti, akik a rituálé során az Istent és az Istennőt testesítik meg. Amennyiben egy ilyen covenben kettőnél több Főpap, Főpapnő található, a tagok választhatják meg közösen, hogy ki lesz a Rituálévezető Pár. A választásra minden évben sor kerülhet Samhain ünnepén. A covenek saját belső szabályzattal rendelkezhetnek, mely megszabhatja a coven tagjainak covenen belüli jogait és kötelességeit, a covenbe való belépés, kilépés, kizárás szabályait. A belső szabályzat hozzáadhat az adott irányzat szabályaihoz, de el nem vehet belőle. A KWHE szervezeti rendszerében jelen pillanatban a független covenek mellett négy különböző Tradíció működik. A Tradíciók egy vagy több covent magukba foglaló, önálló irányzatok, melyek eltérőek lehetnek avatási fokozataikban, avatási rendszerükben, tanítási módszereikben a fő irányvonaltól és annak fokozataitól, amennyiben el nem vesznek belőle, csak hozzáadhatnak. Tradícióba természetesen nem kötelező tartozni. Új Tradicíót egy főpap és egy főpapnő alapíthat a Nagytanács beleegyezésével, akik egy covent vezetnek, önálló oktatási rendszerrel rendelkeznek, covenjük vezetői tisztségét az alapítás igényének bejelentése után egy évig és egy napig megőrzik. A KWHE tradíciói, azok covenjei, illetve az egyházon belüli, de egyik tradícióhoz sem tartozó covenek és az egyház főpapjai, főpapnői a honlapon egyaránt helyet kapnak, így bemutathatják saját gondolatvilágukat, rendszerüket.

Az egyház több tagja feladatának tekinti a mágia és különféle mitológiai rendszerek tanulmányozását, rendszerezését, az õsi rituálék és ünnepek felelevenítését.

Linkek

A Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyházának hivatalos magyar oldala: www.wicca.hu

Wicca vallással kapcsolatos linkek gyűjteménye: www.wicca.lap.hu