Forrás: http://gyermekjog.hu

Ezt az irományt Dr. Csendes László rendőr alezredes az Országos Rendőrfőkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának osztályvezetője írta. Nagyon ajánlom az elolvasását!!

Új deviancia? (rendőri „szemüvegen” keresztül a szektákról)

Mottó: „Ők a 20. század rabszolgái...”

Mindenek előtt szeretném kijelenteni, hogy mondandómban a szekta kifejezés nem pejoratív értelmű. Azért használom, mert megítélésem szerint a mindennapi szóhasználatban az ujonnan megjelenő kis vallási közösségek igy képződtek le. Vallom, hogy nem egy-egy szó határoz meg negativ vagy pozitív tartalmat, hanem a mögötte lévő jelenség milyensége.

A rendőr speciális helyzetben van minden olyan esetben, amikor valamilyen új jelenség, amely viszonylag sok embert érint, felszínre tör. Nyomozóhatóság mivoltából adódik, hogy a polgár hozzá fordul, az általa veszélyesnek minősített tény, körülmény felderítését kéri. Ennek révén olyan információk birtokába is kerülhet, amelyek ugyan rendőri beavatkozást nem kívánnak - egyenlőre vagy egyáltalán - de az emberek egy bizonyos körére valamilyen formában hatnak. Ezen kategóriába tartozónak érzem az un. szekta jelenséget.

A társadalmunkban bekövetkező változások kísérőjeként több olyan új jelenség, deviancia tört magának utat, amelyeknél az ifjú korosztály vált igazán érintetté. A konkrét téma miatt most nem kívánok kitérni a fiatalkorúak kriminalitásának fokozódására, az egyes cselekedeteikben megnyilvánuló gátlástalan drasztikumra, arroganciára avagy viktimális veszélyeztetettségük kiszélesedésére. Sokkal inkább arról kell szólnom, hogy az életkor egy olyan fontos tényező, amely sok szempontból szelektál bennünket. Megdönthetetlen tény, hogy a "kiforratlan" ifjú lényegesen könyebben válhat bűnös cselekmények áldozatává, mint például az a felnőtt, akit élettapasztalata, ismeretei, fizikai adottságai jobban megóvnak.

A társadalomban meglátásom szerint felnövekvőben van a misztikum keresése iránti igény, az un.okkult tudományok iránti vonzódás. A hit komoly fegyverténnyé vált. Könyvek, rádió és televízió műsorok sokasága, közéleti emberek sokasága ír, beszél a hit legyőzhetetlen szerepéről. A varázslatok, a mágiák, a fantáziálgatások komolysága, mind a hit iránti elkötelezettséget szándékoznak erősíteni.

Ebben a konstellációban az egyre jobban magára utalt és maradt fiatal is itt kezd keresgélni. Érzelem és gondolat világához mindez korfüggvényként is közel áll, a hitazonosság kapcsán azt gondolja, könyebben társakra talál.

A kilenvenes évek elején a történelmi nagyegyházak mellett gombamódra kezdtek megjelenni a különböző kis vallási közösségek.
A rendőri szervekhez 1992 második negyedévében érkeztek az első szülői megkeresések "szekta ügyben". A bejelentések kapcsán több olyan szekta került látókörünkbe, amelyek egyes jegyei alapján kriminális illetve viktimális oldalról is figyelmet érdemeltek. E közösségek tagjai magukat Isten gyermekének tartva úgy kivánnak élni, úgy keresik a boldogságot, ahogy azt az ő olvasatukban Isten megjelölte. Fiatal lányokról és fiúkról van szó, akiknek életkora 15-25 életév közé tehető. A rendelkezésre álló információk szerint az ország különböző pontjain lakásokat bérelnek, házakat vásárolnak amelyekben zárt közösséget alakítanak ki. Egyes telepeiken kommunaszerü rendszert képeznek, zártságukat ezzel is hangsúlyozzák. Erre a legjobb példa a "Dunaföldvári szekta", amely az egyik vezető tag tulajdonát képező parasztházban rendezkedett be és alakított ki magának a müködéséhez szükséges infrastruktúrát. Magatartásuk, életvitelük arra utal, hogy a társadalomtól bizonyos mértékben izolálni kivánják magukat. A külvilá
gból érkező információktól elzárkóznak, nem engednek sem újságot, sem könyvet olvasni a gyülekezet tagjainak. "Sajtófigyelőik" révén azonban hozzájutnak mindazon publikált információhoz, amely közösségüket érinti.
A jelzett szektához két-három évvel ezelött több olyan fiatal szegődött, akiknek szülei -"gyermekeik megmentése érdekében"- rendőri segitséget kértek. A szülők egymástól függetlenül, egybehangzóan arról adtak számot, hogy gyermekeik életvitelében, magatartásában, egészségi állapotában jelentős negatív változást tapasztaltak és ennek okaként a szektához való kötödést jelölték meg.
A bejelentők gyermekei, zömében már betöltötték a 18.életévüket, felsőfokú iskolába jártak, vagy dolgoztak.
A szektával kialakított kapcsolatuk azonban iskolai tanulmányaikat félbeszakitotta, vagy tanulmányi eredményüket lényegesen lerontotta, illetve korábbi foglalkozásukkal felhagytak. Fizikai állóképességük gyengült, egészségi állapotuk megromlott. A családnak, a közvetlen környezetnek hátat forditottak, minden figyelmüket a szektához való kötödésük töltötte ki.

Az adott szektába való bekerülésnél elsődleges szempont a "kiválasztott" viselkedésének gyors megváltoztatása. Ennek érdekében az új "testvért" állandó felügyelet alatt tartják, ügyelnek arra, hogy szinte egy pillanatra se maradjon magára. Ezt a helyzetet az új tag gondoskodó szeretetként éli meg, melynek során nagyon hamar kialakul benne a szektához való feltétlen kötödés. Ezen"elsőlépcsös" szoros kapcsolat egyik fontos szakaszát képezi a teljes kitárulkozás, addigi életének és környezetének részletes bemutatása. Nagyon rövid időn belül meg kell tagadnia a múltját, rá kell ébrednie, ahogyan élt, ahogyan környezete viseltetett iránta, nem Isten akarata szerinti, mindaz bűnös és gonosz élet volt. Ezzel mintegy kinyilvánítja jövőre vonatkozó akaratát, nem akar ott és úgy élni tovább, ahogyan addig.

A múlt megtagadása kiszolgáltatottá, megfosztottá teszi, úgy érzi korábbi tetteiért szégyenkeznie, bűnhődnie kell. Ettől fogva csak "testvérei" léteznek, akikkel közösen gondolkodik, akikkel együtt alakíthatja ki a kívülről érkező kérdésekre adandó választ.

Életrendjük változása is jelentős, hiszen korai fekvés, hajnali ébredés, napi többszöri monoton meditáció, imádkozás váltja egymást. Szigorúan előirt étkezési szokások, öszetételben, mennyiségben is meghatározott párkapcsolatok.

A dunaföldváriak, már az ország több településén rendelkeznek telephellyel, ami jelenti azt is, hogy létszámuk duzzad, anyagiakban nem szenvednek hiányt. A szekta tagjai vagyonukat magukkal hozva gazdagitják a gyülekezet tulajdonát.

A rendkivül gyorsan kialakított pszichés és anyagi függöség, a lerombolt személyiség megnehezíti, vagy kilátástalanná teszi a "visszakozt" vagyis a szektából való kilépést. Mindehhez párosul egy fenyegetettség-érzés, tele félelemmel, amiről a vezetők gondoskodnak, hogy az egyénben hamar kialakuljon.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti megállapitások nem egy tudományos kutatás részeként jelentkeztek, hanem a szekta-kérdéskörben hozzánk érkezett bejelentésekből, rendőri ellenőrzések tapasztalataiból álltak össze. Nagyon sok szülő mindent egylapra téve küzdött és talán ma is küzd, hogy féltett, szeretett gyermekét visszaszerezze, megmentse.

A rendőrséghez 1992 nyarán érkeztek az első bejelentések vidékről. Rövid időn belül az ország földrajzilag is különböző településeiről kerestek fel szülők, akik szinte szó szerint azonosan adták elő a gyermekükkel történteket. Tekintettel arra, hogy a bejelentések bűncselekmény alapos gyanújára utaló tényeket nem tartalmaztak, azonban olyan új jelenségre világítottak rá, amely tisztázást, vagy megoldást kíván, szakmai fórumot szerveztünk. Az együttgondolkodásra bírót, ügyészt, pszichológust, pszichiátert, pedagógust, ügyvédet katolikus és református lelkészt, illetve néhány érintett szülőt hívtunk meg.

A tanácskozás eredménye elsősorban abban összegezhető hogy a jelenség szűk szakmai körben bemutatásra került. Mindazon területek képviselői ismeretet kaptak, akik munkájuk során a további megismerésben, segítésben aktív részt vállalhatnak. Azonnalos gyakorlati eredményként könyvelhettük el, hogy a meghívott pszichiáter -dr. Gádoros Júlia- vállalta az érdeklödő szülök számára családterápiás foglalkozások levezetését.

Az eseményt követően megnövekedett a jelenség iránti szélesebb körü érdeklődés, az elektronikus és írott sajtó mind gyakrabban foglalkozott a szekta jelenséggel. Tanulmányok készültek, felgyorsult a nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése. Országgyülési képviselők vállalták fel, hogy a jelenséggel kapcsolatos kérdéskört a Parlament elé tárják. Folyamatosan bővült azok köre, akik a szekta-jelenségről információkkal bírtak, akik munkájukban vagy környezeti kapcsolataik felvilágosításában a szekta kérdést napirenden tartották.

Néhány szülőnek sikerült gyermekét orvosi, pszichiátriai vizsgálat alá vonni, azonban kezelésre, vagy késöbbi kontrollra a gyerek elzárkozása miatt alig került sor. Hiába szerepelt az orvosi vélemyényben, hogy a vizsgált személynél "..introvertáltság, éretlen személyiség jegyek, autismusra hajlás, elutasitó megnyilvánulások a föbb tünetek.." vagy, hogy "..érzelmileg nagyfokú közönyösség, érzelmi és viselkedési zavarok, lappangva fejlödő pszchoticus állapot lehetősége merül fel.." és végezetül, hogy " ... rendszeres psychiátriai controll szükséges..." a beteg együttmüködése nélkül tudjuk jól, gyógyitani nem lehet.

Gyors eredmény a kérdés megoldásában, az ügy jellege miatt első perctől kezdve nem volt várható. A jelenséget legnehezebben megélő családok valamilyen fajta segitésére alig került sor. Nem tisztázodott ugyanis a mai napig sem, hogy a bejelentésekben érintett kultikus közösségek tevékenysége támogató vagy megszoritó intézkedéseket kiván. Az elkeseredett szülők bejelentéseikkel a legfelső fórumokig jutottak el, ez sem hozta meg azonban számukra a kívánt segítséget. A magukra maradottság érzésének indukációjára a "szektával érintett" szülők önálló szerveződésekbe kezdtek, közösséget hoztak létre, ahová az új információkat folyamatosan továbbíthatták és ahol kvázi priorálhattak. Rendszeres összejöveteleiken magatartásformákat alakítottak ki, egymás problémájának kezelését vállalták fel.

A rendőrség felé mind kevesebb információ jutott el tőlük, hiszen tapasztalták, hogy problémáikat a hatóság -jogosítványainak határai miatt- nem tudja megoldani.
A jog deklarálja a kiskorú érdekeit, definiálja a család intézményének fontosságát, de valójában a problémán segíteni, gondozni, nevelni, védelmezni, tanácsot adni az érző, alkotó az ifjúságért aggódó ember képes. Természetesen meg van a jogi keret, de a sokéves tapasztalat efölé emeli a látó, aggodó, tenni akaró szülőt, pedagógust, gyámügyest, egézségügyest. Nem a jog semmibevételéről, kijátszásáról van szó, hanem az emberi értékek életben tartásáról, az egymásrautaltság tényéről, az együttmüködés fontosságáról és a megelőzés primátusáról.

Ezen ars poeticát követve sok szülővel, pszichiáterrel, pszichológussal, pedagógussal és szektában élő, vagy onnan kilépő fiatallal beszéltem. Gyakorta volt hallható, hogy a probléma gyökerét nagyrészben a családi problémák között kell keresni. Biztos igaz, de ez csak töredék. Nincs nem problémás család és nincs nem problémás fiatal. Az életkori változások sokféle, váratlan helyezetet produkálnak, koronként különböző jegyeket erősítenek, vagy gyengítenek és mire a személyiség valamelyest stabilizálódik, változó időszakok sokaságát éli meg az egyén és környezete is.
Tapasztalataim szerint a családok sokfélesége adja ezen időszakok különböző megitélését. Viták, ellenvélemények, szigor, ellenőrizetlenség, majomszeretet, min-mind adott szituációban problémákat, veszélyhelyzeteket teremthetnek egy szük közösségben és menekülésre késztethetik a fiatalt.
Ezt egy bólintással nem lehet tudomásul venni, végsőkig törekedni kell a kezelésre, a megoldásra. Az alapvető emberi jogok érvényesülése, annak gátak nélküli biztosítása rendkívül fontos, de beláthatatlan következményekhez vezethet a túlzott liberalizáció. A jog szerint is a kiskorú vallási hovatartozását nagykorúságának eléréséig a szülő vagy törvényes képviselő jogosult irányítani. Az önálló csalekvési korlátozottság ebben az esetben érzésem szerint szükséges és indokolt. Természetesen nem lehet elhallgatni, hogy vannak valóban veszélyeztető családok, ahol az ifjú egészséges fejlődése komolyan korlátozott. Itt be kell avatkozni, fel kell deríteni, ha lehet segíteni, ha nem, szankcionálni kell.

Én őszintén tisztelem más hitét, távol áll tőlem, mint embertől, szülőtől, rendőrtől, hogy emberi jogokat jogtalanul korlátozzak vagy arra buzdítsak. Hivatásomból következően azonban kötelességem mindent elkövetnem -természetesen korlátok között- ifjúságunk védelme érdekében. Éppen ezért a munkánk során felszínre került, rendőri szempontból viszont használhatatlan információkat sem semmisíthetjük meg, hanem továbbítani szükséges azok számára akik abból okulhatnak, akik gyermekvédelmi munkájuk során hasznosíthatják.

Végezetül -a személyiségi jogokat nem sértve- néhány szülői levélből ragadok ki részleteket, hogy a szekta-jelenség megismeréséhez további adalékul szolgálhasson.

A jelenségkörrel kapcsolatban egy aforizma jut eszembe, amelyet Losonczi Ágnestől kölcsönzök és amely így szól:

"Nem az a csoda, hogy megbetegszünk hanem, hogy meggyógyulunk, hogy élünk."

Részletek “szektás” gyermekek szülei által írt levelekből:

Egy 19 éves leány szülei:
... A lányunk kijelentette, hogy én és a férjem nem vagyunk a szülei, ő Isten gyermeke, az életét is neki köszönheti és mi egyáltalán nem szólhatunk bele az életébe, neki csak Isten parancsolhat...

Egy 22 éves fiú szülei:
...Többen talán tudunk tenni valamit. Félő, hogy már nem lehet visszahozni őket a rendes életbe, olyan kárt tettek bennük. Leírni nem lehet, hogy a család min ment át emiatt és a fiunk egyáltalán nem reagál semmire. Néha úgy érzem én is és a testvérei is, hogy beleőrülünk...

Egy 24. éves leány szülei:
... Annyira visszaesett az egészségi állapota, hogy nem lehet érteni amit beszél. Azért nem megy orvoshoz mert fél, hogy befektetik és akkor nem lehetnek mindig együtt.
Félek találkozni vele, mert megszakad a szívem mikor látom a tönkremenetelét...

Egy 20. éves leány szülei:
... Leányunkat azért tették ki a munkahelyéről -Diák Centrum-, mert bizonyos feladatokat vallási okokra való hivatkozással nem volt hajlandó elvégezni. Például a Hupikék Törpikék c.mesefilm levetítéséhez azért nem járult hozzá, mert megítélése szerint a filmben szereplő varázsló a gonoszt testesíti meg és ő nem volt hajlandó ennek reklámozására...

Egy 25. éves fiú szülei:
... A fiam szeretett bennünket. Rendes józan életü, jó tanuló gyerek volt. Nekik nem lehet megírni még a cimüket sem. Félek, hogy valaki a gyülekezet tagjait külföldre viszi. Olyan mintha nem is ő lenne...

Egy 23.éves leány szülei:
... Borzasztó, hogy okos, egészséges gyermekünket így elveszítjük. Nyolc hónapja táppénzen vagyok emiatt. Az apját műtötték és nagyon kértem, hogy látogassa meg, de még válaszra sem méltatott. Sajnos én ezt alig tudom elviselni...

Egy 20. éves leány szülei:
... Amikor visszajött négy nap múlva, már olyan volt, mintha teljesen kicserélték volna. Nem tudtam és nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen gyülekezet létezik, így a gyerekem csapdába esett. Azt vettem észre, hogy borzasztó bűntudatot táplálnak a gyerekbe. Az igazi józan gondolkodásuk teljesen meg van zavarva. A szektába lépése előtt megbízható, szorgalmas, jó tanuló gyerek volt...

Egy 21.éves fiú szülei:
... Egy szekta, amely elszakítja a családjától a gyereket, az már eleve az emberi rossz cselekedetekre utal. Ilyet ma nem szabadna megengedni, hiszen sok család és gyerek élete fut zátonyra, ha nem lehet időben cselekedni. Nem tudom, van-e ebből kiút, mert a személyiségük is nagyon megváltozott és az érzéseik is a többi ember iránt...

Egy 20. éves fiú szülei:
... Álmomban sem hittem volna, hogy lehet olyan befolyásoló erő, mely fiunkat el tudná szakítani a családjától. Kapcsolatunk kifogástalan volt, szófogadó és kitünő tanuló volt. Amikor több napos szünet után hazajött, megdöbbentünk, hogy mennyire megváltozott. Idegen ruhában, kialvatlan szemekkel, jelentős súlyveszteséggel. Elmondta, hogy őt megszállta a szentlélek, ő kiválasztott. Eddig bűnösen élt és mi is. Odaadó szeretete gyülöletté változott...

Egy 22. éves fiú szülei:
… Amit a szekta tett a családnak fiunk átváltoztatásával, az felér egy tudatos családromboló tevékenységgel, amelyre nem szégyellik felhasználni a Bibliát...

Egy 26.éves fiú szülei:
... Fiunk áldott jó gyerek volt, lelkésznek ment volna, de az nem sikerült. Legutobb közölték velem, hogy fiunkat örökre el fogjuk veszíteni. Szó szerint ezt mondták, azt hittem a szívem megszakad. Gyerekeink ott szenvednek, mi szülők itt szenvedünk tétlenül. Mentsük meg gyerekeinket, még nem késő...

Egy 19.éves leány szülei:
...Viselkedése a szektába kerülés első pillanatától megváltozott. Olyan, mint aki állandóan álmos, vagy aki nem is hallja meg a mi beszédünket. A szeme furcsán zavaros, bármit kérdezünk tőle, csak lehajtja a fejét és elmosolyodik. Ha nem szólnánk hozzá, csak magába zárkózva ücsörögne. Korábban olvasott, zenét hallgatott, TV-t nézett, ma mindezt elítéli. Tehetetlenek vagyunk ?...

Egy 22.éves fiú szülei:
... Félelmetes, hogy a jólelkü, segítőkész, jóképességű, szerető családban élő fiatalokat ragadja ki a szekta. A kitaszított, margón élő, vagy állami nevelésben nevelkedőkre nincs szükségük. Tanulmányaikat abbahagyatják velük, munkahelyeiket felmondatják. A gyerekünk egy beprogramozott, érzéketlen, akarat és döntésképtelen bábuvá vált.
Ők a 20. század rabszolgái...

Dr. Csendes László r. alezredes
osztályvezető
ORFK Bűnmegelőzési Osztály

Forrás: Bűnmegelőzés