Sokféle irományt teszek közzé az adott szektára vonatkozó modulban. A különféle irományok között egy vízszintes egyenes vonal szab határt.

Forrás: http://www.kolping.hu/index.php?kat_id=9

Ennek a cikknek az íróját sajnos nem találtam meg. Az Érsekvadkerti Egyházközösség honlapján találtam a cikksorozatot, mely a legismertebb szektákról ad leírásokat. De az tény, hogy az író katolikus érzelmű, és a cikksorozata a katolikus nézetek alapján íródott a szektákról.

Adventisták (A Hetedik Nap Adventistái)

Hogyan keletkezett a szekta?

Egy amerikai bíró, William Miller a múlt század elején számításokat próbált végezni a végítélet idõpontjára, s azt 1844. március 21-ére helyezte. Számítása nem vált be, de sajátos, végidõt váró közösséget sikerült kialakítania. Gondolatait a White házaspár (James és Ellen Gould White) szõtte tovább. Valójában õk a szekta alapítói, amely 1863-ban vette fel az adventista nevet (az adventus Domini, Úrjövet latin szóból). A jövendölés további módosításával a szekta hatalmas táborra tett szert.
Életszabályaikhoz tartozik, hogy vallási életük középpontjába a szombat került (vö. A Hetedik Nap Adventistái). Szombat számukra nemcsak az Úr napja, de a bibliaolvasás napja is. Nagy hangsúlyt kap náluk a beteglátogatás, az ifjúsági, az oktató és a szociális-karitatív munka.
Igen sok aszkétikus elõírásuk van: nemcsak az alkohol és a dohányzás, de a disznóhús is tilos számukra, vegetariánus koszt ajánlott, ennek érdekében vendéglõket tartanak fenn. Lemondanak minden fényûzésrõl, ékszerrõl, szórakozásról. Anyagi forrásuk a tized, erre minden tag szigorúan kötelezve van.

Mit tartanak Jézusról?

Isten-eszméjük és Jézus Krisztusról adott tanításuk az Egyházak Világtanácsa elveinek megfelelõ. Külön is hangsúlyozzák, hogy a megváltást Krisztus valósította meg, teljesen ingyenes ajándék számunkra.

Hogyan fogadják a Szentírást?

A reformáció egyházihoz hasonlóan a Szentírást tekintik a hit egyedüli mércéjének (sola Scriptura), ugyanakkor a biblia értelmezésében E.G. White asszony gondolatait tekintik irányadónak, aki a következõ, "Istentõl kapott" felhatalmazásra hivatkozik: "Aki elveti azokat a tanuságokat, amelyeket neked adtam, nem téged, hanem engem, a te Uradat veti meg" (Testimonies of the Church, 5. kötet, 668. o.). Kiindulópontjuk az Ószövetség, épp ennek jele a szombatos jelleg.

Mennyiben keresztények?

Elfogadják a Szentháromság nevére történõ keresztséget, így keresztényeknek tekinthetõk, de - "evangéliumi szabadegyházak" vagy "szabadkeresztények" más csoportjaihoz hasonlóan - csak 16. életév után, alámerítkezéssel keresztelkednek. A szektáktól való elpártolás és visszatérés esetén a keresztséget megismétlik. Ez más szóval annyit jelent, nem az isteni kegyelemtõl függõ, tárgyi ténynek, hanem az ember döntésétõl függõ alanyi mozzanatnak tekintik a kegyelmi állapotot.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról?

A szekta - más keresztény jellegû szektákhoz hasonlóan - legfõbb ellenfelének éppen a Katolikus egyházat tekinti. Jehova Tanúihoz hasonlóan "Babilonnak" nevezi, amely "lebukott", a Jelenések könyve értelmében. A Jel 14,9-ben szereplõ "vadállat" szerintük a pápaság, mivel a vasárnap ünneplését elõírta. Akik szombat helyett a vasárnapot ünneplik, azok a "vadállat jelét" hordják, tagjaiknak tehát meg kell szabadulniuk a vadállat jelétõl.
Közösségüket egyházként (sõt Krisztus igaz egyházaként) értelmezik, melynek küldetése, hogy teljesítse mindazt, ami a Jel 14, 6-1 1-ben szerepel. Úgy vélik tudniillik, Miller fellépése jelenti az elsõ angyal szózatát, s ezzel kezdõdött el a végítélet hosszúra nyúlt folyamata.
Szervezetük szorosan kiépített. Közösségeik élén bizottság áll, annak élén a "legöregebb" (vö. a presbiter, áldozópap a Katolikus Egyházban), aki - adventista szabályok szerint történt "felszentelés" után - vezeti a keresztség és a szent lakoma szertartását. Ami utóbbit illeti, kovásztalan kenyérrel és szõlõlével mutatják be, s úgy tekintik, mint Krisztus haláláról és feltámadásáról való megemlékezést, bûneik bocsánatára. A lakomához - az utolsó vacsorához híven - lábmosás is kapcsolódik.

Miben áll az emberek üdvössége?

Kifejezetten az üdvösség, Krisztus második eljövetele jelenti a szekta központi tanítását. Miller Dán 8,14 vette alapul: "2300 éjjel és nappal telik el, míg a templom meg tisztul". Napok helyett éveket vett, kiindulópontnak pedig az új templom építését választotta (Kr. e. 457.). Ezzel a szektás bibliaértelmezés sajátos típusát teremtette meg: kísértetiesen hasonló megoldást alkalmaznak Jehova Tanúi és mások.
Az 1844-es csalódást utódai úgy próbálták feloldani, hogy White kijelentette: Miller számításai csak az Úr Jézus mennyei életére érvényesek: az adott idõpontban lépett be a Szentek Szentjébe, hogy befejezze a kiengesztelést, s ezzel a vizsgálóbíróság elkezdte munkáját, melynek lényege, hogy az elsõ embertõl kezdve a ma élõkig mindenkirõl összegyûjtenek minden adatot, ezeket könyvbe foglalják és Isten jelenlétében átvizsgálják. White-ék szerint Krisztus ténylegesen csak akkor jelenik majd meg, amikor ez a vizsgálat befejezõdik, s akkor 1000 éves uralma folyamán végrehajtja az ítélelet.
Ami az örökélet tartalmát illeti, az adventisták elvetik a lélek halhatatlanságát, a halált elalvásnak, elszenderedésnek tekintik, ami után a végítélet, azután pedig nem földi paradicsom következik (vö. jehovisták), hanem új ég és új föld.

Miért nem fogadhatjuk el tanításukat?

1. Ami a végidõ idõpontját illeti, az efféle számítgatások legfõbb gyöngéje épp a Szentírás alapján -, hogy elfeledkeznek az Úr Jézus tanításáról: "Azt a napot és azt az órát ... a Fiú sem ismeri" (Mt 24,36). Világos dolog: Krisztusnak nem állt szándékában gúzsba kötni az emberi alkotókedvet a végidõ idõpontjának közlésével, amely mintegy Damoklész kardjaként lebegne fölöttünk.
2. Akárcsak Jehova tanúi számításai esetében, itt is logikátlan: miért éppen valamilyen ószövetségi esemény alapján kellene kiszámolni Krisztus második eljövetelének idõpontját.
3. Millerék szabályos számzsonglõrködést hajtanak végre, kényükre-kedvükre bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek egyetlen célja, hogy saját korukhoz jussanak el. Mindenesetre, az élet nem igazolta számítgatásaikat. Természetesen, a White által emlegetett "vizsgálatról" sem tud maga a Szentírás sem, nem beszélve arról, hogy a "szíveket és veséket vizsgáló", mindenható Istennek nincs szüksége vizsgálóbizottságra, mint ahogy idõre sem a lelkek átvilágítására".
4. Az ezeréves birodalom emlegetése egyáltalán nem új dolog, a kiliaszták, az ezeréves birodalmat várók Kr. után 1000 körül már ugyanúgy várták Krisztus visszatérését. Tudnunk kell azonban, hogy az ezeréves birodalom a Jelenések könyvében nem konkrét idõszak, hanem olyan "kerek egész", mégis "igen nagy" szám, amely éppen az egyház történelmének hosszú, mégsem végnélküli, hanem Isten által pontosan körülhatárolt idejére utal.
5. Ami a vasárnap eltörlését és a szombat elõtérbe helyezését illeti, már az õsegyház is a "hét elsõ napján" (Ap.Csel 20,7), a feltámadásra emlékeztetõ vasárnapokon gyûlt össze. Úgy látszik, e tekintetben már nem érvényes a bibliához való ragaszkodás.
6. Egyszerûen nem igaz, hogy még nem történt semmi és csak várakoznunk kell. Krisztus földi életével, halálával és feltámadásával már elkezdõdött számunkra a "végidõ", a kegyelmi életben megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét. Igaz, mûvének végsõ kiteljesedése még várat magára.
7. Logikátlan, hogy akik annyira emlegetik, hogy "bibliásak", éppen az úrvacsora kérdésében eltérnek a hagyományos kereszténység szertartásától (szõlõlé a lakomán).

Mivel keltenek ellenszenvet?

Leginkább azzal, hogy annyi be nem vált jóslat után kitartanak kiindulópontjuk mellett.

Hányan vannak?

A világon mintegy 4,5 millióan, Magyarországon mintegy ötezren.

Hogyan térítenek?

Rádióban, könyvekben terjesztik sajátos bibliaértelmezésüket. Saját folyóirataik vannak, elõadásokat és kurzusokat szerveznek. Munkájukat gyakran bizonyos titkolózás kíséri: biblia-kiadásaik a szövegbõl magából nem ismerhetõk fel, az életet és az egészséget védelmezõ irataik és rendezvényeik nem mindig árulják el, milyen szervezet is áll a háttérben.