Szekuláris humanizmus

A szekuláris humanizmus egy natutralisztikus világnézet, fő értékei az ésszerűség, az együttérzés, a tudományos vizsgálódás, az erkölcs, az igazság és az egyenlőség.

Másként fogalmazva a szekuláris humanizmus azon kevés filozófiai irányzatok közé tartozik, amelyek ténylegesen megköveteli a logikus, kritikus gondolkodásmódot és az emberi igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását.

Története

A Szekuláris Humanizmus elnevezést először 1846-ban George Jacob Holyoake használta „az olyan véleményekre, melyek csak tapasztalati módszerekkel próbára tehető kérdésekkel foglalkoznak”.

Ma a Szekuláris Humanizmus egy, természeti világnézetű aktív élet-beállítottság, mely az értelem, együttérzés, tudományos érdeklődés, erkölcs, méltányosság és egyenlőség használatát támogatja. A szélesebb humanizmustól az különbözteti meg, hogy ez a dogma-bölcsesség helyett a szabad érdeklődést részesíti előnyben, és elutasítja az erkölcs vallási alapra helyezését. A Szekuláris Humanizmus főleg az ateisták, agnosztikusok, szabadgondolkodók, racionalisták, szkeptikusok és materialisták részére tűnik vonzónak. Alapelveit a következőképpen egyszerűsíthetjük:

• Emberek értékesek és meg tudnak oldani emberi problémákat.
• Tudomány, szabadon szólás, értelmes gondolat, demokrácia és művészeti szabadság együtt járnak.
• Semmi természetfölötti nem fontos az erkölcseink szempontjából.

A Szekuláris Humanizmus gyakran találja magát a vallási fundamentalizmus ellenfeleként, különösen az egyház és az állam szétválasztásának kérdésében. A szekularimzus eme elvével sok hívő is egyet ért. Hasonlóan egyre elterjedtebb tendencia, hogy a hívők erkölcsiket nem kizárólag hitükre, nem kizárólag egyházuk tanításaira alapozzák, hanem részben olyan alapokra, mint a szekuláris humanizmus.

Agnoszticizmus

Az Agnoszticizmus egy olyan filozófiai nézet, amely azt hirdeti, hogy Isten, istenek vagy istenségek létezését nem tudjuk, vagy lehetetlen tudni. A kifejezést és a hozzá kapcsolódó agnosztikus kifejezést Thomas Henry Huxley 1869-ben konstruálta azon emberek leírására, akik határozatlanok vagy elkötelezetlenek istenségek létezésének kérdésében és más vallási kérdésekben. Az agnosztikus a görög a (-nélkül) és gnózis (tudás) szavakból ered. Az agnoszticizmus nem keverendő az olyan nézetekkel, amelyek speciálisan a gnózis, gnoszticizmus ideológiáját tagadják, ezek olyan vallási áramlatok, amiknek nincs speciális közük az agnoszticizmushoz.

Az agnosztikusok állíthatják, hogy nem lehetséges abszolút vagy biztos tudásunk. Ugyanakkor állíthatják azt is, hogy bár a biztos tudás lehetséges, nekik nincs ilyenük. Mindkét esetben az agnoszticizmus bizonyos filozófiai szkepticizmus a vallási kérdések irányában.

Egy agnosztikus állíthatja, hogy a vallási kérdésekről szóló állítások nem igazoltak, vagy nem igazolhatóak. Ebben az esetben racionális lehet az, hogy nem mondunk ítéletet. Például egy agnosztikus igényelheti, hogy a vallási állításokat ugyanúgy igazolják, mint a tudományos állításokat, esetleg a tudományos módszer szerint.

A leghíresebb agnosztikusok között volt Thomas Henry Huxley, Charles Darwin, és Bertrand Russell. David Hume művei (például a Dialógusok a Természetes Vallásról) alapján vannak, akik úgy érvelnek, hogy tulajdonképpen agnosztikus nézetei voltak.

Thomas Henry Huxley

Az agnosztikus nézetek olyan régiek, mint a filozófiai szkepticizmus de az "agnosztikus" és "agnoszticizmus" elnevezéseket Huxley alkotta meg, hogy a korabeli metafizikai kérdésekről való véleményét összefoglalja a "korlátlanról" (Hamilton) és a "megismerhetetlenről" Herbert Spencer. Huxley 1869-ben kezdte el használni az "agnosztikus" kifejezést, a véleménye valamikor korábban formálódott meg. Charles Kingsley-hez írt levelében írja 1860-ban:

"Se nem hiszem, se nem tagadom az ember halhatatlanságát. Nem látok okot, hogy higgyem, de más oldalról nincs módom megcáfolni sem. Nincs a priori* feltevésem a kérdésről. Egyetlen, a természetet naponta kutató ember sem engedheti meg magának a priori nehézségeit. Adj nekem bizonyítékot, ami igazolja nekem, hogy bármi másban higgyek, és akkor hinni fogom. Miért ne? Semmivel sem lenne nagyobb csoda, mint az erő megmaradása, vagy az anyag elpusztíthatatlansága..."

* a piori: a tapasztalatot, a ismeretet megelőző megállapítás, ítélet.

Az "agnoszikus" szó eredetéről Huxley ekképpen írt (Coll. Ess. v. pp. 237-239):

"Így hát gondoltam egyet, és feltaláltam a megfelelőnek kinéző megnevezést: "agnosztikus". Az egyháztörténet "gnósztikus" fogalmának megfelelő ellentéteként jutott eszembe, azon gnósztikusoknak akik azt állították, hogy oly sokat tudnak azon dolgokról, amelyekről én "tudatlan" voltam. Megelégedettségemre, a kifejezés jól hangzott."

Huxley agnoszticizmusáról azt mondják, hogy a 1860-as évek filozófiai és intellektuális feltételeinek természetes következménye volt, amikoris a klerikus intolerancia megpróbálta elnyomni azon tudományos felfedezéseket, amelyek a Biblia szó szerinti olvasatának és egyéb keresztény doktrináknak ellent mondani látszottak. Az agnoszticizmust azonban nem szabad összekeverni a deizmussal és panteizmussal, vagy a teizmus egyéb pozitív formáival.

Tisztázásképpen Huxley azt állítja: "Intellektuális kérdésekben, kövesd az értelmedet olyan messzire, amilyen messzire az visz, minden más megfontolás ellenére. Másrészről: Intellektuális kérdésekben ne vedd azon konklúziókat biztosnak, amelyeket nem bizonyítottak, vagy nem bizonyíthatóak. (Huxley, Agnozszticizmus, 1889). A. W. Momeria megjegyezte, hogy ez nem más, mint a becsületesség definíciója. Huxley általános felfogása azonban túlment a becsületességen, és azt mondta, hogy ezek a metafizikai kérdések alapvetően nem tudhatóak.

Charles Darwin

1879-ben, amikor Darwin az életrajzát írta, egy levél érkezett, hogy vajon hisz-e Istenben, és hogy a teizmus és evolúció összeegyeztethető-e. Azt válaszolta, hogy egy ember "lehet lelkes teista, és egyben evolúcionista" Charles Kingsley-t és Asa Gay-t hozva fel példának, és hogy magáról beszélve, "soha nem volt ateista, abban az értelemben, hogy tagadná Istent". Hozzátette, hogy "Általában, de nem mindig, azt gondolom, (és minél öregebb leszek, annál inkább), hogy az agnosztikus volna a megfelelő megnevezés a véleményemre."

Bertrand Russell

Bertrand Russell híres pamflettjét, a "Miért nem vagyok Keresztény", amely egy 1927-ben előadott beszéden alapul, az agnosztikus gondolkodás klasszikus leírásának tekintik. Az esszé röviden összefoglalja Russell ellenvetését néhány ún. istenérvvel szemben, miután tárgyalja az erkölcsi ellenvetéseit a keresztény tanításokkal szemben. Ezek után szólítja fel olvasóit, hogy "álljanak saját lábukra, és tekintsenek fair és egyenes módon a világra, "félelemmentes és szabad intelligenciával".

Russell későbbi, "Vajon ateista vagy agnosztikus vagyok?" című pamfletjében elismeri, hogy agnosztikus a szó filozófiai értelmében, mégpedig, hogy nem tudja az igazságot Isten létezésének vagy nem létezésének tekintetében. Ugyanakkor ugyanebben a műben bevallja, hogy az ateista szó írja le leginkább egy nem filozófiai hallgatóságnak a hozzáállását a valláshoz.

Logikai pozitivizmus

A logikai pozitivistákat, például Rudolf Carnapot és Alfred Julius Ayert, néha agnosztikusnak mondják. Ludwig Wittgenstein hátrahagyott gondolatával: "Amiról nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" ("Logikai-filozófiai értekezés"), ők az istenről való bármilyen beszédet értelmetlennek gondolták. A logikai pozitivistáknak, és hozzájuk kapcsolódó más iskoláknak a metafizikai állításoknak nem lehet igazságértékük, és értelmetlennek lettek nyilvánítva. De ez magában foglal minden istenről való állítást, még az agnosztikus állításokat is. Ayer a "Nyelv, Igazság és Logika" című könyvében nyíltan elutasítja az agnoszticizmus, annak ellenére, hogy az az Istenről való tudást lehetetlennek mondja, de értelmes állításnak.

Variációk

A teisták és erős ateisták, állításokat tesznek a világról: a teista azt, hogy "Isten létezik", az erős ateista, hogy "Isten nem létezik". Az agnosztikusok állítást tesznek ezekről az állításokról: "nem lehet tudni, hogy Isten létezik-e".

Az agnosztikusok minden más filozófiai irányzatnál jobban szenvedtek a terminológiai pontatlanságoktól. Például az agnoszticizmust összekeverik az ateizmussal. Az ateizmus szabadgondolkodó hagyománya gyenge ateizmusnak nevezi a vallásos hit hiányát, avagy negatív ateizmusnak. De a gyenge ateizmus és az agnoszticizmus között lehet különbséget tenni, a szerint, hogy az ember különbséget tesz hit és tudás között. Az agnosztikus ateizmus mindkettő kombinációja.

Variációk még:

• Az erős agnoszticizmus, avagy szigorú ateizmus az a nézet, hogy az istenről való tudás lehetetlen, vagy emberek számára lehetetlen.
• A gyenge agnoszticizmus szerint nem feltétlenül lehetetlen megtudni, de az ember nem hozhat ítéletet, amíg nincs meg a megfelelő tudás.
• Az apatetikus agnoszticizmus avagy ignoszticizmus szerint az istenről való állítások értelmetlenek, mivel nincsenek ellenőrizhetú empírikus következményeik. (Így érvelhetónk úgy, hogy a logikai pozitivizmus ignoszticizmust foglal magában.)

Társadalmi hatásuk

A világ humanista egyesületei szorgalmazzák az abortusz szabadon választhatóságát, a homoszexualitás egyenjogúságának teljes elismerését, a nemek egyenlőségét, a válás és újraházasodás magánügynek való tekintését. Emellett igyekeznek a nyomort felszámolni, a békét-, erőszakmentességet- és környezetvédelmet támogatni. Ilyen tekinteben sok hívő nézetével is találkozik a társadalmi hatásuk.

Híres szekuláris humanisták

• Steve Allen
• Isaac Asimov
• Richard Dawkins
• Sanal Edamaruku
• E. M. Forster
• Julian Huxley
• Paul Kurtz
• Corliss Lamont
• Taslima Nasrin
• Gene Roddenberry
• Bertrand Russell
• Carl Sagan
• Charles Schulz
• Michael Shermer
• Kurt Vonnegut
• Ibn Warraq
• E. O. Wilson